Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.
Ülésnapok - 1922-374
•A nemzet&j/iilés 374. illése 1925. említette, hogy egy régebbi törvény 22: milliárd koronát fordított, illetve juttatott..kisipari hitel céljaira, az Iparosok Országos Szövetkezete utján. Ezt a javaslatot annakidején, magam is minden erővel, támogattam, üdvözöltem és örömömnek is kifejzést adtam, hogy végre a kormány tényleg elhatározta magát arra, hogy a kisiparosok részére hitelt biztosit. Ez nagyon fontos kérdés. Annyira fontos, hogy talán beszélnem kellett volna róla akkor, amikor a munka és a tőke viszonyáról szóltam. Beszélnem kellett volna talán ott is erről a kérdésről, mert hiszen a munka megindításának egyik előfeltétele az, hogy a hitelviszonyokat rendezzük. Ha nem tudjuk, rendezni ,a hitelviszonyokat, mondjunk le arról, hogy itt komoly gazdasági élet indulhat meg, mert eseteket tudok, amikor ,40—50 százalékos hitellel kezdi meg a kisiparos, a kisebb gyáros a munkát és termelni akar. Egész biztos számokkal kimutatható, hogy az ilyen hitellel való termelés, annak a gyárosnak, egész gyárának pusztulását kell hogy eredményezze. Lehetetlenség 52 százalékos hitellel — sokszor még ennél nagyobbról is hallunk —, hogy termelni lehessen. Ha ilyen tehertétel nyomja a. termelést magát, akkor annak következménye a biztos pusztulás. A t, minister ur az előbb említett törvénnyel a kisiparon segiteni akart és ennek a 22 milliárdnak a rendeltetése az, hogy a kisiparosok olcsó hitelt kapjanak. (Perlaki György: Az ipari szövetkezetek!) Ennek nagyon helyes volt az intenciója, azonban a gyakorlatban való megvalósítása itt még nem kielégítő, mert ha nem alkalmas az.50 százalékos hitel arra, hogy vele termelést folytassanak, ugy még — ha jól tudom — a 28 és fél százalékos hitel sem elégséges és kielégitő erre a célra, márpedig az Iparosok Országos Szövetkezete, tudtommal az egyéb szigorú feltételek, még 23 és fél százalékot követel. (Temesváry Imre: 18 és Va%-ot! — Perlaki György: 22%%-ot! — Öarthos Andor: Ugy van!) Azt hiszem, t. képviselő ur, hogy 23 és fél százalékot. Ez igen súlyos megterhelés és ha mi segiteni akarunk és ha meg vagyunk győződve arról,, mint ahogy a szövetkezet is meggyőződhetik arról, hogy ez a hitel tényjeg a termelő' muiíkának kell, tehát ki van zárva minden visszaélés % akkor meg kell hozni az áldozatot és nem 23 és fél százalékkal, hanem még olcsóbban kell ezeket a hiteleket az iparosok, részére biztositani, mert hiszen ez a nemzeti vagyont menti meg, mái» csak azáltal is, hogy: munkába fekteti azt a pénzt,. hogy munkásembereket foglalkoztat, s ezáltal a munkanélküliség enyhül, tehát itt a szociális állapotot — eltekintve egyéb előnyeitől is — nagyban megjavítja. A termelésre, a befektetésre minden áldozat árán hajlandó volnék hitelt biztositani, de egyetlenegy fillér hitelt sem nyújtanék olyan célra, amikor azt spekulációs, vagy egyéb, munkanélküli haszonra akarják fordítani. Ilyen kérdés még, amit a kisiparosokkal kapcsolatban kívánok megemlíteni s amiről a minister ur is szrVes volt megemlékezni, de engem nem elégített ki az ő kijelentése: a felesleges közüzemek megszüntetése. A kisiparosok már hosszú idő óta deputációznak, gyűléseznek, könyörögnek, hogy tessék ezeket a felesleges közüzemeket megszüntetni. Most legutóbb magami is résztvettem egy küldöttségben, amelyet' a kisiparosok vezettek a ministerelnök úrhoz. Több képviselőtársam ils ott volt és a ministerelnök ur határozottan elitélte ezeket a közüzemeket, ő maga is feleslegesnek mondta ezeket, inert meggyőződött róla, hogy ezek a évi február hó H-m, szerdái}. 289 közre nemi hasznosak, sőt ellenkezőleg káró» hatásúak és a minister: ur is kijelentette, hogy ezek termelése semmivel sem olcsóbb (Perlaky György: Sőt drágább!), mint az önálló iparosoké, mert. hiszen csakugyan ugy van, hogyha a termelési költséghez hozzászámítjuk a világítás, a helyiségbérletek, a nem fizetett adók költségeit, és sok egyebet, nyilvánvaló, hogy a termelés drágább. Én magam is láttam a postánál, hogy postás altisztek cipőt csinálnak és természetes, hogy postás altiszti fizetést kapnak, ahelyett, hogy cipészmunkási fizetést kapnának. Ha ezeket a költségeket hozzácsapjuk, nagyon hamar rájövünk arra, hogy az ilyen utón termelt cipő sokkal drágább, mint az önálló iparosok által termelt cipő. De ez természetes is. A kommunális termelés sohasem volt valami gazdaságos termelés. Ezt tapasztalhatta mindenki akár a katonaságnál, akár az ilyen közüzemeknél, ahol felelősség- nincs, hanem ahol rendes fizetések, altiszti vagy egyéb fizetések mellett végzik a munkát. Itt radikális beavatkozást kell alkalmazni. Nincs arról szó, ahogy a minister ur mondotta, hogy nem lehet ezeket az üzemeket megszüntetni, mert tekintettel kell lenni az ott foglalkozott emberekre. Ezek az emberek vagy ipari munkások, vagy nem. Ha rpari munkások, akkor .úgyis ők fogják és nem mások csinálni azt a munkát, csak cipész fogja azt a cipőt meg"csinálni, csak szabó csinálja meg azt a ruhát és csak fodrász fog valahol másutt borotválni. Itt csak néhány ember érdekéről van szó, néhány üzemvezetőnek, néhány olyan embernek érdekéről, akiknek ebből bőséges hasznuk van, azonban a köznek nincsen haszna ebből semmi. A köz hátrányára én az egyéni érvényesülést nem engedném meg. Ha jól tudom az általános vita során, vagy egy másik beszédemben, mutattam rá és most megismétlem, mert a kereskedelmi minister ur is jelen van, egy hasonló esetre, a tisztviselőkön való segítésnek módjára, amikor arra az álláspontra helyezkedik a kormány, hogy a szöveteknél vámmentességet biztosit számukra és^ talán ezenkívül bizonyos szállítási kedvezményt is. Utána néztem és meggyőződtem arról, hogy ha annak a szövetnek az árához, amit a tisztviselők most is kapnak, amik nem 1 is kielégítők, ha hozzászámitjuk a vámot, a szállítási költségeket, szóval a kedvezményeket, amelyeket igy elveznek, akkor a szövet sokkal drágább, mint ahogy azt a tisztviselő megvehetné Debrecenben, vagy Kiskunfélegyházán egy ottani boltban, vagy szövetkereskedőnél. (Erdélyi Aladár: Ezt mondjuk mi az amerikai húsra! Ezt meg is kell szívlelni 1 !) Ezzel a kérdéssel nem szívesen foglalkozom. (Erdélyi Aladár: Tudom, csak figyelmedbe ajánlottam!) Itt néni arról van szó, hogy a szövetet egyáltalában beengedjük-e vagy nem; arról van szó, hogy ne vámmentességet nyújtsunk, hanem adjunk a tisztviselőknek tisztességes fizetést, hogy ők megvásárolhassák a maguk számára azt a szövetet ott, ahol akarják és ne legyenek kénytelenek olyan szövetet elfog'adni, amilyet ez a vállalat akar a számukra biztositani, akár tetszik az nekik, akár nemi A helyzet ugyanis az, hogy a válogatás nem igen van megengedve. Hogy visszatérjek e kis elkalandozás után a kisipari ügyekre, arra az egyre akarom még a minister ur figyelmét felhívni, hogy expozéjában nélkülöztem, pedig a. levegőben lóg a kérdés, hogy a kézműipari kamara kérdése megoldásra kerül-e! A minister ur nem szólott erről semmit, azonban ez nem jelenti azt, hogy
