Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.
Ülésnapok - 1922-374
A nemzetgyűlés 37 í. ülése 1925. ajánlattevők mellett még' az egyéni megbízhatóságot is figyelembe vegyék, és az ajánlati összegen felül egy másik tényezőt is elbiráljanak, amely sokszor nagyobb súllyal esik a latba egy építkezés keresztülvitelénél, mint amennyire jelentős jnaga az ajánlati összeg. Ezt a rendszert szeretném a miniszter ur figyelmébe ajánlani. Vagy pedig azt a másik rendszert, amely egyes államokban használatban van, hogy mindazokat az ajánlatokat, amelyek az előirányzatot tiz százalékkal felfelé és tiz százalékkal lefelé meghaladják, illetőleg nem érik el, irreális ajánlatoknak minősítve, csak azok között döntenek, akik az előirányzott öszszegtől lefelé vagy felfelé tiz százalékon belül vannak. Ez is egy helyes módszer, amelynél szintén mód van arra, hogy a pályázók közül az egyéni megbízhatóság figyelembevételével szabadon lehessen választani. Végül a rádió-ügy rendezetlenségére vagyok bátor felhívni a figyelmet. Méltóztatnak tudni, hogy a rádió világforradalmat jelentett. Ez a találmány más országokban már általános használatban van. Nálunk is mindjobban kezdődik annak használatbavétele, de törvényhozási rendezése vagy miniszteri rendelettel való szabályozása még egyre késik. Én nagyon szeretném, ha ezt az egyébként jövedelmező üzletet az állani nem adná ki saját kezéből, és ha az állani a rádió-jogot ugy szabályozná, hogy _ az monopóliumot jelentsen, még pedig egy jövedelmező monopóliumot, magának az államnak számára. Miután pedig tegnap a kereskedelemügyi minister ur azt mondotta, hogy az állami üzemekben körülbelül 2—3 ezer olyan munkás van, akiket tulajdonképen nem tud egyébbel foglalkoztatni és akiket csak szociális szempontokból tart meg: miért ne lehetne berendezkedni ezekben a gyárakban rádió-készülékek gyártására és miért ne lehetne a készülékek gyártását is monopóliummá tenni és mindazt a hasznot, amelyet a_ rádió-ügy egyébként élelmes magánvállalkozóknak jelentene, a magyar állani számára biztosítani? (Helyeslés.) Nagyon kérném a minister urat, méltóztassék erre vonatkozólag minél előbb akár törvénytervezetet, akár szabályrendelet-tervezetet kidolgozni és azt a Ház, illetőleg megfelelő szakerők elé terjeszteni s ezzel végre ebben a rádióproblémában is szabályozott viszonyokat teremteni. Egyébként, bár a költségvetés általam kifogásolt részeit magam részéről teljesen irreálisaknak tartom, mindazonáltal a kereskedelemügyi minister ur iránti bizalomból a tárca költségvetését elfogadom. (Élénk helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Petrovits György jegyző: Szabó Józsefi Szabó József: T. Nemzetgyűlés! Az általános vita során már voltam bátor néhány olyan körülményre, amely a kereskedelmi minister hatáskörébe tartozik, a nemzetgyűlés szíves figyelmét felhivni. Most a részletes vita során még külön kívánok ezekkel a kérdésekkel foglalkozni. Az én felfogásom szerint egy kereskedelmi miiiisternek ma csonka Magyarországon sokkal nehezebb a helyzete, mint amilyen volt Nagy-Magyarországon. T. i. ismert dolog az, hogy összes szomszédaink körében, de nyugaton is megindult az a tendencia, hogy Magyarországot agrárállammá minősítsék és itt minden egyebet, mari, kereskedelmet, kultúrát megfojtsaiiak. Ilyen körülmények között a kereskedelmi ministernek feladata, sokkal fokozoítabb és sokkal nehezebb. Mert az én felfogásom az, hogy bár a kulturnivó megőrzése elsőéri február hó 11-én, szeréén. 285 sorban a kultuszminister ur feladata, azonban a kereskedelmi minister, amennyiben csonka országunkban is ipart, kereskedelmet tud létesiteni, ipart, kereskedelmet fejleszteni tud, Ugy ezzel a ténykedésével Magyarország kulturnivóját fokozza és fejleszti s biztosítja egyben ennek az államnak jövőjét. Nem szabad nekünk, de nem szabad kisgazdapárti politikusoknak sem beleesni abba a hibába, hogy ezt az országot közönséges parasztállammá akarják deklarálni. (Zaj és ellentmondások jobb felől. — Urbanics Kálmán: Eszünk ágában sincs! — Szabóky Jenő: Sokkal okosabbak a kisgazdák!) Nem szabad nekünk elfogadnunk ezt a törekvést azért, mert hiszen ez Magyarország ellenségeinek óhaja és kívánsága, márpedig nekünk, akik a nemzet felvirágzását kívánjuk és óhajtjuk, akik kivánjuk és óhajtjuk, hogy ez a szerencsétlen nemzetidővel újra olyan legyen, mint amilyen volt a. múltban, kötelességünk, ha áldozatok árán is, ha nagy fáradságok árán is, ha nehéz körülmények között is, még ebben a csonka országban is, amennyire lehetséges, az ipart és kereskedelmet védelmünkbe venni: mert jól mondotta a kereskedelmi minister ur épen tegnapi expozéjában, hogy elsősorban a íöldniivelésnek is érdeke, saját érdeke, tehát osztályérdeke, hogy az állam agrár jellegén kivül az ipari és kereskedelmi jelleget is meg tudja tartani. Ahhoz azonban, hogy az ipart és kereskedelmet úgy ahogy egészséges alapokra tudjuk fektetni, nekünk elsősorban kötelességünk, hogy a munka ós tőke közötti viszonyt rendezzük. Hiszen jól tudjuk, hogy az iparnak, de minden produktivitásnak is két fő kelléke van: a munka és a tőke; az egyik époly nélkülözhetetlen, mint a másik. Épen mi keresztényszocialisták valljuk és hirdetjük a szociáldemokratákkal szemben is: nem igaz az, hogy a munkásnak érdeke volna a tőke meg*semmisitése, ellenkezőleg, egyenesen munkásérdek, hogy erős tőke álljon az ipar rendelkezésére. mert ahol megsemmisítjük a tőkét, ott megsemmisítjük magát a munkát is. A munkás tőke nélkül nem exisztálhat ; ha elpusztul a töke, elpusztul maga a munkás is. Ahogy azonban ezt az elvet hirdetjük és valljuk, épugy hirdetjük azt a másik elvet is: ahogy tőke az a gyár, az az ingatlan, az a föld és az a nyersanyag, épugy értékes és megbecsülendő tőke az, amely a munkás fizikai erejében rejlik, az a szaktudás, amely annak a mérnöknek vagy szellemi munkásnak agyában rejlik. És ahogy követeljük a megbecsülést az egyik oldalon a tőke. tehát a nyersanyag, a föld, a gyárak és a gépek, és a pénztőke részére, épugy követelünk megbecsülést mindannak, amit a munka, tehát a befektetett szellemi és fizikai erő jelent. Ma azonban itt Magyarországon e tekintetben ezzel szemben azt kell mondanunk, hogy nagy visszamaradottságban vagyunk, és itt kellő munkásvédelemről, vagy legalább is kielégitő munkásvédelemről beszélni nem lehet. Pedig" nemcsak a munkásnak érdeke, hogy a munkást megvédjük, tehát a termelés két tényezője közül a munkást, mint a termelés egyik tényezőjét megvédjük, ez nemcsak a munkás érdeke felfogásom szerint, nemcsak a nemzet érdeke, de érdeke magának a tőkének is. Mert ahogy a munkás a tőkére van utalva, ugy viszont a tőke sem tud boldogulni és gyarapodni munkáskéz, munkaerő nélkül. Épen azért a tőkének is érdekében áll, hogy a miínkásvédelem a mi hazánkban is minél erőtét42*
