Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.

Ülésnapok - 1922-374

284 A nemzetgyűlés 37í. ülése 1925 törvényes rendezés állapittassék meg, azután a mély építésnek a mérnöki hatáskörből az épitőmesteri hatáskörbe való áttétele szintén szükségessé teszi, hogy erre vonatkozólag törvényes intézkedések történjenek. Ttt van a pallérképesités teljesen rendezetlen volta. Itt van az a kérdés, amely a múlt ipartörvény 111. §-ába véletlenül belecsúszott, amely szerint az építőiparban bárki munkakönyvet kérhet, olyan egyén is, aki az építőipart sohasem tanulta. Vagyis megvan a lehetősége annak, hogy bármely 18 éves fiatalember elmenjen az épitő ipartestülethez és magának munkakönyvet válthasson, holott az építőipart sohasem tanulta. Micsoda veszedelmek keletkezhetnek ebből. (Ernszt Sándor: Hisz az építőipar képesítéshez van kötve!) Dacára annak, hogy az épitőipar képesítéshez van kötve, az 1922 : XII. te. 111. §-a módot nyújt arra, hogy bárki, aki 18 éves elmúlt, az ipartestülettől munkakönyv kiadását követelje, és ezzel veszélyeztesse nemcsak az építőmesternek, hanem az építtetőnek érdekeit is. Hiszen napok, hetek múlhatnak el, amíg kiderül, hogy az illető az ipart nem tanulván, teljesen szakszerűtlen, hiábavaló és esetleg veszedelmes munkát végzett. Mindezek törvényes szabályozást igényelnek, és szükség van arra, hogy az épitőipar végre a mai viszonyoknak megfelelő törvényben szabályoztassék. Azt hiszem, ha a Zielinszkv -ankét konkrét eredményeit a ministerium kodifikáló osztálya paragrafusokba foglalja, már megvan a törvénytervezet, amelyet a szakkörök rendelkezésére lehet bocsátani és amelyből egészséges építőipari törvény születhetik. Nem - szabad elfelejteni, hogy az- épitőipar különleges ipar, mert ott nemcsak az építtetőnek nagy vagyoni érdeke forog kockán, nemcsak emberek: élete és életbiztonsága, de kockán forog ezenkívül még bizonyos esztétikai kulturális szempont is, mert hiszen egy város külseje is ennek az iparnak t el jesitők épességétől függ. A törvénynek feltótlenül ki kell terjednie az iparüzérek megrendszabályozására is. Az építőipar képesileshez kötött ipar lévén, ebben más mint képesített iparos tulaj donképen nem működhetnék, jogi személy építőipart nem gyakorolhat es közkereseti társaság is csak akkor, ha minden egyes tagjának megvan az előirt kvalifikációja. És annak ellenére, hogy a törvény építési vállalkozókat nem ismer, hanem esak képesített építőiparost, építőmestert, ujabban az az abuzus keletkezik, hogy építőipari vállalatok alakulnak, jogi személyek, részvénytársaságok, közkereseti társaságok olyan tagokkal, akiknek nincs meg a szükséges, az előirt kvalifikációjuk, és a kereskedelmi ministeri uomak lazább felfogása és egyes ügyekben hozott, szerintem teljesen helytelen Ítélete, lehetővé teszi, hogy az ilyen iparüzérek. ha megfelelő képesítésű üzletvezetőt alkalmaznak, az építőipart akadálytalanul folytathassák. Ez rendkívüli sérelem a képesített építőiparosokra névvé. Ne méltóztassanak azt hinni, hogy ez talán szórványos tset, inert ellenkezőleg, azt kell mondani, hogy ez ma már rendszerré kezd válni. Hiszen Budapesten 1922-ben 37 ilyen iparüzért jelentettek fel, 1923-ban 31-et és 1924ben 48at. Ha figyelembe vesszük, hogy az építőipar ezekben az esztendőkben nem virágzott túlságos nagy mértékben, vagyis, hogy csekély volt az építkezések száma, akkor ezek a 37, 31 és 48-as számok nagyon magas számok, amelyek többet jelentenek az összes építkezések 25%-nál. Ennek következtében teljesen rendszerré vált az, hogy részvénytársaságok alakul-. évi február ím 11-én, szerdán. nak, mint építőipari vállalatok. Ezzel szemben a kereskedelmi ministerium illetékes ügyosztálya, amely második fokon bírálja el a kérdést, nem lát okot a közbelépésre, ha az illető vállalat a vezetést képesített emberre bízza, és egyébként nem szól bele a m.űgzaki vezetésbe. De ez is igen problematikus megállapítás,, mert azt, hogy egy vállalat az ő üzemi alkalmazottját miképen dirigálja, ellenőrizni nem lehet Hogy építési anyagok terén mit bocsát rendelkezésére és az építés kivitele, tekintetében milyen utasításokat ad ennek a szakértőjének, azt kontrollálni nem lehet, és igy, bár magáért az építkezésért a felelősséget ess a szakember viseli, lényegileg mégis kontároknak, az építési iparban kvalifikációval nem biró egyéneknek keze működhetik közre ilyen építkezések lebonyolításában. A másik ok, amely az ipari üzérek elszaporodását lehetővé teszi, a büntetéseknek igen minimális volta ; pl. az 1887 : XVII. te. 158. §-a is az ilyen ipari kihágásnál a büntetést 600 koronára irányozta elő s az 1922-ben meghozott XII. te. ugyanezt a hatszáz koronát vette át, ezt most a gyakorlat 300.000 koronában valorizálta, ennek következtében az a maximális büntetés, amellyel egy ilyen iparüzér büntethető, a mai viszonyok között csak 18 aranykoronának felel meg, holott egy ilyen vállalatnál milliárdos érdekek foroghatnak kockán, milliárdos üzletek bonyolíthatók le és mégsem lehet nagyobb büntetést kiszabni 18 aranykoronánál. Magától értetődik, hogy ez felhívás keringőre. Ennek következtében arra is kellene vigyázni a megalkotandó ipar tör vénynél, hogy az ipari kihágások lehetőség szerint szigorúan büntettessenek s oda kell törekedni, hölgy az iparűzésnek ez a módja teljesen lehetetlenné tétessék. Én tehát nagyon kérem és nagyon sürgetem az uj ipari törvény meghozatalát. Erre az idő ma más szempontból is alkalmas, abból a szempontból, hogy most az iparban meglehetős pangás van, lehetséges tehát gondoskodni arról, hogy akkorra, mikorra az épitőipar erősen fellendülésnek indul, rendezett állapotok legyenek. A közszál]itási szabályzat is reformra szorul. Ezt a szabályzatot is évtizedekkel ezelőtt adták ki, amikor természetesen a viszonyok is minden tekintetben mások voltak. A közszállitási szabályzat helytelensége az oka igen sok állami és középitkezésünk hibájának. A közszállítási szabályzat t, i. tekintet nélkül az illető pályázóknak e_gyéni megbízhatóságára és tekintet nélkül arra, vájjon a megajánlott árból az illető építkezés elvégezhető-e, igen vagy nem, kötelezi az illető építtető állami hatóságot vagy hivatalt, hogy feltétlenül a legolcsóbb ajánlattevőnek tartozik a munkát kiadni. Ez a legolcsóbb ajánlattevő által készített munka pedig' rendesen olyan silány lesz, hogy amit megtakarítunk az éjütésben, azt százszorosan rá kell fizetni a fentartásban. Más országokban ettől a rendszertől eltérőleg már rátértek a középső ajánlat elfogadási kötelezettségére. A középső aiánlat t. i. az. hosrv a legkisebb és a legnagyobb ajánlatok között azok találják el valószínűleg helyesen az illető munkának kiviteléhez szükséges költségösszea' uagvságát, akik a középen vannak. Összeadják az összes ajánlati összegeket és elosztják az ajánlattevők számával s az is'v nyert közénszám az, amely középszámhoz legközelebb álló ajánlatot választják. Éhez a számhoz rendesén felfelé és lefelé is közel álll egy vagy két cég s ennek következtében m&d van arra, hogy az