Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.
Ülésnapok - 1922-368
 nemzetgyűlés 368. ülése 1925. legmodernebbül van berendezve ; nemzeti vagyon, állami töke fekszik ezekben a gyárakban, a legmodernebb gépekkel vannak felszerelve, amelyek hónapok óta nagyrészben üzemen kivül állanak. Kern használjuk ki ezeket a gyárakat, pedig azt hiszem, hogy ha akár mi magunk termelnénk exportra, akár — ami még egészségesebb megoldás volna — az állami gyárak közül azokat, amelyekre nincsen szükségünk a belföldi fogyasztás ellátása szempontjából, külföldieknek bérbe adnánk és nem a külföldön, Bajorországban vagy más német városokban dolgoztatnánk fel cigarettára vagy szivarra nyersdohányunkat, hanem itt Magyarországon a saját gyárainkban, ennek mérhetetlen szociális kihatása is volna, hiszen dohánygyárainkban ezer és^ ezer munkáskéznek adnánk kenyeret. (Általános helyeslés.) Hallottam itt egy olyan közbeszólást, hogy a mi dohánygyártmányaink minősége kifogásolható. Igen t. nemzetgyűlés, nem vagyok dohányos (Derültség.), de meg kell védenem a magyar dohánygyártmányokat, mert a magyar dohánygyártás olyan nivón áll, hogy legutóbb jpl. Bajorországban rendezkedett be egy gyár és ebből a célból Magyarországból vittek ki oda gyártási szakembereket, és ott magyarországi szisztéma mellett, magyarországi dohányból fognak szivart és cigarettát előállitani. Csak ezzel az egy példával akartam erre válaszolni. Én tehát feltétlenül szükségesnek tartom, hogy ez a takarékossági bizottság ilyen kérdésekkel is foglalkozzék. Meg vagyok győződve arról, hogy a kormány, teljes tudatában az általam előadottak igazságának, ilyen értelemben meg is fogja találni a megoldást. Igen t. Nemzetgyűlés! Mielőtt felszólalásomat bevégezném, kénytelen vagyok itt a t. Ház előtt egy olyan kérdést előhozni, amellyel, őszintén megvallva, nem szándékoztam foglalkozni, amely azonban kötelességemmé teszi azt, hogy bizonyos beállitásokkal szemben, bizonyos inszinuációkkal szemben megvédjem azokat a képviselőtársaimat, akiket — miként egy mai lapban olvastam — tegnap az igen t. fajvédőképviselő urak vacsorájukon bizonyos gyanúsításokban részesitettek. (Berki Gyula : Ugy látszik, rövid volt a menü és képviselőket akartak felfalni!) Elsősorban vissza kell utasítanom azt, mintha azok a felszólalók, akik itt a nemzetgyűlésen a numerus clausus kérdését szóba hozták, titkos utasitásra, vagy nem tudom milyen indokok folytán hozták volna ezt a kérdést napirendre. Vissza kell utasitanom azért, mert nem tételezhető fel az egy képviselőről, hogy amikor egy ilyen nagy horderejű kérdésről szót emel, akkor nem a legtisztább meggyőződésének adna kifejezést. (Ugy van! Ugy van! jobb felöl.) Gömbös Gyula t. képviselő társunk a numerus clausus támadóinak azt üzeni (olvassa egy napilapból) ; hogy »van még egy magyar ököl, amely alkalmas pillanatban le fog sújtani a hitvány és gyáva elemekre« (Egy hang jobbfelől : Ajaj !) Ennek a törvénynek szerinte csak egy hibája van, és pedig az, hogy a numerus clausust nem mindenütt, hanem csak az egyetemeken vezetik be ; szerinte az ipari és kereskedelmi intézmények minden ágában, a közgazdaságban, a foglalkozások minden terén és a középiskolákban is be kell vezetni. Rátér arra, hogy a numerus clausust ki támadja : Beck Lajos 100%-os zsidó ; Hoyos Miksa grófnak pedig a kérdés ellenzése azért fontos, mert ő Spanyolországból származik és nem biztos abban, hogy nincs-e benne szefardim-vér ; Lukács György, aki a darabontkormánynak volt tagja, évi január hó 30-án, pénteken. 23 örmény származású és szerinte szintén érdekelt a zsidóságban. (Berki Gyula : A fajvédők 90 u /o-a pedig sváb, morva- és tót ! Ha már egyszer magyar fajról beszélünk, akkor erről is beszélni kell ! — Elnök csenget.) T. Nemzetgyűlés! Nem szoktam polémiába bocsátkozni ilyen kérdések felett, mert nekem az én erkölcsi felfogásom azt diktálja, hogy én mindenkinek véleményét tiszteljem és becsüljem, még akkor is, ha az homlokegyenest ellenkezik az enyémmel. Hogy ezt a kérdést mégis szóvá teszem, azt azért teszem, mert ha azok a t. képviselőtársaim, akik a numerus clausus kérdését itt feszegették, nemzeti szempontból és keresztény szempontból, nem elég megbizhatók és nem elég jók Gömbös Gyula t. képviselőtársunknak, azt hiszem, ezt a vádat énreám nem fogja elmondhatni. (Ugy van ! — jobbfelöl !) Sohasem szoktam családommal, nevemmel dicsekedni. Nem természetem. Amikor azonban valaki kétségbevonja egy olyan embernek a jóhiszeműségét, aki a családi tradíciókból mindig csak a haza iránti szeretetet, mindig csak a közcélokért való önzetlen küzdelmet tnnulta és azt igyekezett egész életén keresztül kénviselni, azt hiszem, az ilyen ember mint én, aki őseimtől csak ezt örökölhettem, joggal szólhatok ehhez a kérdéshez és joggal magyarázhatom meg azoknak, rkik más véleményen vannak, hogy miért tartom én és azok a kér»viselőtársaim, akik a numerus clausus kérdésében máls állást foglaltak, azt nemcsak szégyenletesnek, hanem az egész nemzet szempontjából határozottan károsnak. (Heinrich Ferenc : Ugy van ! Ugy van!) Én a numerus clausus kérdését nem annyira a zsidóság szemnontiából ta?'tom az országra nézve károisnak. de ha a zsidóság szempontjából vizsgálnám ezt a kérdést, akkor, ha én ott ülnék a fai védő képviselők között, a magam részéről a leghatározottabban küzdenek ° numerus clausus megszüntetése mellett. (Helyeslés jobbfelől.) Nézzük, hogy miért 1 A numerus clausus-törvény meghozatalának indoka az volt, hogy Magyarországon azért van zsidókérdés, mert a zsidóság a gazdasági, a pénzügyi, az ipa^i téren és főleg a sajtóban minden helyet magának sajátított ki. ÍBerkv Gyula : Teljesen igaz !) Vissza kell tehát a zsidóságot oda szorítani arra a helyre, amely hely őt számarányánál fogva megilleti. És erre meghozták a n^ mérv s clans^-s-törvényt az egyetemeken, vagyis kény szeritik azt a zsidóüü*, ^ogy az i^ar 1 " ba.n. keres 1 " ^d elem ^rn és a saí+^bpn helyezkedjék el (Ugy von! Ugv van ! jo 7 'bfeW.) Tehát én a magam rövidlátó kere^z+ény ^ni 5 tokámnál fogva szolgáltatom ki a zsidóságnak énen azokat a nagy gazdasági teriileteket, p^elyot-et ép a zsidóságtól akartam elhódítani. (Ugy van! jobbfelől.) A másik oldala a kérdésnek a következő : Mindig azt halljak a fajvédő oldalról, hosry a zsidóság hazatîatlan, hogy a zsidóság gondolkodása nemzetközi, ho^y a zsidóság érzésben, lelkivilágában sohasem fog tndni ezzel a magyar nemzett 0 ! összeforrni. Ha ez igy van, akkor nem öngyilkossá g-e a^a kényszeríteni azokat a zsidófiukat Tinrry kiiT^ldre mernének ki és a külföldön szívják magukba egyrészt az elkeseredést hazáink iránt, mely riern ak n Ha őket befogadni, másrészt az^V-an tel^^nák mp^Vni n nemzetközi hazafiatlan eszmékkel és ideálokkal és igv telítve visszaim-íenek id" és termelünk magunknak az országban egv jövő generációt, amely már tényleg bazauatlnn és nemzetietlen lesz, mert hiszen magunk kényszeritettük, hogy azzá legyen, azt azonban
