Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.

Ülésnapok - 1922-374

282 A nemzetgyűlés 374. ülése Î925. évi február hó 11-én, szerdán. sait 3000 koronából fedeani képtelenség. Ebből az következik, hogy maga ez a tétel teljesen irreális módon van a költségvetésbe beállítva, mert 33.000 koronából 11 iparoktatási intézetet dologri szükségletekkel ellátni teljes képtelenség, így tehát feltétlenül nagy túllépésnek kell bekövetkeznie, lia csak nean folytatjuk azt a szerintem szégyenteljes módszert, amelyet most folytatnak az iparoktatási intézetek, hogy a fűtési költséget bevasalják a tanulókon, a tanulók kénytelenek szénpénzt fizetni a fűtési költségekhez való hozzájárulás címén, és hogy egészen rövid ideig tartó és bizonyos kvalifikációt adó tanfolyamokon keresik meg" ezek az intézetek azokat a dologi kiadásokat, amelyeket az állami költségvetés számukra nem biztosit. Ami a rendkívüli kiadásokat illeti, megkell döbbennem azon, hogy csak 24.000 aranykorona van előirányozva a költségvetésben uj iparoktetási intézetek szervezésére, és csupán 7000 aranykorona iparoktatási intézeteink felszerelésének kiegészítésére. Méltóztatnak tudni, hogy egy iparoktatási intézetnek lépést kell tartania az ipar fejlődésével, annak felszerelését évről-évre pótolni, évről-évre uj és modernnél modernebb felszerelési tárgyakkal kell ellátni'. Meglévő 11 intézetünk felszerelésének kiegészítésére pedig mindössze 7000 aranykoronát irányoz elő a költségvetés, holott intézetenkint egyetlen egy szertári tárgy beszerzése is esetleg lényegesen többe kerül ennél az összegnél. Ezzel mintegy arra utasítják iparoktatási intézeteinket, hogy koldulás formájában szerezzék be mindazokat az eszközöket, amelyekre a tanítás •modernebbé és a mai

1 viszonyoknak megfelelőbbé tétele szempontjából szükségük van. Amikor állandóan azt mondjuk, hogy csökkentsük a gimnáziumok és egyéb középiskolák számát, ne neveljünk szellemi proletárokat, ellenben teljes erővel térjünk át az iparioktatásra és teljes erővel az ipari- és kereskedelmi pályák felé tereljük nemzedékünket, amikor azt monjuk, hogy foglaljuk el azokat a pozíciókat, amelyeket a nálunk élelmesebb faj foglal el, akkor képtelenségnek tartom, hogy uj iparoktatási intézetek szervezési költségeire midössze 24.000 korona álljon rendelkezésünkre. Hiszen köztudomás szerint most foglalkozik a kereskedelemügyi niinisterium egy nagyszabású textiliskola létesítésével. Tudjuk, hogy textiliparunk annyira előrehaladt az utóbbi időben, hogy szakképzett munkások és előmunkások nevelése szempontjából feltétlenül szükség van egy textiliskola létesítésére. Ezenfelül, a kereskedelemügyi mimsterium foglalkozik • egy ipari szakiskola létesítésével Nagykanizsán, ezenkívül Debrecenben faipari iskola, Budapesten elektromos iskola szervezésével és két olyan speciális szaktanfolyam létesítésével, melynek közgazdasági hatása elsőrangú, nevezetesen foglalkozik orvosok részére egy elektromosságban való továbbképző tanfolyam szervezésével és egy rádiótaufolyam szervezésével. (Az elnöki széket Scitoiiszky Béla foglalja el.) Négy iskola és két tanfolyam szervezési munkálatait pedig mindössze 24.000 aranykoronával elvégezni képtelenség, s ennek következtében ez is olyan tétel, mely reális bázison meg nem állhat és amelynél rendkívül tetemes túllépésnek kell bekövetkeznie, ha azt akarjuk hogy iparoktatásunk fejlesztése olyan tempóban történjék, amelyben történnie kell. A beruházások tételénél egy 200 ezer koronás tétel, mint első részlet van ezúttal beállítva; Ez köztudomás szerint a miskolci ipar-" iskolai műhely építési költségeinek első részlete gyanánt szerepel. Miskolci iskolánk tehát ezzel megkezdheti egy műhely építését, hiszen ott a műhely oly karban van, hogy bármely percben összeomolhatik. Hasonló rossz karban vau azonban pl. a pécsi intézet műhelyépülete; hasonlóan igen rossz karban vau, az Újpesti faipari szakiskolánk műhelye, mely ezenkívül bérépületben van elhelyezve, mely bérlet 1926-ban lejár s mint minden állami bérlet, ez a műhely is osztozni fog abban a sorsban, hogy kilakoltatják onnét, mert az állam a bérlőkkel szemben a legrosszabb fizető, minek folytán minden olyan bérlet, melyet az állam bérel, a lakások illetőleg üzlethelyiségek felszabadulása után kivétel nélkül felmondás alá kerül. 1926-ban tehát számitanunk kell arra, hogy az újpesti faipari szakiskola, teljesen hajlék nélkül marad, mert bérépületben van elhelyezve. Az én igénytelen nézetem szerint a miskolci, pécsi és újpesti problémák megoldására ennek az összegnél még sokkal fokozottabb költség beállítása volna szükséges. Tudorul, hogy ez nem a minister úron. hanem a pénzügyminster úron múlik, aki ilyen minimális összeget bocsátott rendelkezésére a minister urnák, de szerény meggyőződésem szerint, ha ennek az összegnek tízszerese volna is beállítva, még az is kevés volna, mert azon az állásponton vagyok, hogy az ipari oktatás intézeteinek szaporítása olyan nemzetgazdasági haszon, melyet minden erővel támogatni kell. A bevételek rovatában ezzel szemben szinte meg kell döbbennünk azon, hogy 45 ezer korona van tandijak címén bevételkép beállítva. Méltóztatnak tudni, hogy ma egy felsőipariskolai tanulónak tandija másfél millió papirkoronát fesz ki. Másfél millió papirkorona pedig egy olyan horribilis összeg, mely csak a vagyonosabbaknak teszi lehetővé az iparoktatási intézetek látogatását, mert csak a vagyonosabb osztály képes arra, hogy másfél milliós tandijat fizessen le gyermekéért egy intézetben. Szerintem az iparoktatási intézeteket teljesen tandíjmentesekké kellene tenni. Oda kellene törekedni, hogy a legszegényebb ipari munkás is taníttathassa gyermekét az ő iparában. Amint nagyon fontos az, hogy a humanitárius gimnáziumokban és más középiskolákban tandíj révén bizonyos selejtezés következzék be, épen olyan ellentétes érdek az, hogy az iparoktatási intézetekben a tandíjakkal akadályokat állítsanak az elé, hogy a legszegényebb munkás és iparos is taníthassa gyermekét iparra. A másfél millió koronás tandíj tehát olyan aberráció, amelyet megtűrni nem szabad. Ha még hozzáteszem azt, hogy ezenkívül még 3—500 ezer korona szénpénzt is kell a tanulóknak fizetniök, és ha hozzáteszem azt. hogy az ilyen intézeteknél a nagy mennyiségben szükséges rajszerek és eszközök beszerzése, a tanulóknak könyvekkel, jegyzetekkél, rajztáblákkal, körzőkkel és vonalzókkal való ellátása milyen óriási összeget igényel, akkor azt kell mondanom, hogy Magyarországon az iparoktatási intézetekbe való járatás luxusát csak gazdag emberek engedhetik meg maguknak. Ezen a téren tehát a tandijak nagymérvű csökkentését ajánlom a minister ur figyelmébe. Legyen szabad az iparoktatási tanári személyzet panaszaira is pár szóval rátérnem. Néhány esztendőn keresztül a szakoktatási tanároknak státusában bizonyos változások történtek a státus előnyére. Mégis két tekintetben nagy inferiorifásban van ez a személyzet, amelyről merem; állítani, hogy a kereskedelmi