Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.
Ülésnapok - 1922-371
A nemzetgyűlés 371, ülése 1925, vezetésen az, hogy az 1924: IV. te, a szanálási törvény a bíróságokat kivette a szanálás alól, a birák B-listára nem helyezhetők, s ez a törvény akként rendelkezik, hogy a birói létszámban az apasztás a birói állások természetes megürülésének rendjén, a megüresedett állások be nem töltése által érendő el. Ez már folyamatban is van, amennyiben a szanálási törvénynek július 1-ével történt életbeléptetése óta 4u birói állást lecsökkentettünk, s a még mutatkozó csekély felesleg ilymódon rövidesen lesz lecsökkenthető, úgyhogy a szanálás a birói függetlenség érintése nélkül eredményesen lesz befejezve a bíróságokra nézve. Ezek után legyen szabad rámutatnom arra, hogy milyen volt a bíróságok megterhelése a háború előtt és milyen ma. Az 1909-től 1913-ig terjedő időben egy-egy bíróra esett — megint itéletszámokat mondva — évente 176 ítéletet. A háború befejezése után, a forradalmakban ez a szám lényegesen lecsökkent, úgyhogy 129 volt a legcsekélyebb szám, s ez lényegesen kevesebb a 176nál, azonban 1923-ban már 161 volt az az itéletszám, amely a bíróságoknál egy-egy birót terhelt, vagyis a békebeli megterheléshez képest 15-tel kevesebb. Ha ehhez még hozzászámítom azt, hogy a szanálás folytán, a birák egy részének leadásával, ez a szám a birokra nézve még emelkedni fog, akkor megnyugvással állapithatom meg azt, hogy a bíróságok azt a teljesítményt, amelyet a háborút megelőző időben produkáltak, már most is produkálják. Be akarok számolni arról is, hogy a birok idegen foglalkozásban, idegen alkalmazásban menynyire vannak igénybe véve. Ki kell mondanom azt a meggyőződésemet, hogy a bírónak közigazgatási célokra, közigazgatási feladatokra való alkalmazása, az én nézetem szerint, nem helyes ós nem is célszerű, (Ugy van ! Ugy van !) nem célszerű pedig azért, mert a közigazgatási ténykedés határvonalai nincsenek olyan élesen elhatárolva, mint a bíráskodáséi, ott egy rés van, amelyen át be is férkőzött a gyanú a magyar biróságok körébe. Az én törekvésem az, hogy ezt az idegen alkalmaztatását a bíróknak minden módon, minden lehető módon megszorítsam. (Helyeslés.) E tekintetben eredményről is számolhatok be, — igaz, hogy ez csak egyoldalú — nevezetesen, hogy amíg 1919-ben a kommün bukása után a lakáshivatalban. — mert ez az az ominózus hely, amely különösen sokat ártalmára volt a bíróságoknak — 54 bíró állott szolgálatban, addig ma, örömmel állapithatom meg, csak 14 bíró van lakáshivatali szolgálatban és én mindent elkövetek, hogy ezt a számot is fokonként, amint lehet, lecsökkentsem. (Helyeslés.) De ezt nem tartom annyira idegen alkalmazásnak. Növekszik állandóan ezzel szemben az Országos Földbirtokrendező Bíróságnál alkalmazott birák száma, úgyhogy ma 120 biró foglalkozik földbirtokrendezéssel, nem számitva a tárgyaló bírákat, akik odakint, a perifériákon viszik a tárgyalásokat és akik tulaj donképen régi székhelyüket, régi beosztásukat megtartották. A biróságok megterhelésével kapcsolatban a királyi ügyészségek helyzetéről is akarok még beszólni. Be kell számolnom arról, hogy az ügyészségek számában, dacára a területmegcsonkitásnak, változás nincs, ennek azonban megvan a maga lényeges oka, nevezetesen az, hogy amig 1911-ben egy ügyész megterhelése 489, 1912-ben 500, 1913-ban 530, — tehát békében a maximális megterhelés ügyészenkint 530 volt — addig a háború és a forradalmak után egy ügyésznek a megterhelése 1921ben 768, 1922-ben 686, 1923-ban pedig 710 volt, vagyis csaknem készeres a békebelinek az a megterhelés, amely egy ügyészre vár. De igen természetes ez, ha viszont nézem azt, hogy a rabévi február hó 5-én, csütörtökön. 171 létszám hogyan alakult a békében és hogyan alakul most. Nevezetesen a békében, 1913 december 31-én, a letartóztatási intézetekben a férőhely volt 14033, a rablétszám 12.385, addig 1924 december 31 én a rablétszám volt 10.386, tehát csak 2000-rel kevesebb,"mint Nagy-Magyarországon, annak ellenére, hogy területben elvesztettük az ország 77%-át. népességben pedig 51%-át. így, a biróságok és ügyészségek megterheléséről számot adva, ki akarok térni egy nagyon nehéz és kényes kérdésre, nevezetesen az úgynevezett birói státus kérdésére. Helyesen mondotta az előadó ur azt, hogy ez ellen a törvény ellen a többi közszolgálatban álló köztisztviselők részéről bizonyos animózitás áll fenn. Nekem ezzel az animózitással végre is egyszer szembe kell néznem és ezzel az animózitással egyszer le kell számolnom. (Ugy van! (Ugy van!) A t. Nemzetgyűlés elé kell tárnom erre vonatkozó felfogásomat indokaival együtt. Ez az animózitás kétirányú. Az animózitás egyik része irányul arra, hogy az egész birói státustörvény töröltessék, hatálytalanittassék és ugy, mint a bírák ezelőtt voltak, osztassanak be a tisztviselők számára megállapított rangosztályokba. Ennek az animozitásnak másik része irányul a státustörvény kereteinek fentartásán belül a státustörvény rendelkezéseinek megváltoztatására olyan módon, hogy a bírákra nézve terhesebb helyzetet állapítsunk meg, mint az az 1920 : XX. tcikkben meg van állapítva. Szükségesnek tartom, hogy megismertessem ezen státustörvény létrejöttének indokait. Abszolúte távol állok attól, hogy más közszolgálati ágbeli tisztviselőt, vagy a tisztviselőkart támadjam. Sine ira et studio kezelem ezt a kérdést, tárgyilagos, objektív indokok alapján állok akkor, amikor előzetesen is kijelentem azt, hogy a státustörvénynek bármilyen érintését kénytelen vagyok a magam számára kabinefkérdésnek tekinteni. (Éljenzés és taps a jobboldalon.) Azok az indokok, amelyek a státustörvény fentartását és meghozatalát megállapítják, a következők: Elsősorban is a minősitésbeli különbség az, amely a bírók külön státusának fentartását indokolja. Nevezetesen a közigazgatási szakban állók részére a minősítési törvény minősitési vizsgául nem ir elő egyebet, mint az államvizsgát, míg ezzel szemben a biróra és az ügyvédre kötelező az egységes birói vizsga letétele, amely csak három jogi szigorlat és hozzá még négyévi gyakorlat után tehető le. Ez olyan lényeges minősitésbeli különbség, amely ennek a pályának már kezdetét is megnehezíti. Ez a kezdeti nehézség, amint később ki fogom mutatni, a birót végigkíséri egész pályáján keresztül. (Ugy van ! Ugy van !) További indoka ennek az, hogy a biró — akármint tanácsbeli, akár, sőt még inkább, mint egyes * biró — a maga eljárásának, ítélkezésének terhét, felelősségét erkölcsileg egyedül viseli, de abban az esetben, ha törvénysértést követne el, vagy törvény ellenében járna el, anyagilag is felel, mig a közigazgatási szakbeli tisztviselőknél a chef felel, a beosztott tisztviselő pedig a felelősségben nem osztozik. És most rá akarok mutatni arra is, hogy az a kezdeti nehézség, mely a birói pályára lépésnél a birót kiséri, hogyan érvényesül a későLbi időszakban és milyen előny az, ha államvizsgával megy valaki közigazgatási pályára és milyen hátrány az, hogy a biró csak a birói vizsga letétele után mehet oda. Bizonyos átlagkort állapítottam meg a ma szolgálatban álló bírákra és a közigazgatási szakban lévőkre nézve az azonos rangbelieknél. Ennek alapján van szerencsém előterjeszteni azt, hogy például a kúriai tanácselnököknek, akik a IV*