Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.

Ülésnapok - 1922-371

172 A nemzetgyűlés 371. ülése 1925. évi február hó Ő-én, csütörtökön. fizetési csoportba tartoznak, átlagos életkoruk 65 év, mig az én minisztériumomban pedig hozzá kell tennem, hogy mind a két, a kúriai tanácselnökkel hasonló rangú helyettes államtitkár már idősebb, más ministeriumban szolgálóknál korban is, akiknek átlagos életkora 58 év, a kúriai birák átlagos életkora 60 év, mig a hasonló rangú ministeri tanácsosok életkora 46 esztendő. Az Ítélőtáblai birák átlagos életkora 54 év, mig az osztálytan ácsosok életkora 41 év. A VII. és VIII. fizetési osztályba tartozó birák átlagos életkora 43 és fél év, a közigazgatási szolgálatban állóké pedig 33 év. Ezek a számok beszélnek abban a tekintetben, hogy vájjon indokolt-e ennek a státustörvénynek fentartása, igazságos-e ez vagy nem. Mindezekből igenis azt állapítom meg, hogy ez feltétlenül igazságos, minden animózitás mellett és ez az, ami engem arra az elhatározásra bir, hogy ennek a státustörvénynek életben tartásához kötöm a magam állását. (Helyeslés.) T. Nemzetgyűlés! Amint mondottam, van az animozitásnak még egy iránya, nevezetesen a státustörvényen megváltoztatni a helyzetet a bírákra nézve in pejus. Ez érinti az 1920. évi XX. törvénycikk 20. §-ában lefektetett azt a szabályt, hogy a biráknak a tisztviselők fizetésemelése esetén az 1920. évi XX. törvénycikkben megállapított fizetés arányában aránylagos emelést kell adni. Az a törekvés állandóan, hogy az ott megállapított arány, mint mondottam, a birák rovására in pejus megváltoztattassék. Némileg történt is erre valami a múlt évi fizetések megállapításánál, valamint a szanálási törvény életbeléptetése előtt megállapított fizetéseknél is. Ma az igen t. Nemzetgyűlés egy határozati javaslatot fogadott el, hogy ennek az aránynak további fentartását kívánja. Magam részéről ezúttal is kijelentem, hogy a most megállapitott bírói fizetések bármilyen érintését ennek az aránynak titulusa alatt engedni és tűrni nem fogom és azzal egyetérteni soha nem fogok, a magam részéről azt soha elfogadni nem fogom. Volt azonban az 1920 : XX. te. 7. §-ának egy igazságtalan intézkedése, amelyet ezúttal talán sikerül reparálni. Nevezetesen ez a 7. § akként rendelkezik, hogy az egyes fizetési csoportokban, fizetési fokozatokban a várakozási idő 3 év, azonban az első és második csoportba tartozó birákra nézve megállapítja azt a következményt, hogy kedvező minősítés esetén ez a három évi várakozási idő leszállittassék két esztendőre. A törvénynek ilyen rendelkezése sérelmes volt a curiai birákra és curiai tanácselnökökre nézve, mert ott a várakozási idő leszállításának helye nem volt. Állt az általános szabály, hogy e fokozatban a várakozási idő 3 esztendő, ezen változtatni nem lehet. A várakozási idő leszállításának, mint mondottam, az alapja az, hogy valaki minősítés szerint jól teljesítse kötelességeit. A curiai birákra és curiai tanácselnökökre nézve ez a minősitési kellék számba nem jöhet, mert aki már a curiai birói vagy tanácselnöki rangot eléri, az már egyénileg olyan kiváló, annyi kiválasztási retortán ment keresztül, hogy oda a magyar birói karnak csak a legjava kerülhet be és velük szemben ez az intézkedés igenis sérelmes volt, miért is a pénzügyminister ur hozzájárulásával — hálás köszönetet mondok neki ezúttal is — sikerült ezt a kérdést ugy megoldanunk s ez már az appropriációs törvénybe is bele fog foglaltatni, hogy a curiai birák és tanácselnökök, valamint a velük egy rangosztályba beosztott többi birákra nézve ez a várakozási idő az igazságnak megfelelően leszállittassék 2 esztendőre. T. Nemzetgyűlés! A birák és a magyar birói kar a magyar nemzet életének olyan erkölcsi, kulturális és intellektuális tőkéje, hogy azt nekünk mindenképen meg kell becsülnünk, hogy a nemzetnek ezt a féltett kincsét őrizni, óvni kell mindentől, ami ennek a bíróságnak működésében rést üthet. El vagyok -tökélve és határozva arra, hogy mindazon kérdést és célzatot, amely a magyar birói kar és magyar bíróságok függetlenségét a legtávolabbról is érinthetné, elhárítsak a biróságtól. Nem mulaszthatom el, hogy ennél a kérdésnél meg ne emlékezzem a kormányzó ur őfőméltóságának egy kegyes tényéről, amellyel ő a magyar birói karnak erkölcsi elégtételt és erkölcsi piedesztált adott, nevezetesen azzal az elhatározással, hogy a békeidőknek megfelelően lehetőva tette azt, kogy a magyar birói kar legkiválóbbjai is eljuthassanak ahhoz a kitüntetéshez, amelyeket a közigazgatási szolgálatban felső fokon álló tisztviselőknek biztosított, nevezetesen a II. rangosztály címzéséhez. Ezért, mikor hálás köszönetemet nyilvánítom a kormányzó urnák itt a nemzet szine előtt, ebben én a magyar birói karnak megbecsülését s megtisztelését látom és én meg vagyok győződve róla, hogy a nemzet és haza iránt teljesítendő kötelességei szolgálatában ezt a magyar birói kar meg is érdemelte és meg fogja a jövőben is érdemelni. A jogszolgáltatási intézmények során továbbhaladva, meg^ kivánok emlékezni a birósági titkárok sorsáról. Elöljáróban is van szerencsém bejelenteni azt, hogy a titkárok tényleges létszáma ma 190, ebből a számból birói képesítéssel rendelkezik 69. Szükségesnek tartottam ezt bejelenteni azért, mert épen a birói titkárok azok, akik az én megítélésem szerint ma a legnehezebb helyzetben vannak. A legnehezebb helyzetben vannak pedig azért, mert a szanálási törvény folytán megüresedő birói állások betöltése csak a legindokoltabb szükség esetén van megengedve és igy a birósági titkárok előrejutása nagyon problematikus és bizonytalan. Azért tartottam szükségesnek előrebocsátani, hogy birói képesítéssel rendelkező titkár ma 69 van, hogy ezeknek sorsáról pár szóval külön is^ megemlékezzem. Ha a birósági titkárok kinevezési sorrendjét nézem, meg tudom állapítani azt. hogy olyan birósági titkárok átlagos szolgálati ideje, akiknek a titkári rangban való megmaradása nem valami minősitési okból áll fenn, körülbelül 2%—3 év. Ezt én vigasztalásul mondom, a birósági titkárok számára, mert igazán mondom, hogy a jótörekvésnél és a jószándéknál egyebet nem igen tudok részükre kilátásba helyezni. Ezt a két és fél esztendőt csak mentségül hozom fel és rá akarok mutatni a biróságok történetéből arra, hogy volt idő, amikor nem két és fél esztendőt, hanem sokkal több időt kellett eltölteniök birói kineveztetésük előtt előkészitő szolgálatban. Igaz, hogy ehhez még hozzá kell számítani a jegyzői és joggyakornoki szolgálatot is, úgyhogy eltelt bizony sokszor hat-nyolc esztendő is, amíg az a birósági jegyző birói kinevezéshez jutott. Ez nem jelenti azt, hogy a birósági titkárok sorsát ki akarom ejteni a kezemből. Nem. Én minden törekvésemmel azon leszek, hogy ott, ahol mód és alkalom nyilik rá, és ahol megindokolhatom egy birói állás betöltésének szükségességét, arra az engedélyt megszerezzem és ezzel az ő előmenetelüket biztosítsam. Szólnom kell továbbá sorrend szerint a jegyzőkről, joggyakornokokról és a kezelőtisztekről. Az ő sorsukat nem látom olyan szorongatottnak, mint a birósági titkárokét, mert azt hiszem, hogy joggal remélem — hiszen ennek jelenségei már is megvannak, — amikor a pénzügyminister ur, ha a szanálási akció kedvezően halad előre, előléptetést enged ezekben a rangosztályokban és akkor a fokozatos, vagy csoportos előléptetéssel