Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.

Ülésnapok - 1922-371

166 A nemzetgyűlés 371. illése 1925. Elnök: Elfogadtatik. Bodó János jegyző (olvassa): 3. rovat. A soproni népszavazás emlékének megörökítésére az 1922: XXIV. te. alapján 14.700. Elnök: Elfogadtatik. Bodó János jegyző (olvassa): 4. rovat. A magyar nemzeti érdemkereszt költségei 15.127. Elnök: Elfogadtat!k. Bodó János jegyző (olvassa): 2. cím. Koronaőrség. Kiadás. Rendes kiadások. 1. rovat. Személyi járandóságok 51.524. Elnök: Elfogadtatik. Bodó János jegyző (olvassa): 2. rovat. Dologi kiadások 17.818. Elnök: Elfogadtatik. Bodó János jegyző (olvassa): 3. rovat. Vasúti menetdíj-kedvezmények váltsága 140. Elnök: Elfogadtatik. Bodó János jegyző (olvassa): Rendkívüli kiadások. Átmeneti kiadások. A koronaőrségi laktanya tatarozására 5.00*1. Elnök: Elfogadtatik. Bodó János jegyző (olvassa): 3. cím. Vitézi Rend Szék tartósága. Kiadás. Rendes kiadások. 1. rovat. Személyi járandóságok 10.006. Elnök: Elfogadtatik. Bodó János jegyző (olvassa): 2. rovat. Dologi kiadások 14.357. Elnök: Elfogadtatik. Bodó János jegyző (olvassa): 3. rovat. Vasúti menetdíj-kedvezmé y*'k váltsága 336. Elnök: Elfogadtatik. Bodó János jegyző (olvassa): 4. rovat. Birtokbavétel, birtok felmérések és vitézek birtokba ültetése körüli kiadások 8.820. Elnök: Elfogadtatik. Bodó János jegyző (olvassa): Rendkívüli kiadások. Átmeneti kiadások. Vitézi lelkek berendezésére és felszerelésére engedélyezett segély IT. részlete 5.8S3. Elnök: Elfogadtatik. Bodó János jegyző (olvassa): 4. cím: Budapesti országos kereskedelmi és ipari kikötő kormánybiztossága. Kiadás. Rendkívüli kiadások. Beruházások. 1. rovat. A soroksári Dunaágnak a vámmentes nemzetközi kikötővel kapcsolatos rendezésére 756.000. Ehiök: Elfogadtatik. Bodó János jegyző (olvassa): 2. rovat. A soroksári Dunaágban létesítendő zárt kikötő épitési és felszerelési munkáira, vasúti és közúti berendezésére 1,400.000. Elnök: Elfogadtatik. Bodó János jegyző (olvassa): 3. rovat. A vámmentes nemzetközi kikötő épitési költségeiből a Budapesti Vámmentes Kikötő Részvénytársaságnak adott engedélyokirat alapján az állam által viselendő kiadásokra 1,444.000. Elnök: Elfogadtatik. Bodő János jegyző (olvassa): 5. eírn. Nyugellátások. Kiadás. Rendes kiadások 298.074. Elnök: Elfogadtatik. Ezzel a ministerelnökségi tárca költségvetése és a költségvetésnek vele^ kapcsolatos I—VIII. fejezetei részleteiben is letárgyal!attak. Napirend szerint következik az igazságügyi tárca költségvetésének általános tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Örft'y Imre előadó! Tisztelt Nemzetgyűlés! A megnehezedett gazdasági viszonyok folytán ugy a nemzetgyűlésben, mint a művelt közvéleményben, ide értve a sajtót is, a z utóbbi időben az az érdekes tünet mutatkozik, hogy a gazdasági témák kerültek előtérbe. Ez az érthető köéri február hó 5-én, csütörtökön. rülmény azonban nem járhat azzal, hogy az ellenkező végletbe esve, teljesen figyelmen kívül hagyjuk azokat az erkölcsi és jogi tényezőket, melyek a nemzet életében legalább is birnak akkora jelentőséggel, — ha históriai távlatból nézzük ezt — mint a gazdasági kérdések. (Ugy van 0 Ez a meggondolás lehetett az oka, hogy valahányszor az igazságügyi tárca tárgyaltatott a törvényhozás termében, a régi időkben is bizonyos jóakarat, sőt szeretet nyilatkozott meg ez iránt a tárca iránt, mert hiszen az ország törvényhozói pártküiönbség nélkül abban a meggyőződésben voltak, hogy ez a tárca egyike azoknak, amelyeken keresztül eminens erkölcsi és jogi értékek védetnek meg. Emellett talán az a meggondolás is oka volt ennek, amely mindenesetre ma is teljes mértékben megvan, hogy az igazságügyi tárca keretéhez tartozó tisztviselők — ide értve természetesen tágabb értelemben a birákat és ügyészeket is — mindenkor s igy ma is, olyan kitűnő szolgalatokat végeztek, amely kitűnő szolgálatok teljes elismerésben részesültek itt a törvényhozás termében is. Régi nzus volt a költségvetés tárgyalásánál, hogy az igazságügyi előadók rövid visszapillantást vetettek az elmúlt költségvetési év igazságügyi törvényalkotására. Csaknem 10 év óta nem lévén rendes költségvetési tárgyalásunk, olyan feladat elé kellene állnom, amely feladatnak teljesen megfelelni nem óhajtok. De talán nem is volna helyes, ha az elmúlt 10 év igazságügyi törvényhozását ismertetném! Mégis ugy érzem, hogy talán nem lenne helyes ezt a kérdést teljesen kikapcsolni beszédemből, de hangsúlyozom, hogy tisztán csak az u. n. forradalmi érák utáni törvényeket fogom megemlíteni, azok közül is csak a legfontosabbakat. Előadói minőségemben egy egészen őszinte kijelentéssel tartozom a t. Nemzetgyűlésnek. Sem a forradalmi idők, sem a forradalom utáni idők, amelyeknek megvannak a maguk tipikus jelenségei, nem alkalmasak arra, hogy általános és hosszú időkre szóló igazságszolgáltatási törvényeket alkossanak. Amikor a konszolidáció megindult, — aminthogy hála Istennek, országunkban már meg is indult — csak akkor kezdődhetik az igazi jogalkotás munkája az igazságszolgáltatás terén is, mert hiszen állandó időre szóló jogalkotás tulajdonképen oiyan atmoszférát tesz szükségessé, amelyet talán már elértünk, de amely az utóbbi időben még nem volt meg teljesen. Mindezek ellenére le kell szögeznem, hogy igenis voltak olyan törvények, amelyek szigorúan véve, az igaztágügyi tárcához tartozóknak tekinthetők lés amelyek a magyar Corpus Juris-ban jelentékeny határköveket jelentenek. Ezek közül talán elsősorban meg kell említenem az 1920. évi I. törvénycikket, amely az alkotmányosság helyreállitását célozza. Ez nem szigorúan vett igazságügyi javaslat volt, de a kodifikatórius munka túlnyomó része igazságügyi volt. Emellett meg kell emlitenem az 1920: XV. tcikket, amely az árdrágitó visszaélésekről ren~ delkezik. Mióta ezt a törvényt meghoztuk, sok mindent máskép látunk, mint ahogy annak idején láttuk, de nem hiszem, hogy aki teljesen tárgyilagos szemmel itéli meg az inflációs időszak súlyos gazdasági jelenségeit és azokat a visszaéléseket, amelyeket egyes társadalmi rétegek követtek el azzal, hogy a romló korona romlását jóval meghaladó hasznot zsaroltak ki a megszorult fogyasztóközönségből, ismétlem, meg nem állapítaná azt, hogy erre a törvényre igenis szükség van? Sajnos, szükség volt, s csak azt fűzhetem hozzá, adja Isten, hogy minél hamarább ne legyen rá szükség és hogy a konszolidálódó gazdasági élet során az u. n. árdrágitó