Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.

Ülésnapok - 1922-371

A nemzetgyűlés 371. ülése 1925. minister ur a Ház elnökével, valamint a pénzügyminister úrral egyetértésben annak idején a szükséges indítványokkal a nemzetgyűlés elé fog lépői. Kiss Menyhért igen t. képviselő ur kifogásolta azt, hogy nines rendelkezési alap, majd, amikor a rendelkezési alapnak a költségvetésbe történt beillesztéséről, illetőleg kimutatásáról felvilágosittatott beszéde folyamán, azt kifogásolta, hogy nincs nagyobb rendelkezési alap. Mármost nem tudom, hogy a két kifogás közül melyikkel foglalkozzam, mert hiszen az első nyilvánvalóan mutatta azt, hogy a t. képviselő ur felszólalása tárgyai közül legalább ezzel a ponttal nem volt tisztában, amikor megkezdte beszédét, viszont amikor felvilágosittatott, hogy hiszen be van állitva a rendelkezési alap a költségvetésbe, — ha jól tudom, négy különböző tételben — akkor azt a szinte pletykaszerü megjegyzést hozta ide, hogy köztudomású vagy beszélik, mondják, hogy jóval nagyobb összeg fordittatik, nem tudom én, milyen célokra. (B. Podmaniczky Endre : Ez a kritika!) Azt hiszem, hogy ez a megjegyzés nem volt annyira komoly, hogy foglalkoznunk kellene vele. mert hiszen a rendelkezési alapok be vannak állitva a költségvetésbe és költségvetés szerint kezeltetnek, természetesen diszkrét módon, hiszen azért rendelkezési alapok. Ezek a ministerelnök ur rendelkezése alá tartoznak és ami be van állitva a költségvetésbe, az van, ami nincs beállitva a költségvetésbe, az nincs. Megnyugtathatom ennek következtében a t. képviselő urat, hogy a való helyzet táratott fel a költségvetésben. Méltóztatott azután megemliteni azt is, hogy amikor a kormányzóság, illetőleg a magyar államfő utazik vagy általában reprezentál, talán bizonyos szerényebb stílusban — nem tudom, hogyan fejezte ki magát a t. képviselő ur — végezhetné ezeket a funkciókat. Viszont a t. képviselő ur igazságára is koncedálnom kell, hogy ő a legmélyebb tisztelettel beszélt a magyar államfőről és kijelentette, hogy a magyar államfő reprezentációs feladatai kétségkívül megkövetelik, hogy a legszükségesebb eszközök neki rendelkezésre bocsáttassanak. (Ehn Kálmán : Fából vaskarika!) Ugy látom tehát, hogy a t. képviselő ur is ugyanazon az alapon birálja ezt a kérdést, mint a kormány, nevezetesen, hogy a magyar nemzetgyűlés, a magyar nemzet a jelen nehéz viszonyok között is, a magyar államfő rendelkezésére bocsátja^ azokat az eszközöket, amelyek okvetlenül szükségesek. Meg kell azonban állapitanom, hogy ennek az »okvetlenül szükségesének a fogalma valóban igen minimálisan van megkeretezve. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Nem lehet hivatkozni e tekintetben Seipel kancellárra, mert Seipel kancellár nem volt államfő és ennek következtében őt ebből a szempontból egészen más mértékkel kell mérni. Nem lehet itt összehasonlítást tenni és egyik állani viszonyát párhuzamba állítani a másik államéval. Konstalálni kívánom, hogy a magyar államfő a maga részéről a lehető legszigorúbban ragaszkodik a lecsökkentett keretekhez, amelyeknél szűkebb keretek közé maga a nemzet és a nemzetgyűlés nem engedhetné szorítani a magyar államfő életének megnyilvánulásait. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ennek következtében azt hiszem, hogy a képviselő urnák ez a megjegyzése annyival is inkább tárgytalan, mért hiszen a kormányzósággal kapcsolatban hangoztatott ama sürgetése, hogy itt-ott talán eszközölhető volna némi létszámapasztás a kormányzóságnál is, érvényesül magában a költségvetésben is. Ha meg méltóztatik nézni a rovatokat, a rovatokból kitűnik, hogy a létszámapasztás révén NAPLÓ XXIX. évi február hó 5-én, csütörtökön. 159 várható pénzügyi eredmény ennyi és ennyi aranykoronában. Végül méltóztatott felemlíteni a t. képviselő urnák azt is, hogy valamiképen bélistázui kellene magát a nemzetgyűlést is, (Egy hang a jobboldalon: Saját magát kellene ! — Derültség.) hogy a kerületek számát kevesbiteni kellene. Megnyugtathatom a t.^ képviselő urat, hogy módjában lesz ebben az irányban bölcs előterjesztéseit akkor megtenni, amikor a nemzetgyűlés elé terjesztetik a választójogi törvényjavaslat, mert hiszen a válaszióiogi törvényjavaslattal természetesen kapcsolatos lesz a kerületek beosztásának ilyen vagy olyan esetleges revíziója is. Nem tudom, hogy a kormánynak ebben az irányban lesz-e majd előterjesztése, de ha a t. képviselő ur annyira le akarja csökkenteni önmagát, tekintettel arra, hogy kicsiny kerületnek a képviselője, hát méltóztassék ebben az irányban megtenni javaslatát. (Derültség a jobboldalon. — Kiss Menyhért: Nagyon helyes! Tessék kikerekíteni) Én magam proponálom! Engem ezért csak dicséret illethet!) Elnök : Csendet kérek ! Vass József mínisterelnökhebettes, népjóléti és munkaügyi minister : Ezt csak általános elvként említettem fel. Ami azokat a megjegyzéseket illeti, amelyek elhangzottak részint a t. képviselő ur beszédében, részint Dréhr képviselő urnák igen szakszerű felszólalásában és amelynek kizárólag pénzügyi természetűek, talán felmentve érezhetem magamat az alól, hogy ezekre reflektáljak, még pedig két okból. Először azért, mert az előadó ur szinte előre preokupálta már az ezen felszólalásokra adandó válasz anyagát, másodszor pedig azért, mert, amennyiben okvetlenül szükséges volna egyik-másik kérdésben nyilatkozni, azt hiszem, hogy a pénzügyminister ur a maga részéről szíves lesz nyilatkozni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A pénzügyminister ur kivan szólni. Bud János pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés! Dréhr Imre igen t. képviselő ur volt szives pár észrevételt tenni a költségvetés egyes fejezeteire. A képviselő ur ugy véli felfedezni, hogy ez az összeállítás tulaj donképen messze áll a tényleges állapottól, hogy nem egészen helyesen vannak beállitva a bevételek az egyik oldalon, a kiadások a másik oldalon. Neki az az érzése, hogy itt bevételtöbblet származik, melyet bizonyos célra kivan felhasználni. Azt hiszem, ha a képviselő ur meghallja ezjrányu felvilágosításomat, ezt az érzését azonnal el fogja veszíteni. Ez a költségvetési rész is épen ugy, mint a többi, a legnagyobb gondossággal és körültekintéssel készült. Tényleg mindent a való helyzetnek megfelelően állítottunk be és inkább az a veszély fenyeget, hogy itt-ott nem fognak egészen beválni ezek a keretek, hogy a későbbi időben azokat módosítani kell. A t. képviselő ur nem látja semmi nyomát annak, hogy a főváros külföldi adósságaival kapcsolatban és a Jelzálog-Hitelbank fizetési kötelezettségeiből micsoda visszatérítést fog kapni az állam a költségvetési év folyamán. Erre nézve a következőket mondhatom. Ami a háboruelőtti fővárosi kölcsönök rendezését illeti, méltóztatnak tudni, hogy most történtek nagyjában bizonyos megállapodások, de végleges rendezés még nincs. Az állam mindössze egyrészt bizonyos garanciát vállalt, másrészt fizetési kötelezettségeket vállalt a kamathátralékokra vonatkozólag. Arra nézve azonban még nem történt megállapodás, hogy a főváros mikor fogja ezt visszafizetni. Magam sem tudom az időpontot megjelölni, mert hiszen csak akkor lesz a főváros abban a helyzetben, hogy valamit vissza tudjon fizetni, ha egyszer tisztáztatik a pénzügyi helyzete. Ha valami tisztázatlan, 2-1