Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.

Ülésnapok - 1922-371

160 A nemzetgyűlés 371. ülése 1925. évi február hó 5-én, csütörtökön. merem áliitani, hogy ezidőszerint a főváros pénzügyi helyzete az, ami elég gondot okoz ugy a fővárosnak, mint magának a kormánynak. Ami a Jelzálog-Hitelbank kérdését illeti, itt meg vannak állapítva a Visszafizetési kötelezettségek. Sajnos, csak igen hosszú idő múlva fog ez bekövetkezni, úgyhogy azt hiszem, nagyon sok idő fog eltelni, amig erre rátérhetünk. Méltóztatott ennek a fejezetnek olasz részét is felemliteni. Ebben a tekintetben azért nem lát semmi nyomot az igen t. képviselő ur, mert az egyezmény végrehajtásával csak ezután fog a kormány foglalkoeni, és csak ezután kezdődik meg annak érvényessége. Természetesen a jövő évi költségvetésbe ennek összes terheit is fel fogjuk venni. Még a Pesti Hazai Takarékpénztár ügyével is méltóztatott a képviselő urnák foglalkozni. Itt felmentve érzem magamat az alól, hogy részletesebb felvilágosításokat adjak, semmivel sem tudnék sem többet, sem kevesebbet mondani, mint amennyit az igen t. előadó ur mondott, úgyhogy ebben a tekintetben, azt hiszem, szintén minden irányban tisztázott helyzettel állunk szemben. Ami a nagy kölcsön ügyét illeti, itt állítja be igen élesen a tényállást az igen t. képviselő ur ugy, mintha preliminálva 4 milliót már sokkal előbb vettünk volna fel a költségvetésbe, amint annak meglenne az indokoltsága- Ebben a tekintetben csak arra utalhatok, hogy van a népszövetséggel megállapodásunk, és tény az, hogy 1926 február 1-én kezdődnek a visszafizetések, de kötelezve vagyunk már a mostani évtől kezdődőleg fizetési kötelezettségünknek 1

/i

2-ed részét minden hónapban teljesíteni. Ez van felvéve a költségvetésbe, erre kötelezve vagyunk. Lehet, hogy az indokolásból ez kimaradt, de ezt a hiányt fel akartam emliteni oly célból, hogy a képviselő urat ebben a kérdésben is felvilágosítsam. Ha tehát most igy nézzük a kéxjet, méltóztatnak látni, hogy ez a költségvetési rész is ép oly reális, mint a költségvetés többi része. Nem akartunk eltitkolni valamit, nincsenek itt elrejtett tartalékaink, sajnos, kérdés az, hogy a későbbi időkben fenn tudjuk e ezeket a kereteket tartani. Ennélfogva nem vagyok abban a helyzetben, hogy az igen t. képviselő ur határozati javaslatát elfogadjam és kérem annak elutasitását. (Helyeslés.) Ki akarok terjeszkedni némileg a valorizáció kérdésére. (Halljuk! Halljuk!) Ami ezt a kérdést illeti, azt hiszem, azok után, amiket tegnap mondottam, nem sokat kell mondanom. Nem akartam a részletekre kitérni, hiszen elvégre itt lesz az idő nemsokára, midőn a törvényjavaslat előttünk lesz és módunk lesz annak összes szakaszait megvizsgálni és véleményt nyilvánítani afelett. En már egyszer kifejezésre akarom juttatni, hogy ha van valami, amiről nem tudjuk elképzelni, hogy egyáltalán valorizációra képes, ugy ez épen az állam. Egyik interpellációra adott válaszomban mutattam rá arra, hogy az állam pénzügyei mentek tönkre, tehát hogy lehessen az államtól valorizációt követelni ? Nem helyes az a beállítás sem, amelyet Kiss Menyhért képviselő úrtól hallottunk és azt hiszem, hogy a képviselő ur félreértette az igen t. előadó urat. A képviselő ur azt mondja, hogy a külföldnek aranyban fizetünk, befelé azonban nem. A külföld felé az insbrucki egyezményben, melyben a valuták szabályoztattak, szabályoztuk a 4%-os adósságokat s elég baj, hogy ezeket valorizálva kell fizetnünk. De, sajnos, nem tehetünk ellene semmit. Ellenben ott vannak a koron a járadékok, ezeket koronában kell fizetni külföldre is. A hadikölesönök külföldre való fizetéséről szó sem lehet. Tehát csak jelzem azt, hogy ott, ahol minden indok megvolt és nem lehetett bennünket kötelezni, ott ugyanazon alapon teljesitjük kötelezettségeinket, mint itt. A német példát sem tartom szerencsésnek, mert hiszen Németországban sem csinált a kormány valorizációt, csak annyit mondott ki, hogy abban az időpontban, midőn máisemmiféle terhes kötelezettségek a békeszerződésből kifolyólag nem lesznek, fog foglalkozni ezzel a kérdéssel. Ez tehát tulajdonképen egy erős eltolódása az egész kérdésnek, hiszen nem tudjuk megjelölni azt az időpontot, amikor ez bekövetkezik. Egészen helyes észrevételt tett Dréhr Imre igen t. képviselő ur, aki kissé talán torzitott formában mutatott rá a kérdésre, hiszen ő mindjárt aranyértékben vette ezeket az adósságokat. Tessék azonban csak egy tizedrészére redukálni és ne méltóztassék elfeledni, hogy az állam abszolúte nem rendelkezik azokkal a bevételi forrásokkal, amelyek szükségesek ahhoz, hogy teljes erejével tudja kifejteni az állami célokat a költségvetési keretekben ; hogy mindenkiben megvan a meggyőződés, hogy nem lehetséges egész gazdasági életünk veszélyeztetése nélkül a terheket emelni, viszont ha a másik oldalon bevételi többletek származnak és kell hogy származzanak ezután is, hogyha keresztülvisszük, mert keresztül kell vinnünk a meg nem indokolt s kétségtelenül igazságtalan adónemek fokozatos leépítését, a tehermentesítést ebben az irányban a gazdasági életben, mondom, ha mutatkoznak bevételi források, akkor mégis elsősorban ott vannak a tisztviselők, akiken segíteni mindenki akar és akiken segíteni jóformán mindenkinek kötelessége. Sajnos, ezek szomorú tények, amelyeket rosszul esik megállapítani és fáj a lelke az embernek, hogy ilyen megállapításokkal kell élnie, de ebben az időben nem hiszem, hogy tudna bárki más álláspontra helyezkedni, mint én. Még csak arra akarok kitérni, hogy Kiss Menyhért igen t. képviselő urnák méltóztatott felemliteni a járadékbirtokok kérdését. Nem akarok ezzel a kérdéssel részletesen foglalkozni ; megmondom, miért. Méltóztassék elhinni, hogy ha most itt a teremben vizsgát tartanánk, kevesen tudnák megjelölni, hogy mit akarnak tulajdonképen a járadékbirtokokkal elérni. Ha az ember a novellát és az ahhoz fűzött konklúziókat nézi ebből a szempontból, nem tudja megállapítani, hogy mit is akarunk mi a járadékbirtokokkal elérni. Csak arra az egyre akarok rámutatni, hogy igenis ezzel a kérdéssel kell foglalkoznunk, ez a kérdés azonban ugyancsak abba a részbe vág, amit tegnap mondottam: ez az egész földbirtokreform helyes finanszírozásával erősen összekötött kérdés. (Ugy van! Ugy van!) A belyes finanszírozás nélkül nem lehet a járadékbirtok problémáját sem megoldani. És itt ismét csak azt mondhatom, hogy mindenki, aki a földbirtokreform kérdésével foglalkozik, mélyedjen bele a fináncpolitikai problémákba is, amelyek ezzel kapcsolatosak, mert máskép fogunk akkor gyűjteni a vidéken adatokat és máskép fogják kezelni ezt a kérdést azok is, akik még mindig jogosulatlan igényeket akarnak támasztani a falusi népben. Ezeket óhajtottam megjegyezni a felvetett problémákra vonatkozólag. (Élénk helyeslés és taps jobbfelől.) Elnök: Az igazságügyminister ur kivan nyilatkozni. Pesthy Pál igazságügyminister: T. Nemzetgyűlés! Az Országos Földbirtokrendező Bíróság költségvetésével kapcsolatban indokoltnak tartom, hogy az Ofb. működéséről és egyáltalában a földbirtokrendezés kérdéséről, annak mai és mikénti állásáról némiképen beszámoljak, másrészt a jövendőt illetőleg prospektust nyújtsak a tekin-