Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.

Ülésnapok - 1922-371

A nemzetgyűlés 371. ülése 19.25. meg az emberiséget, elnyomták alacsonyabb szinvonalu knlturák kedvéért. Petőfi szelleme előtt az egész világ hódolt. Mindenki elismerte, hogy Petőfi mint világtehetség Hantéval és Homerossal egyivásu és hogy mint nemzeti szellem: a legizzóbb a világegyetemben. Petőfi szelleme előtt az egész világ meghódolt, kivéve az utódállamokat. Madách nagy, átfogó filozófus elméje előtt is az egész világ hódolatát nyilvánította. Itt van id. gróf Andrássy Gyula, aki nehéz időkben Magyarországnak tisztelt helyet biztosított a népek sorában. Ha valamikor, ugy most kell ezt méltányolni, amidőn ennek az elárvult országnak újból meg kell keresnie és meg is kell találnia helyét a civilizált államok sorában. És Ipolyi Arnold, aki »Heus et Patria« jeligével óriási nagy kulturális és tudományos munkát fejtett ki s olyan specifikuma kultúránknak, amilyennel a külföldi nagy kultúrák is alig rendelkeznek. Most íme reánk virradt Jókai centennáriuma, a magyar nemzet nagy mesemondójáé, akinél senki közelebb nem férkőzött a magyar szivekhez. Jókai többször gyakorolt döntő befolyást nemzetének sorsára. Már 1848-ban, mint 23 éves lánglelkü ifjú,—- Petőfivel, Vasvárival, Irányival és az utánuk sereglett ifjakkal együtt —• kivívta a sajtószabadságot. Ök, ezek az ifjak voltak azok, akik a szabadsajtó első termékét kinyomatták. Később is belenyúlt Jókai nemzete sorsába. Az elnyomatás szomorú korszaka alatt az ő írásai öntöttek vigaszt a magyar lelkekbe és igy tényezőjévé Jett a magyar feltámadásnak. Most, mai elnyomottságunkban, mai csonkaságunkban újból fel kell költenünk a költőt örök álmából, hogy Írásai ismét megacélozzák lelkünket és visszaadják bizalmunkat a jövő fejlődés iránt. Amidőn ilyen nagy szellem ünnepléséről van szó, a nemzetgyűlésnek is ki kell vennie a maga részét abból. (Helyeslés a haloldalon.) Minthogy Jókai a magyar törvényhozásnak hosszú időn keresztül volt ünnepelt tagja és mindenkor ünnep volt az, midőn ő a képviselőház előtt felszólalt s az egész ország közönsége élvezte csillogó fantáziájának, ragyogó humorának ebben a Házban is megnyilvánult szülötteit, azt hiszem, a nemzetgyűlésnek is kötelessége, hogy Jókai emlékének megfelelően áldozzon. Ismétlem, konkrét indítványt nem teszek, mivel azonban a Jókai-centennárium bizottságában is felmerült az az eszme, hogy az egész Jókai ismerete érdekében Jókait, mint a parlament tagját is be keli mutatni a magyar közönségnek, az ő összegyűjtött és kommentált beszédeit ki kell adni, erre pedig a Jókai-centennárium alkalmával elsősorban a nemzetgyűlés van hivatva: ezért voltam bátor szóvátenni a dolgot. Fel akartam hívni a t. Nemzetgyűlés figyelmét arra, hogy amikor a nemzetgyűlés is ki fogja venni a maga részét Jókai ünnepléséből, kívánatos volna, ha Jókai képviselőházi beszédeinek kinyomatása és közkinccsé tétele szintén megfontolás tárgyává tétetnék. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Kiss Menyhért! Kiss Menyhért: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Mindenben csatlakozom igen t. előttem szólott képviselőtársam fejtegetéseihez. Kommentárt nem is kell hozzá fűznöm, mert hiszen időszerűtlennek tartanám, hogy Jókai Mór dicsőségét felfedezzem és magyar nemzet figyelmébe ajánljam. Incidentaliter azonban a magam részéről is ki kell jelentenem, hogy a nemzetgyűlés mindenesetre kötelességet teljesít, ha a kultuszministeri tárca keretén belül bizonyos összeget áldoz arra a célra, hogy a centenévi február hó 5^én, csütörtökön. 155 náriummal egybekötött ünnepségek minél szebben sikerüljenek. Az előadó ur beszédét nagy figyelemmel hallgattam végig és nagy figyelemmel igyekeztem az ő fejtegetéseinek örvényeibe behatolni, megtalálni azt a szándékot és azt a célt, amely őt beszédének végéig vezette. Ugy tűnt fel nekem, hogy az előadó ur mindent elkövetett, hogy elfogadhatóvá tegye ezt a költségvetési részletet és mint egy szépen felöltöztetett herold jelent meg, akinek egyetlen egy kritizáló szava sem volt az egyes tételeknél, ellenben minden tételnél a legnagyobb előzékenységgel sietett rámutatni arra, hogy a kormány intézkedései, szándékai és céljai ennek az összegnek megállapításánál a legszebbek, legnemesebbek, legcélszerűbbek és leghasznosabbak. Én honorálom az igen tisztelt előadó urnák ezt a lázas igyekezetét és természetesnek is találom, hogy ezt megtette itt a nemzetgyűlés előtt, de engedje meg, hogy egy pár dologról én is elmondjam a magam véleményét. Közbeszólás alakjában már feltettem egy kérdést, amelyre választ szerettem volna hallani. Köztudomású tény ugyanis, — és a régi országgyűlés költségvetési kereteiben mindig tárgyalták — hogy a ministerelnök urnák bizonyos öszszeg áll rendelkezésére. Én nem akarom ezt az összeget számszerűleg megkérdezni a nyilvánossága előtt, de feltétlenül kell hogy legyen ilyen titkos rendelkezési alap és minket nyilvánosan vagy nem nyilvánosan, de informálni kell, hogy tulajdonképen milyen keretek között mozog az az összeg, melí^et a ministerelnök ur részben talán politikai célokra, a sajtóra, részben külpolitikai kérdések megoldásánál igénybe vesz. Azt is el tudom képzelni, hogy ilyen összeg nem áll rendelkezésére, mert ujabban a Paris vidékén megkötött békék óta igj^ekeznek a köztudatban azt a felfogást elterjeszteni, hogy a diplomácia ezentúl nyilvános lesz, a külügyi diplomáciának és általában a diplomáciának nincs szüksége titkosságra. Ha nincs szüksége titkosságra, akkor természetesen nincs szüksége titkos alapokra sem. Minthogy azonban a nemzetgyűlésen is voltak képviselők, akik ezt a kérdést szóvátették és választ óhajtottak volna kapni a kormány egyes tagjaitól, de választ senki sem kapott, - engem mégis érdekelne, hogy tulaj donképen milyen keretek között mozog a ministerelnök ur ... (Gr, Hoyos Miksa : Pontosan ki van tüntetve l) Mekkora összeg ? (Gr. Hoyos Miksa: Háromszázötvenezer korona!) Ez az öszszeg véiményem szerint nem felel meg annak, amiről beszélnek és amiről hallottam (Zaj a jobboldalon.) s amit valószínűleg el is költenek, épen ezért nem vagyok tisztában ezzel a számszerű kimutatással és ezzel az összeggel, mert meggyőződésem, hogy erre a célra jelentékenyen nagyobb összeget fordítanak, mint amennyit az igen t. ministerelnök ur saját maga részére előirányzott' A kormányzóságra vonatkozó tételek is itt vannak feltüntetve. Az az összeg, amely a kormányzó ur személyére vonatkozólag van a költségvetésbe beállitva, tényleg szerény keretek között mozog és ezt nem is kívánom bántani, mert feltétlenül kijár egy államfőnek, hogy reprezentációs kiadásokra is tudjon fordítani annyit, amennyi államfői méltóságához illő. De már a polgári irodánál és a gazdasági hivataloknál nagyobb összegek vannak előirányozva, és bizony ezen a téren lehetne megtakarításokat eszközölni és szükséges is volna, hogy megtakarításokat tüntethessünk ki. Előttem mint ideál lebeg Seypel kancellár ur utazása és magatartása. Ő hasonlóan egy lerongyolt és tönkretett országnak, Ausztriának élén állott ; félfülkében vagy egész fülkében utazott titkárával s gazdasági hivatala költségei is a lehető legszerényebb viszonyok között mo-