Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.

Ülésnapok - 1922-371

À nemzetgyűlés 371. ülése 19.25. messzebbmenő takarékosság- érvényesült. Épen azért kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék ezeknek a tárcáknak és fejezeteknek költségvetését ugy általánosság-bán, mint részleteiben is elfogadni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Szólásra következik 1 Petrovics György jegyző : Strausz István ! Strausz István : T. Nemzetgyűlés ! A házszabályokban biztositott jogomnál fogva kérem a tanácskozásképesség megállapítását. Elnök : Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a jelenlevő képviselő urakat megszámlálni. (Petrovics György jegyző megszámlálja a jelenlevő képviselőket. — Beck Lajos : Csak a szónokok vannak je]en, ez mégis abszudrum ! — Kiss Menyhért : A kormány is passziv, a kormánypárt is passziv ! Gondoskodni kellene arról, hogy legalább a kormánypárt tagjai eljöjjenek a tárgyalásokra S —- Zaj.) Petrovics György jegyző: Huszanhat kép-' viselő van jelen ! Elnök : A Ház nem lévén tanácskozásképes, az ülést 10 percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Strausz István képviselő urat illeti a szó ! Strausz István : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk! Halljuk!) Törvényhozási életünk a költségvetési jog kinövéseit, fattyuhajtásait folyton nyesegetni iparkodott s ebben a munkájában azt az eljárást, amely szerint a kormányok állami bevételekből külön alapot iparkodtak létesiteni, visszaélésnek min ősitette. Harminc évig küzdött a magyar törvényhozás a kormányokkal szemben, amig el tudta érni azt, hogy állami bevételből alapot ne létesitsenek. Több országos határozatot hozott, de ez nem volt elég, törvényt kellett alkotnia, az 1897 : XX. tcikket kelleti meghoznia, hogy megszűnjék a visszaélés a külön alapok létesítésével. Áttanulmányozva az 1924/25. évről beterjesztett állami költségvetést, a visszaélésnek egy eklatáns példáját találom. Felolvasom idevonatkozólag a kormányzóság- háztartásáról beterjesztett költségvetés indokolását. (Olvassa): »A takarékosság- elvét szolgálja továbbá a gazdasági iroda alá rendelt vadászati hivatalnak — a királyi vadászati .log alapszabály szerű kezelésbe vételével — kihasitása a költség-vetésből, amennyiben alapszerü kezelés mellett a vadászati jogból származható jövedelmek annyira fokozhatok, hogy abból a kincstár megterhelése nélkül az alkalmazottak illetményei, valamint a dologi kiadások^ fedezhetők, sőt beruházások is eszközölhetők.« Tudjuk azt, hogy a nemzetgyűlés bölcsesége ngy határozott, hogy minaddig, amig a király át nem veszi az ország- kormányzásában a maga jogait, a királyi palota és a gödöllői királyi kastély fenntartásával, valamint az ezekhez tartozó, főleg kertgazdaságokkal járó kiadásokat az állam terhéül vállalja. Ebben a tekintetben a nemzetgyűlést az az intenció vezette, hogy a királyi kastély és a királyi palota ne maradjon gazdátlan és éppen ezért fenntartása magának, a szuverén nemzetgyűlésnek a gondja. Nem jutott eszébe senkinek az ellen szólani, hogy a királyi palota és a gödöllői kastély kényelmét és fényét a kormányzó ur élvezze. Viszont azonban a nemzetgyűlés nem nyugodhatik abba, bele, hogy a gazdasági kiadások között minősítés, distinkció, taglalás történjék abban a tekintetben, NAPLÓ XXIX. évi február hó 5-én, csütörtökön. 151 hogy a gazdaságoknak melyik ága az, amely a saját jövedelméből fenntarthatja magát. Nem tűrheti a nemzetgyűlés azt, hogy itt egy belső gazdálkodás folyjék olyan jövedelmekkel, amelyekből lehet még beruházásokat is eszközölni. Szóval ha egy ágazat annyi jövedelmet tud produkálni, hogy magát fenntarthatja, akkor ez a nemzetgyűlés budget joga alól elvonassék. Épen a kormányzóság hosszú évek után adjon rossz példát arra, hogy az állami jövedelmeket az államháztartásból kihasítani külön kezelni is lehet. Én nem akarok kitérni azokra a külön közjogi, ugy fejezhetném ki magamat : külön uralkodói szempontokra, amelyek lehetetlenné teszik azt, hogy épen a királyi vadászati jogjövedelme ilyen eljárással a nemzetgyűlés és ezzel a nagy nyilvánosság elől elvonassék. Az igen t. pénzügyminister ur maga idézte Eichelieu-t abban a vonatkozásban, hogy ő az állam financiáit az állam idegeinek tartotta, és a nyilvánosság elől elzárandónak itélte. Az igen t. pénzügyminister ur ezzel egészen ellentétes álláspontra helyezkedett. Ezt az álláspontot én is elfogadom, hogy t. i. az az egészséges állami íinancia, amely a nyilvánosság előtt folyik, amelybe mindenki beletekinthet, különösen beletekinthetnek az adózók, és beletekinthet a külföld is. Tudjuk, hogy ez idő szerint a kormányzó ur gyakorolja az államfői jogokat. E körül a gyakorlat körül különösen nyilvánosságot követel a közvélemény, azt mondhatnám : az egész közvélemény. Senki sem tudja azt megérteni, miért történik épen a királyi vadászati jogból eredő jövedelmek kivonása az állami költségvetésbe beillesztett kormányzósági háztartás köréből ? Olyan jogról van szó, amely nagyon dúsan jövedelmez : 20.000 katasztrális holdat meghalad az a terület, amelyre korlátlan kiterjed a királyi vadászati iog. I)e én ebből a szempontból nem is akarok foglalkozni a kérdéssel, hanem csupán budgetjogi szempontból. A királyi vadászati jog gyakorlásának megítélését a királyi ház szempontjából a nemzetgyűlés bölcs belátására bízom. Ha valaki orientálódik, — és orientálódni lebet — megállamthatja, ho^y a magvar közvéleményben talán az ujjunkon meg lehet olvasni azokat, akik most már nem kivánják a mai látszatkirályságnak valóságos királysággá válását. Ha ma megszavaztatnánk ezt a nemzetgyűlést, talán csak az e^-yséo-^spárt padéiban lenne néhány képviselő, akik nem kívánnák a királyság visszaállítását régi jogaival és fényével. En szántszándékkal nem akarok érzelmeket, meggyőződéseket sérteni, meg vagyok győződve, hogy az általam tárgyalt újítástól, amely a királyi családot illető legeminensebb jog gyakorlatát elvonja a közvélemény és a nemzetgyűlés ellenőrzése alól : a kormányzó ur távol áll. Túlbuzgó tisztviselők ajánlhatták a kérdésnek általam nehezményezett megoldását, amelv azonban a közvéleményt kétségtelenül irritálja. Hiszen a közvélemény a kérdéssel, jóllehet abban a nemzetgyűlés nem döntött, máris sokat foglalkozott. Én az izgalmak levezetését kívánom szolgálni, amikor előterjesztem a következő határozati javaslatot (olvassa) : »Utasítsa a nemzetgyűlés a pénzügyministeri, gondoskodjék arról, hogy a kormánvzóság háztartására nézve előterjesztett költségvetést kisérő indokolásban tárgyalt királyi vadászati jog jövedelme ne alapszeruen, 23