Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.
Ülésnapok - 1922-371
152 Â nemzetgyűlés 371. ülése 1925. hanem rendes állami jövedelemként vételeztessék be ezen ágazatnál, mint elöirányzatnélkiili rendes bevétel, viszont a vadászati hivatal mindennemű kiadásai ezen ágazatnál számoltassanak el előirányzatnelküli kezelésben.« Ne méltóztassék megijedni, hogy talán valami ördögi kivánság az, hogy ezt a kezelést az előterjesztett határozati javaslat előirányzatnélküli kezelésként kívánja a kormányzóság háztartásába bevinni. Ennek egyedüli oka az, hogy az általam felolvasott indokolás szerint nincsen meg az előirányzási alap a kormányzóságnál és törvényeink szerint ebben az esetben nincsen más mód reá, mint hogy előirányzatnélküli kezelésként illesztessenek mind a kiadások, mind a bevételek. Nem tudom, hogy a t. kormányzópárt miképen fog határozni. Nekem az a szerény véleményem, hogy ebben nem lehet különbség a kormányzópárt és az ellenzéki pártok között, de nem lehet különbség a kormányzó és a kormány között sem. Az ország érdeke kívánja azt, hogy a költségvetési jog rigorózus betartására nagy súlyt fektessünk és hogy a költségvetési jog — amire a pénzügyminister nr is törekszik — foglalja el helyét alkotmányunkban a maga teljes érvényesülésével és hogy ezen jog Elkezdésére példát a kormányzóság ne adjon. Ha mégis előfordulna egy ilyen szándék, gátoljuk meg, orvosoljuk, legfőképen a kormányzóságnál, amelynek minden téren elül kell járnia a jó példa nyújtásában. Ezek előrebocsátása után kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék határozati javaslatomat magáévá tenni. Elnök : A pénzügyminister ur kivan szólni. Bud János pénzügyminister: T. INemzetgyülés ! En a kérdésnek politikai részével nem kivánok foglalkozni, mivel végeredményben azt vettem észre, hogy az igen t. képviselő ur, ha meg is pendített egy politikai mozzanatot, a politikai kérdést ki akarta kapcsolni. Abban, azt hiszem, meg fogunk egyezni mindannyian, hogy az államiőt mindaz megilleti, ami az ő tekintélyéhez hozzátartozik : ez az országnak és a nemzetnek érdeke. Ami azonban a most felvetett problémát illeti, tényleg ugyanazon az elvi állásponton vagyok, mint az igen t. képAüselő ur, hogy t. i. minden a nagy nyilvánosság előtt töitenjék, hiszen a költségvetési jog az egész nemzeté. Ebben az esetben én nem látok összeütközést a költségvetési jog és azon intézkedés között, amely a vadászati jogra vonatkozólag történt. Épugy, mint általában véve az állami üzemeknél, itt is több szabadságot kellett adni ennek az üzemszerű intézménynek. A régi formákat meg kellett szüntetni, illetve önállósítani kellett. Épugy van ez az államvasutaknál, a mezőgazdasági üzemeknél is, ahol a cél az, hogy a folytonos adminisztráció folytán az üzemek vitele meg ne nehezíttessék, a takarékosság elve pedig jobban érvényesülhessen. Ugyanaz az elv érvényesült, amikor a vadászati jog tekintetében a kérdés tárgyává tett intézkedés történt. Semmi egyebet nem eéloz ez, mint mentől gazdaságosabb kihasználását ennek a jognak és a takarékosság legteljesebb mértékben való keresztülvitelét. Mindenkinek alkalma lesz meggyőződni arról is, hogy ez nem titokban kezelt ügy, mert ez is a legfőbb állami számvevőszék hatáskörébe fog tartozni. Részletesen majd a zárszámadásnál kell számot adni — és számot fognak adni ( — ennek az alapnak miként való kezeléséről. Ezek voltak az indokok, amelyek a költet'?' február hó 5-én, csütörtökön, ségvetés szerkesztésénél irányadók voltak, ívem a kormányzóság részéről történt és nem onnan jött az inieiativa, hanem ellenkezőleg, a gazdasági ágaknak és üzemeknek uj alapokra való illesztéséből indultunk ki. Én ezekre az ckokra való tekintettel nem vagyok a képviselő úrral egy véleményen, bár magam is aláírom, magam is azt az elvet vallom, hogy a költségvetési jogot semmi körülmények között érinteni nem szabad. De mivel ebben az esetben a számszék és a zárszámadás révén a nemzetgyűlésnek és a közvéleménynek teljes ellenőrzése e jognak mikénti kezelése tekintetében meglesz : nem tudom elfogadni az igen t. képviselő ur határozati javaslatát. (Helyeslés a jobboldalon. — Strausz István szólásra jelentkezik.) Elnök : Milyen címen kivan a képviselő ur szólani 1 Strausz István : A határozati javaslatot akarom visszavonni abban az esetben, ha a pénzügyminister ur felszólalásában adott inter^ pretációt magáévá teszi, amiben nem kételkedem. Talán meg méltóztatik engedni, hogy egykét szót szóljak erről. Elnök : A képviselő urnák a házszabályok szerint ahhoz van joga, hogy indítványát viszszavonja. Más címen nem illeti meg a szó ! Strausz István : Indokolom, hogy mért vonom vissza ! Elnök : Ehhez nincs joga a képviselő urnák a házszabályok értelmében ! (Felkiáltások jobbfelöl: Ezelőtt sem volt soha! A képviselő urnák csak ahhoz van joga, hogy határozati javaslatát visszavonja. Strausz István : Ha nincs módom arra, hogy megindokoljam határozati javaslatom visszavonását, akkor kérem, méltóztassék határozati javaslatom felett szavaztatni. Elnök : Szólásra következik ? Petrovits György jegyző : Dréhr Imre ! Dréhr Imre : T. Nemztegyülés ! Az előttünk fekvő 1924—25. évi költségvetés IV. fejezetéhez, az államadóssági fejezethez kivánok hozzászólni. Az államadósságok költségvetése nemcsak nálunk, hanem minden más államban iis a legkevesebb teret nyújtja a vitára és a legkisebb teret nyújtja az invencióra. Az államadósságok terhével ugy, ahogy vannak, számolnunk kell : kompresszió itt nem lehetséges. Kétségtelen, hogy amikor ezt a tudott dolgot megállapítom, talán furcsának találhatná bárki azt, hogy mégis felszólalok. Azért teszem ezt, mert meg akarom világítani ennek a fejezetnek azokat a tételeit, amelyek mégis tárgyalás anyagát képezhetik, és mert szükségesnek tartom, hogy azt az egyetlen kérdést, azt az egyetlen szempontot tegyük vizsgálódásaink tárgyává, amely szempont ennél a költségvetési fejezetnél feltétlenül tárgyalandó. Az egyetlen kérdés, amely felmerülnél és tárgyalás anyagát alkothatja, az, hogy vizsgálnunk kell ezeket az államadóssági terheket, a bevételeket és kiadásokat egyaránt, abból a szempontból, hogy azoknak előirányzása teljesen reális-e. Reális-e abból a szempontból, hogy nem irányoztattak-e elő esetleg túlbőkezüen á kiadási tételek s viszont a várható bevételek előirányzata nem túlpesszimisztikus-e. Mert az a rettenetes szűk keret, amely egész állami életünk költségvetésére rendelkezésünkre áll, annyira szűk, hogy feltétlenül fokozottabb mértékben teszi kötelességünkké azt, hogy ennél a fejezetnél a tételeket ebből a szempontból vizsgálódásaink tárgyává tegyük Megállapítani kívánom azt, hogy ezeknél
