Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.
Ülésnapok - 1922-371
148 À nemzetgyűlés 3fl. ülése 1925, igen t. képviselőtársam, hogy mi az, amit ezzel szemben az. államnak az illető intézetek elienértékképen szolgáltatnak. Már a költségvetés nyomtatott példányában is van erre utalás. Először meg van mondva ott az, hogy a Pesti Hazai Takarékpénztár azért, hogy töríeszthesse ebeket a külföldi aranytartozásait. Összegyűjtött éveken keresztül nagy áldozatok árán épen 4%-os aranyjáradékokat, mert ezzel akarta kifizetni adósságait. Ha ezek az arany.iáradékok, amelyeket az állam utólag arányszámításban elfogadott, külföldre kerültek volna ki, úgyis aranyértékként terhelték volna meg a külföldi hitelezők *részéről a magyar kormányt, s igy azzal, hogy a Pesti Hazaitól átvette az aranyjáradékot, a kincstár megszabadult egy másik oldalú ellenszolgáltatástól. De továbbmegyek. Abban az egyezményben, amelyet a kormány a Pesti Hazaival kötött, a Pesti Hazai vállalta az üzleti részesedésből a juttatást. A költségvetés kinyomatása után mint a Pesti Hazai az üzleti részesedés helyett az évi fiankszoigaltatások lá%-át vállalta át azonkivüi, hogy — mint már emiitettem — rendeidexkezésèie bocsátotta az államkincstárnak az aranyjaradékokat. Ezt tartottam szükségesnek megjegyezni, nem akarván egyébként a kérdés mas v unatkozásai ban elébe vágni annak, amit a pénzűgyminister ur szükségesnek fog látni ebüen a kémesben eimonüani. {tieijjesiés.) Áttérve az államadósságok után a következő fejezetekre, a békeszerződési terhekre, amelyek szintén méltán számithatnak közérdekiöüésie, megállapítom, hogy az a jelen költségvetési eyuen 7 millió aranykoronában van limitálva A jóvátételi bizottság — mint méltóztatnak tudni — az e.mult évben foglalkozott ezzel a kérdéssel és a múlt év február 21-én hozott egy határozatot, mely határozat a bizottság jegyzőkönyvének második számú függelékében van es amely ieltünteti, hogy a reánk kirótt jóvátételi teher hogyan lesz lefizetendő 1943-ig. Mint bölcsen méltóztatnak tudni, 200 millió aranykorona az az összeg, melyet a ministerelnök ur éitékes működése révén mint jóvátételi összeget sikerült egyelőre 20 éven keresztül évi 10 mllió koronával limitálni. Azt mondja a jóvátételi bizottság jegyzőkönyvének lüggeléke, hogy 1927-től 1943-ig 179 millió korona lesz az az összeg, amelyet, be fog kelleni az államnak állitani összesen az évenkénti költségvetéEekbe. Maradna tehát 21 millió korona a 200 millióból. Ha ezt a 21 milliót, az 1925, 26 és 27. évre elosztjuk, 7 millió koronát kapunk. így jön ki az az összeg, amely jóvátételi teherként szerepel a költségvetésben, megjegyezvén, hogy ez nagyobbrészt kimerül a szénszállitásra szükséges összegekben, és sajnos, ezenkivül ebből az összegből kell fentartanunk olyan bizottságokat is, amelyeket a trianoni békeszerződés, illetőleg az annak következményeképen hozott egyéb jóvátételi bizottsági határozatok folytán még mi vagyunk kötelesek fizetni. Ezek között szerepel a bécsi vasúti felszámoló-bizottság is. Egyebet a békeszerződés terheiről nem tudok szólni, még csak annyit, hogy ez kétségtelenül olyan teher, amely sajnos, megközeliti a kisebb tárcák költségvetési tételét, úgyhogy kifelé való vonatkozásában semmiképen sem lehet mondani, hogy ez olyan kis teher lenne, amelyet az állam költségvetése meg ne érezne. A következő fejezet, melyről az első füzet szól, a legfőbb állami számszék fejezete. Méltóztatnak bölcsen ismerni ennek a hivatalnak rendkívüli fontosságát. A Legfőbb Állami évi február hó 5-én, csütörtökön. Számszék mindig egyike volt azoknak az alkotmányjogi szempontból legfontosabb hivataloknak, mely hivatal működése — sajnos, be kell ismernünk, nem az ő hibájából, hanem az áldatlan viszonyok, a korona értékének folytonos esése, az infláció, a pénzügyek folytonos rendezetlensége következtében — nem lehetett olyan, amilyennek lennie kellett volna. Ezt le kell szögeznünk. Ennek okát azonban mindenben kereshetjük, csak nem ennek e kitűnő hivatalnak működésében. Ellenkezőleg, ez a hivatal most még fokozottabb munka előtt, sőt alatt áll, mert most kénytelen helyrehozni az elmultak hibáit is, mert el kell készítenie azt a rengeteg sok zárszámadást, melynek benyújtását nemcsak Strausz t. képviselőtársam sürgeti állandóan, hanem valamennyi komoly nemzetgyűlési faktor is és amely zárszámadások benyújtására nézve a kormány komoly és kötelező Ígéretet tett. Ismétlem, ez olyan fokozottabb munka elé állította ezt a kitűnő hivatalt, hogy nem lehet csodálkoznunk azon, hogy ennél a hivatalnál elég tekintélyes emelkedés mutatkozik, amely körülbelül 190%-ra tehető az előző évi költségvetéssel szemben aranykoronában kifejezve. Ez az emelkedés azonban nem tisztán a személyi kiadásokra esik. Voltak ott nagyobbszabásu dologi kiadások is, hiszen az egész fűtőberendezést át kellett alakítani. De ha személyi kiadások is voltak, — a személyi kiadások is eléggé megnőttek — ezt főként azzal Leli magyarázni, hogy ezek a tisztviselők jóval az átlagon felüli tisztviselői működést fejtenek ki, túl vannak terhelve, úgyhogy ezek részé: e jelentősebb jutaimi tételt is be kellett állitani. A következő ugynevezet »kis« fejezet, amely mégis igen fontos, a közigazgatási bíróságra vonatkozó rész. Itt is igen tekintélyes kiadásemelkedés van, körülbelül 150%-os az előző évi költségvetéssel szemben. Ennek a magyarázata elsősorban az, hogy a közigazgatási biróság bíráinak fizetésrendezése, amely párhuzamosan történt az igazságügyig tárcához tartozó összes birák fizetésrendezésével és az általános tisztviselői fizetésrendezéssel is, tekintélyes kiadási többletet okozott, és indokoltságát találja abban is, hogy ennél a hivatalnál szintén nem lehetett redukciót csinálni, mert ha a statisztikát elővesszük, kitűnik, hogy különösen a közigazgatási biróság pénzügyi osztálya az adóügyek nagy sokasága, komplikáltsága, a panapzok nagy mennyisége folytán (Kiss Menyhért : Borzasztó lassan intézik el !) majdnem ugyanazt a munkát végzi, mint végezte Nagy-Magyarország idején. Ez mindenesetre olyan tény, amelyet el kell ismernünk és amelynek folytán itt a birói karban, különösen a pénzügyi osztályban igen nehéz létszámrednkeiót csinálni, annál inkább, mert a közigazgatási biróság a pénzügyi dolgokon kivül is igen fontos alkotmányjogi teendőkre is kapott megbizást, igy a választójogi teendőkre, amelyek tekintélyes munkatöbbletet okoznak ennek a hivatalnak. Meg kell még említenem itt a VIII. fejezetnél az Országos Föld birtokrendező Bíróságot. Az Országos I öld birtokrendező Biróságot itt tisztán költségvetési szempontból tárgyalom, és azt hiszem, igy kell is tárgyalni ezta kérdést, mert az Országos Földbirtokrendező Biróság működésével kapcsolatos politikai szempontok inkább a földmivelésügyi tárcát érdeklik, minthogy a földbirtokreform par excellence földmivelési, agrár és szociális kérdés. Itt tehát tisztán annak megállapítására szorítkozom, hogy a
