Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.

Ülésnapok - 1922-371

Ä nemzéigyúlés 371. ülése 1926. évi február hó 5~en, csütÖriöhön. 149 tervezett szervezeti változások, amelyekre rámutat maga az indokolás is, tekintélyes létszámszaporitast jelentenek, amely létszamszaporitás iiemesaii aoban all, hogy az igazsagügyininister ur bizonyos számú birót ismét átengedett az Országos J? Öldbirtokrendező Biróságnak, lianem lehetővé tette nyolc uj biró kinevezését is. Ismétlem, illetékes helyen, ennek a biróságnak vezetőinél, érdeklődve, azt a megnyugtató választ kaptam, — és ezt örömmel kell konstatálnom — hogy ez a biróság a mai iétszámviszon y ok és a mai személyi dotációk mellett igenis meg fog tudni felelni azoknak a várakozásoknak, amelyeket vele szemben támasztunk (Kiss Menyhért : Látjuk, három év alatt nem tudnak ítéletet hozni !), és hogy a földbirtokreform-eljárások, amelyeknek befejezése épugy érdeke az eljárást kérelmezőknek, mint a kisajátítást szenvedőknek is, minél hamarabb nyugvópontra jutnak. Ismétlem, ez épen a létszamszaporitás folytán lehetséges lesz. (Helyeslés. — Kiss Menyhért : Három év alatt hoznak meg egy Ítéletet !) Itt még csak egy kérdést vagyok kénytelen megemlíteni, ismételten jelezvén azt, hogy a létszamszaporitás a birák statusában eieg tekintélyes, hogy szükséges volt beállítani a kiküldetési pótdíjakat, nehogy a birák, akik kiszállnak, ráüzessenek kiküldetési pótdíjaikra és ezzel meglassítsák az eljárást, minthogy természetes, hogy a köztisztviselők hazóüoziiak a kiszállástól akkor, ha azokra az összegekre, amelyeke a kiszálláséit kapnak, ráüzetnek. Ezen a bajon kellett segíteni, es hogy ezt a nehézséget kiküszöböljük, megállapítom, hogy tekintélyes tételt kellett beállítani azon a cimen, hogy a kiküldetési pótdíjat, amelyet a központból kiküldött birák kapnak, a kétszeresere kellett felemelni. Ismétlem, ez bizonyos kiadási többletet jelent, de viszont biztositékát jelenti annak, hogy a kiszállások tényleg megtörténnek és hogy a föidbirtokreform munkálatai a kellő ellenőrzésben fognak részesülni a centrum részéről is. Az Országos Földbirtokrendező-alapról is meg keli emlékeznem, amely sokak előtt — megvallom magam előtt is — sokáig elég titokzatos alakulat volt, mert hiszen nem tudtuk és &

r költségvetésből sem tudtam ezelőtt kellőképen megállapítani, hogy mi tulaj donképen ez az intézmény. Ez a költségvetés utal erre. A telepítési alap volt ennek a földbirtokrendező-alapnak szülőanyja. A földmivelésügyi minister ezt annak idején átengedte az OFBnak. Ennek az alapnak azonban sokkal lényegesebb mérvben kellett volna szaporodnia, mint ahogy de facto szaporodott. Ennek az alapnak a törvény rendelkezése folytán szaporodnia kellett volna a megszüntetett háborús központok likvidációja folytán felszabadult jelentékeny összegekkel. Ezek az összegek nem folytak be. Ezenkívül szaporodnia kellett volna — é<s itt egy talán kényes kérdést kell érintenem — azoknak az előlegeknek az összegével is, amelyeket a földigénylők kötelesek fizetni, a földbirtokreformeljárás megindításakor, amelyek arra szükségesek, hogy a kiküldetési díjak előzetesen fedezetet nyerjenek. Eddig nehéz helyzetben volt ez az Országos Földbirtokrendező-alap, mert majdnem mindig deficittel dolgozott. Most lassan meg fogja találni számítását, de ugy vélem ebben a tekintetben még lehetne valamit csinálni és a háborús központok felszámolandó vagyonából mégis kellene valamit juttatni ennek az alapnak, mert hiszen az Országos Földbirtokrendező-alap nem tud igazi céljának megfelelni akkor, ha tisztán csak arra szolgál, hogy az eljárási költségeket fedezze. iSokkal továbbmenö céljai vannak ennek az alapnak. Az egész földbír tokpolitika irányítása enneu. az aiapnak ifciaaata voma, es eoben az aiapoan van talán csirája annak a nagy problémának, amelyet a közvéleményben ugy szoktak megnevezni, a föidbirtokreform pénzügyi megoldása, a hiteik érdes. Abban a reményben, hogy ennek az aiapnak helyzetét sikerülni fog végleg konszolidálni, és ügyeit teijesen sikerül rendbehozni, azt hiszem, hogy az Országos Földbirtokrendező Bíróságnál most már olyan helyzettel állunk szemben, amely minden tekinteben teijesen kielégítő. Moistmar csak az utolsó tételre, ennek a fejezetnek talán legfontosabb címére, a ministerelnökségre vagyok bátor kitérni ismertetésemben. Bátor vagyok itt is megállapítani, hogy a kiadások százalékokban emelkedtek aranyban az előző esztendőhöz képest, de emelkedésük semmivel sem magasabb aranyu, mint a többi taicak átlagában, sot ha figyelembe vesszük, hogy a minisxereinökségnel egy egészen szinguláris tétel is van, a csepeli kikötő tétele, amely egymaga 16 millió aranykorona többietet jeient, — a felet az összministeri többletnek — akkor a ministereinökségi többletet igazán szerénynek keli tekintenünk, annal inkább, mert lia végignézzük a ministereinökségi költségvetés egyes címeit, igazan a legnagyobb takarékosságot állapíthatjuk meg. ( Kiss Menyhért : r A titkos alapban mennyi van f) T. képviselőtárbam, minthogy közbeszólt, megjegyzem, hogy t. képviselőtársam is megállapíthatja azt a szinte csodálatos tényt, hogy az ország legrosszabbul űzetett tisztviselője a ministerelnök. (Kiss Menyhért : Mégis ugy tolonganak !) Az ő illetménye erősen alatta marad a tisztviselői fizetések általános szazaiékának. De igy \an minden más tételnél, nemcsak az ő illetményénél. A legfontosabb a sajtószolgálat tétele. Eddig ugy volt, hogy a sajtószolgálat tisztviselői állandó tisztviselők voltak, fizetési osztályba besorozva, mig most szerződéses alkalmazottak, akiknek szerződését a ministere]nökség aránylag igen rövid idő alatt megszüntetheti. Ugy tudom, hat hónap van kikötve, annyi, amennyi a sajtótörvényben az újságírók részére általában mes: van állapítva. Itt ezért esetleg optikai csalódás állhat be, t. i. a sajtószolgálatnál lényegesen magasabb tétel van beállítva, aminek magyarázata azonban az, hogy itt szerepelnek most azok a tisztviselők, akik szerződéssel vannak alkalmazva, viszont azonban természetesen a kinevezett tisztviselők között ezek már nem szerepelnek. Jelentékeny emelkedést mutat a ministerelnökségnél a hazai kisebbségek védelmének és az idegenben lévő magyarok védelmének tétele. Két olyan tétel ez, amelyet sajnos épen a trianoni szerződés folytán kell különösen a t. Nemzetgyűlés figyelmébe ajánlanom. A trianoni szerződés szerint különösen gondoskodnunk kell hazai kisebbségeinkről, hiszen méltóztatnak bölcsen tudni, hogy a mi magyar kisebbségeink odaát a túlsó oldalon eleget szenvednek, és ha eddig is gondosan kezeltük a csonka Magyarországon lévő hazai kisebbségek kérdéseit, most még fokozottabb figyelmet kell fordítanunk erre a kérdésre, nehogy azt vethessek szemünkre, hogy mi talán nem vagyunk liberálisak és lojálisak, sajnos, jelenleg nagyon kisszámú hazai kisebbségeinkkel szemben. De igen fontos tétel az is, amely az idegenbe szakadt magyarok segitségének kérdésével kapcsolatos.