Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.

Ülésnapok - 1922-370

A nemzetgyűlés 370. illése 1925. viil nettu volt módjukban megfizetni akkor, amikor a búza ára még alacsonyabb volt. Igazán nem tudom megérteni és nem is lehet megmagyarázni

1 azoknak a szegény embereknek, akik pl. Nagybajomban földhöz jutottak, és Festetich Sándor gróf birtokából kaptak 629 holdat, de hiába mentek el 1924 október 31-én Böhöuyére a gróf' intézőségéhez fizetni, ott visszautasították a fizetést, az emberek jártak errearra» hogy fizessenek, de miután nein volt fórum, amely döntött volna abban, hogy a fizetés miképen történjék, más tanácsot adni senki nem tudott, minthogy várjanak és ők vártak is, azért, mert a gróf ur intézősége csak most állította ki, hogy kire mennyi föld jut, most egyszerre 600.000 koronás búzaár alapján fizes^ senek és ilyen ár mellett akarják bevasalni tőlük az október 31-én felajánlott, de el nem fogadott összegeket. Általában hasonlóképen áll a dolog különösen azokkal az egjœsségekkel és megállapodásokkal szemben, amelyeket a l'öldbirtokrendező bíróság- vagy jóváhagyott vagy pedig itéletileg szabályozott, a vételárak inégal] apitásán ál." Engedelmet kérek, akkor, amikor semmi másnak az ára nem változik számbavehetően, amikor más mezőgazdasági termény ára alig emelkedik, és _ különösen az állatig termékek, amelyek tulaj donképen az alapjai annak, amiből a kisember a fizetési kötelezettségeit teljesiti, még olcsóbbodtak is, nemhogy emelkedtek volna, hogyan jut egyszerre ez a szegény ember ahhoz, hogy aranykoronában éppen a kétszeresét fizesse meg vételár fejében azért a földért, amelyet egy szociális akció, a földreform juttatott számárai Ezt az állapotot fentartani semmiesetre sem lehet. Itt közbe kell lépni ós intézkedni kell, hogy ez a kérdés a kölcsönös osztó igazságnak megfelelően rendeztessék és ne legyen kénytelen a földért épen kétszer annyit fizetni az, akivel f maga az uraság is kiegyezett már 25 q búzában. Ha a búza ára akkor is az lett volna, ami ma, ugy egészen bizonyos, hogy nem ez az egyesség jött volna létre, hanem mindenesetre megelégedett volna az egyik kevesebbel, a másik pedig nem is ajánlott volna fel ennyit. Ezt a helyzetet fentartani nem lehet és amennyiben nem változik meg, mindenesetre a legenergikusabban kell majd közbelépni. (Strausz István: Csődbe viszi a földreformot!) A mezőgazdasági hitel kérdésével nem kívántain foglalkozni, Mándy Samu t. képviselőtársam régi^ terveket emiitett fel, amelyeket a magam részéről örömmel üdvözlök, amennyiben én is sokat foglalkoztam a porosz Landsehaftok kérdésével. Ezek a Landschaftok a mezőgazdasági hitelnek sokkal előnyösebb és kedvezőbb megoldásai biztosítják^ mint amilyen megoldása volt egyáltalán a régi békeidőkben is Magyarországon a hoszszulejáratu mezőgazdasági hitelnek. Nagyon örülök, hogy hallom, hogy más oldalról is szinte hasonló tervekkel állnak elő, azonban arra kérem képviselőtársamat, hogy tanulmányozva ezt a kérdést, tegye magáévá azt, amit én már régóta propagálok, hogy t. i. az országos mezőgazdasági kamara szervezetével kapcsolatban országos Landschaft létesüljön, vagyis a földbirtokosok szolidaritásán alapuló kötvénykibocsátó intézet, amely a legteljesebb altruizmus mellett legminimálisabb költséggel igyekezzék hitelhez segíteni a mezőgazdaságot. A.zt természetesen nem lehet ezzel előidêaiii, hogy a külföldi tőke bejöjjön, azonban' évi febraáf hó 4-én, szerdán. 111 lehet oly helyzetet teremteni, amely megkönynyiti a külföldi tőke bejövetelét. Azonkívül még egyet lehet csinálni ebben a mai helyzetben, ebben a tabula rasaban, amelyben a liáboruelőtti hosszúlejáratú mezőgazdasági hitel úgyszólván teljesen megszűnt: előre lehet biztositaiii az ország mezőgazdasága részére olyan hosszúlejáratú mezőgazdasági hitelrendszert, amely sokkal jobban megfelel, mint amennyire megfelelt a háboruelőtti rendszer, amely teljesen a külföldi hitelezők egyoldalii érdekeire volt felépítve, amiként azt maga. Mándy Samu t. képviselőtársam is elismeri. Végül pár szót kivánok szólani az úgynevezett tizenhat pontban is megemlített kényszerkölcsön kérdéséről. Mindenekelőtt rámutatok arra, hogy a legtöbb adatot az államháztartásra vonatkozóan nem a kormány által szolgáltatott tótelek, hanem azok a sárga füzetek tartalmazzák, amelyeket a főbiztos ur bocsát ki, mint havi jelentéseket, Úgyszólván mindenről értesülünk ezekből és a szanálással kapcsolatban előterjesztett adataimat is onnan vettem, de az, hogy a kényszerkölcsönből pontosan mennyi folyt be és a befolyt összeg hová fordíttatott, nézetein szerint nem derül ki. Ezért szeretném, ha a pénzügy minis ter ur e tekintetben teljes felvilágosítással szolgálna. Amikor kétségtelen ezekből a jelentésekből, hogy a kényszerkölcsön jórésze nem az állam folyó kiadásaira fordíttatott, mindenesetre jogos az a kívánság, hogT megtudjuk pontosan, hol is van az a pénz, mire fordíttatott. (Strausz István: Számadáson kívül kezelik!) Az utolsó jelentésben arról van szó, hogy bizonyos, körülbelül... (Strausz István: Százöt milliárd!) százöt milliárd papirkoronának megfelelő összeg mint disponibilis fond áll a pénzüg*ymi niste r rendelkezésére. Ha az tényleg igy áll, és ha bizonyos kérdésekben, például hitelkérdésekben is bizonyos Összegekre van szükség*, ugT ebben az esetben előállhat az a kívánság, hogy tessék ezt az összeget ideiglenesen erre a célra rendelkezésre bocsátani. Nekünk tehát mindenesetre érdekünk, hogy tiszta képet kapjunk. A másik kérdés, amelyben szeretnők ismerni a tényleges helyzetet az, hogy mennyi folyt be kényszerkölcsön címén. Mert itt is áll az. anii're rámutattak már képviselőtársaim közül többen, hogy nem egy pénzügyi rendelkezés végre is van hajtva és nem is. Az egyik befizette, a másik nem fizette be. (Strausz István: A vagy on váltságot!) Az ingatlan vagyon váltság kérdésével kapcsolatban emlitettem, hogy milyen a Hegedűs-féle vagyon váltság végrehajtásának rendszere. A mezőgazdaság aranyértékben 90 milliót fizetett be. azonkívül a nagybirtokok természetben adtak vagyonváltságot, a részvénytársaságok 15 millió aranykoronát fizettek be. az összes áruraktárak 800.000 aranykoronát fizettek be, a házakra vonatkozó vagyonváltság pedig egyáltalában végrehajtva nincs. Ezekre a vagyonváltságokra vonatkozólag az volt annakideiéii kom templálva, hogy bizonyos határozott célra lesznek fordítva és nem lesznek elhasználva az állami folyó kiadásokra. Ezen persze teljesen túl vagyunk, de végeredménvben is olyan kérI déssel állunk szemben, amelynélfogva kétségI teleti, hogy ez aránytalan megterhelés volt a különböző foglalkozási ágak szerint és hogy a meg-felelő kiegyenlítés végrehajtása feltétlenül szükséges. így vagyunk a kényszerkölcsönnel is, mert ott mm tudjuk, Irögy tulajdonképen mennyi 17*