Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.

Ülésnapok - 1922-370

À nemzet g y ülés 370. ülése 1925. évi február hó i-én, szerdán. 1ÖÍ ararïyvabïta, a t. minister ur pedig- tudomásul véve ne rendelettel, hanem törvénnyel tegyen majd intézkedést. (Kováts-Nagy Sándor: Nem lehet generalizálni! Közbejátszik mindenféle érdek! Nem lehet egy kaptafára húzni!) Érinteni kivánoni még nagyon röviden, miután az idő nagyon előrehaladott, a pénzügyi bizottság jelentésének azt a részét, amely a mezőgazdasági szesztermelésre vonatkozik. A pénzügyi bizottságról nem állapitható meg, hogy az agrárérdekek szempontjából túltengésben leiedzenék, mégis ez a bizottság egyhangúlag megállapította, hogy sérelem esett a mezőgazdasági szesziparon (Ugy van! jobbfelől), az 1921 :XLI. tcikk megalkotásánál, (Ugy van jobbfelől.) Ez a szesznovella figyelmen kívül hagyta az 1908:XXVIII. teikkben és a többi törvényekben lefektetett azt a fontos elvet, hogy a szeszipar mezőgazdasági ipar. (Ugy van! jobbfelől.) Ennélfogva előadom itt ennek az érdekeltségnek azt a sérelmét, hogy igenis nemzetgazdasági és közgazdasági kárral jár az, hogy az alkoholt budapesti és győri flaszteren dolgozzák fel, termelik ki, ahelyett, hogy az lenn a vidéken, a gazdaságokban történnék, ahol a nyerstermény helyben van, elszállítani nem kell, ahol a hulladékokat fel lehet használni hizlalásra és állattakarmányozásra, vagyis trágyázásra. Most ezt csak röviden kívántam érinteni, mert ma ez nem aktuális, mert a termelésről nem kell vitatkozni, miután egyik érdekeltség sem meríti ki a termelés keretjét; de elérkezik az ideje, hogy ezt rendezni kell és a szesztermelést, amint az törvénybe iktattatott, át kell adni a mezőgazdaságnak. (Helyeslés jobb felől. —- Erdélyi Aladár: Legalább is a régi kereteket kell helyreállítani?) Sietve még röviden érinteni kívánom a dohánytermelés kérdését. (Halljuk 'Halljuk!) Teszem ezt azért, mert épen két t. képviselőtársam, akik nem dohánytermelők, voltak szívesek a kérdéssel foglalkozni, az egyik Szily Tamás képviselő ur, a másik Görgey István képviselő ur volt. Én tehát kötelességemnek tartom, miután én dohánytermelő vagyok, hogy ezeknek az uraknak önzetlen állásfoglalását alátámasszam néhány statisztikai adattal. (Helyeslés jobbfelől.) Mert helyesen állapították meg t. képviselőtársaim, hogy ez a par excellence exportcikk évek óta elhanyagoltan áll. (Ugy van! jobbfelől. — Kállay Tamás: Rettenetesen agyonütve!) A helyzet mostanában ugyan javult és remélem, hogy még javulni fog. Nagy-Magyarországon 84.500 holdon volt dohánytermelés, az ország meg'csonkitásával elveszítettünk 15.500 holdat, maradt 69.000 hold csonka Magyarországon. Ebből — átugrom a 22-es és 23-as éveket — ma 28.000 hold áll termelés alatt. A csökkenés átlag- 60%, ez a csökkenés 50—80% között mozog. A legnagyobb termelő Szabolcs vármegye volt, 23.000 katasztrális holddal, ott ma 10.000 holdon termelnek dohányt. Nem akarok hosszadalmas lenni, csak felhívom a t. Nemzetgyűlés figyelmét, hogy mit jelent az, ha eg*y vármegyében két év alatt 13.680 holdon a dohánytermeléssel felhagynak. (Ugy vanJ) jobbfelől.) Nem is fogom ezt részletezni, mert az idő előrehaladt, csupán azt jegyzem még meg, hogy nálunk a békebeli termelés 7 métermázsa volt holdanként, mi g mostanában kedvező időben is 5 métermázsa termeltetett. Remélem azonban, hogy a jöyőben NAPLÓ XXIX. elérjük a békebeli átlagot, vagyis a 7 métermázsát Nézzük azonban a békebeli áralakulást a maihoz viszonyítva. A békebeli ár inétermázsánként 305 aranykorona volt, mig 1922-beu 201 aranykorona, 1923-ban 208 aranykorona volt. De ennél a két utóbbi árnál meg kell említenem, hogy a korona ingadozása és esése mellett, továbbá, miután a 0.03 zürichi kurzus sokáig mesterséges volt, a gazda nem kapott valósággal 203 koronát, hanem ennek csak a felét. A helyzet, mondom, most lényegesen javult, mert jobb termés mellett ebben az évben magasabb árakat is fogunk kapni, de azért még ma is az a helyzet, hogy egy hold dohány termelési költsége 227 aranykoronát tesz ki, 7 métermázsát kell tehát holdanként termelni, hogy a termelők a mai árak mellett valósággal viszszakapják azt az összeget, amelyet befektettek, Tehát valami lukrativ gazdálkodásról szó sem lehet. (Ugy van! jobbfelől.) Legfontosabb az egész kérdésnél, hogy a termelés leszállásának az államháztartás szempontjából milyen volt a hatása. Nevezetesen az volt, hogy 1923-ban a dohány behozatali összege 6,382.000 aranykorona volt, tehát behoztunk 6 millió néhány százezer aranykoronáért dohányt és kivi ttunk 3,150.000 korona értékűt; vagyis a behozatali többlet 3,223.000 aranykoronát tett ki. Ugyanaz ismétlődött 1924-ben, pedig azt hinném, hogy azok a t. képviselőtársaim, akik ez ügyben felszólaltak, szintén azt kívánták, hogy termeltessék legalább annyi dohány, hogy a pénzügyi mérlegünket ez ne rontsa el; a legkevesebb, hogy vigyünk ki legalább annyi dohányt, amennyinek ellenértékét behozzuk. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Ez szükséges és lehetséges, és igy ennek a termelésnek az alátámasztása jobb bevallási árakkal gazdaságos is az államra nézve, mert hiszen a helyben eladott dohány tiz-tizenegyszeresen értékesül a bevallási árakkal szemben. Még csak egyet kívánok felhozni — ez nem egyéni kívánság — hanem a termelők, mint egyesület fordult a kormányhoz azzal a kéréssel, hogy a földreform elintézésénél a dohánytermelésre alkalmas földek bizonyos kíméletben részesüljenek Ha ez általánosságban nem is volna teljesíthető, alátámasztom ezt a kívánalmat, hogy ott, ahol tényleg nagymérvű a dohánytermelés, aránylag kevés a dohánytermelésre alkalmas terület, ajánlom, hogy legalább ott a földmivelési kormány ezt a kérdést intervenciós jogánál fogva figyelembevétetni méltóztassék. Befejeztem a közgazdasággal kapcsolatos fejtegetésemet. Részletesebben szerettem volna. még reflektálni Gaa'l Gaston t. képviselőtársaim érdekes és tanulságos felszólalására (Halljuk! Halljuk!), amelyben nekünk szemrehányásokat tett bizonyos kérdésekért agrárszeanból (Kováts-Nagy Sándor: Megérdemeltük!) — némelykor talán megérdemeltük, de ebben az esetben nem érdemeltük meg —, sajnos a« idő rövidsége miatt ezt már nem tehetem. Ha már belefogtam ebbe az egy kérdésbe, egy percig erről szólok. Mikor belementünk abba, hogy «a földadót buzaalapra fektetve, hozzájárultunk ahhoz, hogy ez felemeltessék, akkor ez ellen arányosság szempontjából állást akartunk foglalni, de megnyugtatott minket a minister ur, hogy majd a jövedelemadókulcs-reviziójánál az ellenértéket a mezőgazdasági érdekeltség visszakapja. Ez nem következett be — ebben igaza van Gaal Gaston t. képviselőtársamnak. Tudatában voltunk és vagyunk mi is etnjnek, de közben elmúlt egy félesztendő, amely 16