Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIX. kötet • 1925. január 30. - 1925. február 13.

Ülésnapok - 1922-370

i 02 À nem Met gyűlés 370. ülése 1325. évi február hó 4-éű, szerdán. alatt a közgazdasági helyzet szanálása következett be és súlyosabbá vált a szituáció. Már roost kérdezem a t. képviselő urat, hogy ezeken a padokon ülve azt tanácsolta volna-e nekünk, hogy ebben a kérdésben a kormányt buktassuk meg, akkor jött volna egy más kormány, amely ugyanezt kivánta volna tőlünk. Tehát célt nem értünk volna el. Ilyen szemrehányást nem> érdemlünk, mert mást nem tehettünk. Mi kénytelenek voltunk a változott, romlott viszonyok miatt egyelőre eltűrni azt, hogy a mezőgazdasági érdekeltség még jobban meg-terheltessék. Nem akartunk egyoldalú osztálypolitikát, egyoldalú agrárpolitikát csinálni. Ennek a vádnak, különösen a szanálás ideje alatt, nem tehettük ki az egységespártot — azért mentünk bele saját kárunkra. Sajnálatomra nem foglalkozhatom most tovább a többi kérdésekkel, hanem befejezem felszólalásomat egy belügyi, egy politikai kérdés érintésével és ez a választójog kérdése. (Meskó Zoltán: A kisaazdaproerramban benne van a titkos választójog!) i i Én nem tudom, miért lett egyszerre olyan sürgős a választójog* kérdése, dacára annak, hogy a nemzetgyűlés még évekig együtt marad. De ha sürgősnek taríatik, mégis meg kell hogy jegyezzem, hogy más alkotmányjogi kérdéseknek, sorrend szempontjából én előnyt adnék. De épen a választójog kérdését épugy a közigazgatási reform kérdését is, nem ezen a nemzetgyűlésen tárgyaltatnám, hanem a majdan megalakítandó kétkamarás országgyűlésen, és azt ennek a hatáskörébe bocsátanám. Ha azonban a mélyen t. kormány bölcsessége másképen határozna és tényleg idehozná legközelebb a választójog tárgyalását, ugy én azt a tiszteletteljes kérést intézem a kormányhoz, hogy méltóztassanak necsak ennek a Ház tagjainak a véleményét, hanem) a törvényhatóságok véleményét is meghallgatni, amelyek ebben a kérdésben spontán nyilatkozhatnak. Ez a kérdés annyira mélyen érinti és érdekli az ország egész lakosságát, hogy a közönség mai véleményét, ami a törvényhatóságok utján nyilvánulhat meg, mindenesetre érdemes figyelembe venni. A helyzet az, hogy a titkosság kérdése körül fog a harc megvivatni^ Az egyik tábor, amely főleg konzervatívokból áll, a nyilvánosság mellett foglal állást, a másik tábor. amelyben főleg e radikálisabbak foglalnak helyet, a titkosságot propagálja. (Kállay Tamás: Mint például Andrássy Gyula!) Itt is, amott is. vannak más irányzatúak. A titkosság mellett állástfoglalók azzal érvelnek, hogy a nemzet szabad akaratának megnyilvánulása csak ezúton várható. (Meskó Zoltán: Természetes!) Én ezt a megállapitást leszögezve, bátor leszek igénytelen álláspontomat röviden ismertetni. Azt tartom, hogy a mi választóink egy része — aláhúzom tehát, nem az egész — politikai érettség tekintetében sem Angiiához, sem Franciaországhoz, sem Németországhoz, sem Amerikához nem hasonlítható. (Meskó Zoltán: Melyik részel) A választéknak az a része, amely az általános választójog alapján bekerül az alkotmány sáncaiba, mint többlet, nem az á rész, amely már évek hosszú sora óta gyakorolja ezt a jogot. Az előbb emiitett hatalmas skulturállamokban mindig elvi és tárgyi kérdés dönti el a választások eredményét. Igaz, ugyan, hogy behozták a Baltkán-államokban, az utódállamokban fe a titkos választójogot, (Kállay Tamás: Köszönjük! Jól behozta! Senkinek sincs szavazati joga!) azonban nem látom azt, hogy a titkosság eredménye az lenne, hogy kompakt, összetartozó, az általános érdekeket szivén viselő tiszteletreméltó többséget küldöttek volna ezek az államok parlamentjeikbe. Ezt nem látom, hanem látom azt, hogy nem képesek parlamentáris utón eredményes munkát végezni. Nekünk azonban akárhogy áll a dolog, a perifériákon köröskörül ellenségeink vannak, nekünk tehát tízszeresen és százszorosan kell arra vigyáznunk, hogy a választás eredményeként: az ország magasabb nemzeti érdekeit képviselő demokratikus alapon fokozatosan haladni kivánó kamplet többséget hozzunk össze. Általános választójogról van szó, ahol ha korlátozással, vagy telekcióval élünk és, mégis nagy tömege kerül be az olyan választóknak, akik a politikai iskolázottsággal még nem bírhatnak. A mi helyzetünkben tehát, amely a közeljövőben sem lesz még rózsás, túlhajtott és szubjektív elégedetlenség könnyen befolyásolhatja ezeket a tömegeket arra, hogy ne tárgyilagossággal adják le voksaikat. (Úgy van! Ugy van! a jobboldalon.) Elismerem. hogy a nyilvánosság mellett a választók egyrésze ki van téve befolyásolásnak; ezt megteheti az államhatalom, megtehetik a munkaadók alkalmazottaikkal szemben. (Meskó Zoltán: Ugy van!), de a

z a kár, amely a szabad akarat megnyílása szempontjából ezzel a beFolyással érvényesülhet, sokkal kisebb annál a kárnál, amely a nagyobb tömegeknél a titkosság mellett izgatással és félrevezetéssel a demagógiát juttatja eredményre, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ennek hatása az ország magasabb érdekeinek szempontjából sokkal károsabb és veszélyesebb lehet az előbbinél. Helyeslem, amit a ministerelnök ur is tervez, hogy a választás szabad megnyilvánulásán intézményes biztosítását fokozni kivan ja, ezt már fel is vette az uj javaslatba. Részleteket is közöltettek, amelyeket ismételni nem kivánpk. csak konstatálom, hogy igenis nagyon. helyesen teszi a kormány, ha a tiszta és szabad választást intézményesen biztosítja, mert ennek nem egyedüli kritériuma a titkosság. (Ugy van! jpbbfelöl.) Ezt nyilvános választásnál is lehet biztosítani. (Kállay Tamás: Igazán csalni csak titkosan lehet! Nincs relatív semmiség? ok!) Leszögezem azonban a magam részéről azt a régi álláspontomat, amelyet ma szigorúbban tartok meg magammal szemben, mint a múltban, hogy csak a nyilvánosság ellenőrzése mellett szabad a választásokat megejteni és "aláírom azt, hogy ennek az egész vonalon így kell lennie, nem pedig csak a községek ben. Mindenütt az egész vonalon vallom ezt az álláspontot. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezek után megköszönve szíves türelmüket, kijelentem, hogy a kormány iránti

1 bizalomnál fogva a költségvetést általánosságban a részletes r tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök Szólásra következik'? Forgács Miklós jegyző: Lendvai István! Elnök: A képviselő ur nincs jelen; töröltetik. Ki a következő szónok? Forgács Miklós jegyző: Neubauer Ferenc! Neubauer Ferenc: T. Nemzetgyűlés' (Halljuk! Halljuk!) A költségvetési vita ilyen előrehaladott stádiumában nem is szólalnék fel, ha nem volnék erre kénytelen annak következtében, mert sokat abból, amit most elmondani akarok, és ami a részletes vita kereteibe nem szorítható bele. már többször el akartam mon-