Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.

Ülésnapok - 1922-357

A nemzetgyűlés S57. ülése .1924. évi december hó .17-én, szerdán. 71 kerül ellentétbe a másik minister a pénzügyminister úrral? Itt is szorgalmas munkáskezek vannak, amelyeket épugy kell jutalmazni, amint jutalmazzuk a tisztviselőket. Mi keresztényszocialisták mindig azt mondjuk, nagy hiba, ha tisztviselő és munkás, szellemi és fizikai munkás között különbséget tesznek, mert ennek eredménye az, hogy ezeket egymással szembeállitják, és akkor, amint ez a múltban megtörtént, osztálygyűlölet kél egyikben vagy a másikban, ami nemzeti szempontból nem kívánatos, sőt veszedelmes. Ha azonban ezt el akarjuk kerülni, akkor nem szabad ilyen intézkedéseket tenni. «agi Mivel indokolja a Máv. igazgatósága azt, hogy nem adott a munkásoknak üzemhaszonrészesedést? Azt mondja : kérem, olyan nivóra emeltük a munkabéreket, hogy most már felesleges az üzemhaszonrészesedés. Ki kell jelentenem, hogy a Máv-üzemekben öt hónapja semmivel, egyetlenegy fillérrel sem emelték a munkások bérét, bár ez alatt az öt hónap alatt statisztikai kimutatások szerint a szükségleti cikkek ára egészen tekintélyesen emelkedett. Vita tárgya az, hogy mennyivel. Az egyik számitás szerint 22%-kal, a másik szerint, amelynél a luxuscikkeket kiveszik a számitásból, 16%-kal emelkedett az index. A valóság az, hogy az északi főműhelyben és általában a Máv. műhelyeiben a munkások bére 1,200.000 korona, de maximum 2 millió korona havonta. Ez a munkabér már öt hónapja igy van, tehát változás nem történt. Nem áll tehát az, mintha a munkabérek olyan nivóra emelkedtek volna, hogy feleslegessé vált az üzemhaszonrészesedés. Ezenkivül nagy panaszuk a munkásoknak az, hogy az igazgatóság intézkedései révén egyenesen lehetetlenné teszik nekik azt, hogy többet keressenek. Semmiféle külön munkát nem díjaz, t. i. az igazgatóság, pedig ha bárki venné magának a fáradságot és — amint mi nyáron elmentünk egy-két gyárba — elmenne ezekbe a vasúti műhelyekbe, azt látná, hogy épen a munkás az, aki szorgalmával, lelkiismeretességével nagyban elősegitheti az üzem jövedelmezőségét. A helyzet az, hogy ha valaki pl. arra van kötelezve, hogy egy vasúti kilincset elkészitsen, nem kap hozzá anyagot, hanem azt mondják, menjen ki a szemétdombra és ott az ócskavas között keressen. Nagyon helyes, de az egy negyedóra munkatöbbletet jelent, amig az a munkás megtalálja az alkalmas rézdarabot és azt átformálja. Ez munka-plusz, amelyet egyáltalában nem honorálnak, amikor ilyen intézkedés történik, mint ez, amellyel a munkásságot kizárják az üzemhaszonrészesedésből. A munkásság elment a kereskedelemügyi minister úrhoz, elment a vasút igazgatóságához, minden fórumot megjárt, kérve, hogy változtassák meg ezt az intézkedést, nem a néhány keresztényszocialista munkás, hanem azon általános szempont érdekében, hogy az a béke és harmónia, amely ma megvan a vasúti tisztviselők és munkások között, a jövőben is megmaradjon. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Hosszú utánjárással végre sikerült annyira menni, hogy a Máv. igazgatósága kijelentette, hogy bizonyos kedvezményt — valami 250—300.000 koronáról beszéltek — fog adni a munkásoknak ugyancsak üzemhaszonrészesedés címén. Ez csak tegnap délután történt. Nem tudom, ma hogyan áll a dolog, és azért nagyon kérem a kereskedelemügyi minister ural, ne tegyen különbséget munkás és tisztviselő között, hanem rendelje el, hogy épugy, ahogy a tisztviselők megkapják üzemhaszonrészesedés címén évi jövedelmük 12%-át, ezt a munkásságnak is adják meg, mert ez a munkásokat több munkára, odaadó becsületességre és az üzem érdekeinek szolgálatára serkenti. Erre akartam a kereskedelemügyi minister ur figyelmét felhívni. Sajnálom, hogy nincs jelen, és igy sem tőle, sem államtitkárától nem kaphatok választ. Elnök : Az interpelláció kiadatik a kereskedelemügyi minister urnák. Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző : Szabó József képviselő ur interpellációja következik a pénzügyminister úrhoz. Az interpelláció a következőkép szól (olvassa) : »Valók-e a hírlapokban megjelent azon hírek, melyek szerint a ministertanács a köztisztviselők karácsonyi segélyminimumát mindössze a havi illetménj^ egynegyedeben és a maximumát a havi illetmény felében állapította meg, és hogy ezen segélyben is csak a központi tisztviselők részesülnek? Ha igazak ezek a hirek, ugy mivel indokolja a minister ur ezen igazságtalan, antiszociális és azonkívül az egyenlő elbánás elvével is homlokegyenest ellenkező eljárást? Hajlandó-e a t. minister ur nyilatkozni, hogy mi van a kilátásba helyezett egyhavi előleggel? Hajlandó-e azt még karácsony előtt folyósítani?« Elnök : Szabó József képviselő urat illeti a szó. Forgács Miklós jegyző : Három óra 45 perc ! (Derültség.) Szabó József : T. Nemzetgyűlés ! Körülbelül két hónappal ezelőtt interpellációt terejsztettem elő a közalkalmazottak ügyében a pénzügyminister úrhoz. Akkor a pénzügyminis ter ur voll szives arra válaszolni. Válaszában •— amint már akkor is bátor voltam jelezni —- főképen egy konkrétumot, jobban mondva fél konkrétumot találtam, nevezetesen a közalkalmazottaknak kilátásba helyezett egyhavi előleget. Bár a minister ur —- tagadhatatlan — nem mondotta határozottan azt, hogy : ezt meg fogom csinálni, biztosítom az előleget a közalkalmazottaknak, — de szavaiból az csendült ki, hogy ezt meg akarja csinálni, keres rá fedezetet, és ha lehetséges, meg is csinálja. Az bizonyos, hogy a közalkalmazottak között az a felfogás alakult ki, hogy ezt az egyhavi előleget meg fogják kapni. Azóta várják. Tanácskozás folyt tanácskozás után. Mindennap olvassuk az újságban, hogy a Kansz. megjelent a pénzügyminiszternél üíés tart, itt van ülés, ott van ülés. A tanácskozások folynak, de az előleg az nem jelentkezik, nem jön, nem mutatkozik sehol, pedig csak néhány nap választ már el bennünket a szent ünneptől, a karácsonytól. A tisztviselők, a közalkalmazottak tábora azt remélvén, hogy egy ilyen előleggel a karácsonyi ünnepeket kellemesebbé és elviselhetőbbé fogja tudni tenni, erre számított. Most azonban