Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.

Ülésnapok - 1922-357

fê À nemzetgyűlés 357. ülése 1924. az egyik legutóbbi nyilatkozat szerint ez a kérdés már eltolódott és esetleg csak januárban lehet róla szó. Én akkor is kifogásoltam és most is kifogás tárgyává teszem azt, hogy a közalkalmazottaknak a kormány ilyen nehezen tud egy olyan előleget folyósítani," amelyet vissza akarnak fizetni, amelyet meg fognak fizetni. Valamikor a mi politikai életünkben milliárdokat és milliárdokat folyósítottak előlegként különféle cimeken a bankoknak minden tanácskozás nélkül. Olyan előleget folyósítottunk, amelyből annak idején ezeknek a bankoknak és pénzintézeteknek óriási hasznuk voit. Ma olyan előlegről van szó, amelyet az állam alkalmazottai részére kellene adni s amelyet ók aranykoronában, ugyanabban az értékben akarnak visszafizetni, tehát a t. kormány ezt minden rizikó, minden kockázat nélkül megadhatná. De mégis csak tanácskozások folynak, és előleg mindmáig nincs. Jelentkezett azonban valami. Tudniillik karácsonyi jutalmat folyósitanak a tisztviselőknek. Mindenekelőtt ki kell jelentenem, hogy én ezt a jutalmat egyszerűen perhorreszkálom. Keresztény és szociális szempontból nem tartom szerencsésnek és okosnak, hogy ilyen rendszert akarunk bevezetni a tisztviselői illetmények kezelésébe, Nem tartom szerencsésnek, hogy ajándékokkal, jutalmakkal operáljunk. A jutalmak rendszerét a háborús, tehát rendkivüli idők hozták magukkal. Most megvan ez a nem helyes dolog, de az én felfogásom az, hogy nem jutalmakat kell adni, hanem tisztességes fizetést. A jutalom nem jó, de különösen nem jó — amiről most beszélni akarok — abban a formában, amelyben az most jelentkezik. Ha már van jutalom, akkor az a jutalom legyen egyenlő, és abban a jutalomban részesüljön mindenki. Úgy folyósitani azonban karácsonyi jutalmat, mint ahogy azt a t. kormány teszi, arra alkalmas, hogy visszaélések történjenek, alkalmas arra, hogy a tisztviselőkben a gerinctelenség fokozódjék és fejlesztessék. Mert miről van szó? Arról van szó, hogy a jutalom folyósítását a t. kormány az egyes mimsteriumokban a hivatalfőnökökre bizza. A kormány ugyan e tekintetben azt a korlátot állitja fel, hogy a havi fizetésnek egynegyedétől a havi fizetés 50%-áig terjedhet ez a jutalom, de a hivatali főnök szabja meg, hogy kinek mennyit ad e latitüdön belül. Egészen bizonyos, hogy itt nem mindig a szorgalmas munka, a rátermettség, a kiválóság érvényesül, hanem más szempontok is érvényesülnek. Mindenekelőtt az a szempont érvényesül, hogy ki tud kedvében járni a hivatalfőnöknek, ki tud szolgálatkész lenni és ki tudja a parancsait, kívánságait ellesni. Elsősorban ez ellen van nekem kifogásom, s ezért mondom, hogy ha van jutalom, — ami ugyan nem jutalom a mai viszonyok között, mert hiszen a fizetésnek csak egy kis kiegészítő része — ha van valami, amit jutalomnak vagy akárminek neveznek, tessék azt megszabni és egyformán minden tisztviselőnek folyósitani. Csakhogy mi történt? Nem elég, hogy a hivatalfőnökökre van bizva a jutalmak folyósítása, de a rendelkezések szerint csak a központi tisztviselők kapnak jutalmat. (Bud János pénzügyminister : Tévedés !) Felfogásom szerint a jutaimi rendszert a rendkivüli idők szülték. Ezért én ezt évi 'december hó 17-ém, szerdait. megszüntetni kívánom és rendes illetményeket akarok az alkalmazottak számára f oly ósi+tatni. Ha azonban már megvan ez a jutalom s ha ezt a rendkivüli idők tették szükségessé, akkor a rendkivüli idők terheit a központon kívül szolgálatot teljesítő tisztviselők épugy érzik, mint a központban szolgálatot teljesítő tisztviselők. Épen azért a másik kifogásom az

? hogy a jutalom ilyen formában osztatik ki, hogy abban csak azok részesülnek, akik a központban teljesítenek szolgálatot. A pénzügyminister ur volt szives közbeszólás formájában megjegyezni, hogy ez tévedés. Ha ez tévedés és ha az egész vonalon minden köztisztviselő kap jutalmat, akkor interpellációmnak ez a része tárgytalan lesz. Csak azt sajnálom, miért méltóztatott megengedni, hogy a sajtó napokon keresztül ilyen beállításban tárgyalja a kérdést ; még egyetlenegy helyen sem olvastam cáfolatot, hogy ez nem felel meg a valóságnak, hanem a tény az, hogy nemcsak a központi tisztviselők, hanem minden közalkalmazott és köztisztviselő kap ilyen segélyt. Ezért még egyszer felhasználtam a karácsony előtti napokat és a karácsonyi szünet előtt a mai interpellációs napot, hogy először is felhívjam a pénzügyminister ur figyelmét arra, hogy ez a jutalmazási rendszer ne ilyen formában vitessék keresztül, (Zaj. Elnök csenget) hanem egyenlően, és mindenkinek juttassunk belőle; másodszor pedig alkalmat akarok adni a pénzügyminister urnák arra is, hogy a kilátásba helyezel

I előleg kérdésében tegyen nyilatkozatot, de ez a nyilatkozat végre ne legyen elutasító, hanem találjon módot arra, hogy még karácsony előtt folyósítson a közalkalmazottaknak olyan előleget, amelyet ők úgyis vissza akarnak fizetni, amely tehát az állam szempontjából, a költségvetés szempontjából nem jelent semmi különös megterheltetést. Kérem a pénzügyminister urat, tegye még egyszer konszideráció tárgyává eddigi elhatározásait, fontolja meg a dolgot és ezzel az intézkedésével szerezzen egy kis megnyugvást és kellemes ünnepet a közalkalmazottak táborának. Elnök : A pénzügyminister ur kíván nyilatkozni . Bud János pénzügyminister : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) Két nagy kérdést vetett fel az igen t. interpelláló képviselő ur ; az egyik a jutalmazások kérdése, a másik az előleg kérdése. Ami a jutalmazások kérdését illeti, tény, hogy a sajtóban téves hírek voltak erről, de én már a pénzügyi bizottságban kijelentettem, hogy nem áll az, mintha csak a központi tisztviselők részesülnének jutalomban, mert igenis részesülnek abban a vidéki tisztviselők is. Teljesen egyetértek az igen t. képviselő úrral abban, hogy a jutalmazások rendszerét lehetőleg mellőzni kell. És tényleg, ha különösen a normális időkre megyek vissza, azt keli konstatálnom, hogy jutalomban csak nagyon kevesen, nagyon kivételesen részesültek. Az általános jutalmazási rendszer azonban nem volt ismeretes, amelynél tulaj donképen a jutalom csak névleg az, mert végeredményben az egy általános jellegű fizetés kiegészítés. A mostani helyzetben pedig, amikor az .állami költségvetésben sikerült nagynehezen közel egy millió koronát összehoznom erre a célra, — mert ennyi