Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.
Ülésnapok - 1922-357
76 A nemzetgyűlés 357. ülése 1924. évi december hó 17-én, szerdán. nak azt az állítását, hogy a székesfőváros területén működő népkonyhák koldusok gyülekezőhelyei, visszautasítani. A polgári konyhákat felállítottuk a középosztály részére. A népkonyhák a székesfőváros tanítóinak, tanítónőinek, áltatában intelligens személyzetének vezetése mellett a székesfőváros helyiségeiben évek óta működnek kifogástalanul a nép, tehát a munkásság részére is. Kénytelen vagyok a színvonalnak ezen erőszakos leszállítása ellen mégis csak tiltakozni, mert tudom, hogy az, amit ott nyújtanak, — én is megpróbáltam, elmentem oda és megebédeltem — kifogástalan és jó. Hogy ott nem kézit es okolom óznak, és hogy nem nagyságos urak járnak oda, az természetes. De amikor ezreket kívánunk ellátni, olyanokat, akiknek nem áll módjukban a saját házi tűzhelyükön ebédet főzni, akkor bocsánatot kérek, ne méltóztassék itt a nemzetgyűlés előtt egy ilyen intézmény szinvonalat ennyire deklasszifikálni. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök : Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Nemzetgyűlést : méltóztatik-e a népjóléti minister urnák a ministerelnök ur nevében is Szabó József képviselő ur interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen !) A nemzetgyűlés a választ tudomásul vette. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék Szabó József képviselő ur második interpellációjának szövegét felolvasni. Forgács Miklós jegyző (olvassa) : Interpelláció a kereskedelemügyi ministerhez. Van-e tudomása a t. kereskedelemügyi minister urnák arról, hogy a Máv. igazgatósága a napokban kiadott rendelkezése alapján a kinevezett vasúti tisztviselőknek üzem haszon részesedés címén évi jövedelmük 12%-ának megfelelő összeg kiutalását rendelte el? Tudja-e a minister ur, hogy ez a rendelet az összes munkásokat, akiknek pedig jelentős szerepük van abban, hogy a Máv.-üzem rentábilis és hasznot hajtó legyen, az üzem haszonrészesedésből kizárja? Igazságosnak tartja-e a t. minister ur ezen rendelkezést, mely nagyon alkalmas arra, hogy osztálygyülöletet keltsen munkás és tisztviselő között? Ha nem tartja igazságosnak, ugy hajlandó-e azonnal intézkedni, hogy az összes vasúti alkalmazottak, tehát a munkások is megfelelő üzemhaszonrészesedésben részesüljenek?« Az idő 3 óra 35 perc. Elnök : Szabó József képviselő urat. illeti a szó 1 Szabó József : T. Nemzetgyűlés ! Végtelenül sajnálom, hogy a kereskedelemügyi minister ur nincs jelen, hogy interpellációmat közvetlenül meghallgathatná és tőle megnyugtató választ kaphatnék ; pedig most ez esetben én részben elismerést akarok kifejezni, részben pedig kívánságokat akarok felállítani. Elismerésemet akarom kifejezni a kereskedelemügyi minister úrral és a Máv. igazgatóságával szemben azért az okos szociális intézkedésért, amelyről a napokban tett tanúságot. T. i. a Máv. igazgatósága elrendelte, hogy az alkalmazottak részére üzemhaszonrészesedést biztosit. Ez a keresztényszocialista párt sarkalatos programmja, Mi azt kívánjuk, hogy előbb-utóbb minden üzem, tehát a tőke részesitse a munkást a haszonban, juttasson neki is a haszonból. Amint az imént mondottam, felfogásunk az, hogy a tőke és a munka egymásra vannak utalva, egyenlő felek, és abból a haszonból, amelyet munkáskezekkel állitanak elő, nemcsak a tőkének, hanem a munkásnak is kell hogy része legyen. Ezt csinálta meg a Máv. igazgatósága ; elrendelte, hogy egyelőre 7'5 vagy 7*2% fizettessék ki üzemhaszonrészesedés címén alkalmazottainak, és húsvét körül« tehát a következő év első három hónapjában ujabb 4'5%, összesen tehát 12% üzemhaszonrészesedést fizet. Az egyik újság illetékes helyről — valószínűleg magától a Máv. igazgatóságától — nyert értesülése alapján a következőket irja (olvassa) : »A kormány, — mondja a lap — illetőleg a kereskedelemügyi ministerium a részesedési jutalék rendszerével mintegy honorálni akarja a Máv. alkalmazottainak az államvasutak pénzügyi helyzetének megszilárdítása érdekében végzett fáradozását.« Később igy folytatja (olvassa) : »A részesedési jutalékon kívül külön jutalmat kaptak azok az alkalmazottak, akik az idén a takarékosság és az üzemvitel gazdaságosságának előmozdítása körül a maguk kezdéséből, továbbá az ügyvitel és az üzem egyszerűsítésére irányuló tevékenységükkel kiváló szolgálatot teljesítettek. Akik a rendes mértéken túlmenő kiváló szorgalommal és állandó ügybuzgósággal dolgoztak, külön segítségben részesitendők.« Kijelentem, hogy ez olyan intézkedés, amelyet a maga egészében helyeslek és amely csak örömömre szolgál. A hiba azonban ott van, —- és itt szemrehányást kell tennem a kereskedelemügyi minister urnák —• hogy amikor ezen szempontok szerint jár el, tehát a munkát akarja jutalmazni, szorgalomra akarja serkenteni az alkalmazottat, azt akarja, hogy az alkalmazott azonosnak érezze magát a vállalattal, az üzemmel, hogy érezze, hogy nem idegen ottan, mert ha az fejlődik, javul, ha az rentábilis, jövedelmező, abból neki is haszna van —- és az a helyes és szociális eljárás s ezzel lehet a szociális nyomort is enyhíteni — akkor azt látjuk — ezt nem állítom és nagyon szerettem volna, ha a kereskedelemügyi minister ur meggyőzött volna ennek ellenkezőjéről, de ez hirlik nagyon komoly helyekről — hogy egyik-másik államtitkár és egyes magasabb vezető poziciót betöltő emberek 4—5—6000 aranykorona üzemhaszonrészesedést kaptak. Mások kevesebbet kaptak, de fizetésének 12%-át minden kinevezett tisztviselő megkapta. Ha helyes az intenció, hogy igy kell serkenteni az alkalmazottat a becsületes, szorgalmas munkára, akkor egyet nem értek, — s ez az interpellációmnak épen az oka —- hogy miért zárta ki a kereskedelemügyi minister ur és a Máv. igazgatósága a munkásokat ebből az üzemhaszonrészesedésből. Hát a munkás keze nem épen olyan érték, nem járult ép ugy hozzá a vasút rentabilitásához, annak fejlesztéséhez, pénzügyileg való helyreállításához? Hát a munkáskéz egészen mellékes egy üzem fejlesztése terén? A pénzügyminister ur azt mondotta költségvetési beszéde során, hogy szorgalmas munkáskezekre akarja épiteni ezt az országot, tehát abban bizik, abban reménykedik. De akkor miért
