Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.

Ülésnapok - 1922-357

60 A nemzetgyűlés 357. ülése 1924. a szervezettséget és ne engedjük, hogy itt infernális erők máról holnapra romba dönthessék a mi csonka hazánk belső nyugalmát, újból ránk erőltessék romboló akaratukat. Mi békét, konszolidációt akarunk, de az igazság, a kielégítés utján, mert súlyos témákat elhalaszthaíunk ugyan, de ha meg nem oldjuk őket, e témák okvetlenül ki fognak robbanni a nemzet közvéleményében. Miért nélkülözhetlen a kielégítés utján megoldott belső nyugalom ? Azért, hogy a nemzet betölthesse itt hivatását. Mert nem tudok elképzelni politikát hit nélkül. Hiszek ennek a nemzetnek jövőjében. Hiszek a legszilárdabb fanatizmussal és belső meggyőződéssel. Eötvös valamelyik munkájában van, hogy amikor Deák Ferenctől tárgyalás közben azt kérdezték, van-e ennek a nemzetnek hivatása, Deák Ferenc igy válaszolt : van, az, hogy szolgálja az igazságot. A multak tanulságai alapján ma már kibővithetjük Deák Ferenc megállapítását. Van ennek a nemzetnek hivatása, még pedig az, hogy megmentse a keresztény kultúrát. Azért küldte a sors erre a földre, hogy itt megteremtse a keresztény kultúrát, és ma azért van itt, hogy szembenálljon a bolsevizmus kultúraellenes, sötét törekvéseivel. Epugy, mint a török időben a kultúra bástyája volt, ma is a kultúra bástyája kell hogy legyen azokkal az iní'ernális eszközökkel és támadásokkal szemben, amelyeket a szabadkőmives páholyok és a bolsevizmus jelentenek a keresztény kultúrára nézve. (Élénk helyeslés és iaps a jobboldalon és a középen.) Ez a hivatása, amelyben én hiszek. És amig egy nemzetnek van hivatása, addig nem söpörheti el a földről semmiféle hatalom. De abban a pillanatban, amint letér ennek a hivatásának útjáról, a Balkánon most jelentkező uj nemzeti államok fel fogják falni a letargiába süllyedt és a nemzetköziségért lelkesedő, azzal kacérkodó közvéleménnyel rendelkező államot, márpedig nekünk élnünk kell és teljesítenünk kell hivatásunkat. Ezért mondom és állítom, hogy a mi pártunk, amikor a romokból győzedelmesen kikerült erkölcsi erő szolgálatában odakötötte programmját a kereszténységhez és a nemzeti gondolathoz, megérezte a történelmi idők parancsoló szavát és hivatást teljesít e nemzet életében. Ezzel a szent hittel, idealizmusom egész meggyőződésével álltam ennek a két gondolatnak szolgálatába. Az indemnitást elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző : Barthos Andor ! 2 óra 24 perc ! Baríhos Andor : T. Nemzetgyűlés ' Wolff Károly t. barátom szavait, azt hiszem, mindnyájan örömmel hallgattuk, amidőn oly nagy rokonszenvvel emlékezett meg a magyar középosztályról. Felemlítette, hogy az orosz állapotok azért fajultak el ennyire, mert ott a középosztály elvesztette vezetőképességét, mert a középosztályt úgyszólván kiüldözték Oroszországból. A régi magyar történelmi osztály és az orosz középosztály között, nézetem szerint, óriási különbség volt. Nálunk is volt Pató Páloskodás, mint ott a úgynevezett obíomovizmus, azonban a különbség mégis megvolt. Nálunk elvagyontalanodott a régi nemesi osztály és ez az oka annak, hogy ma már kevesebb hatása van a közéletre, mint azelőtt, évi december hó 17-én, szerdám. ott pedig a nemtörődés eredményezte, és termé" szetesen a szervezetlenség, hogy alacsony rétegek kerültek az indulatok és felszított szenvedélyek idején uralomra. Igaza van az előttem szóló t. barátomnak abban is, amikor a szervezés szükségességére mutat rá, hogy aggodalmat keltő a régi középosztálynak eltűnése, mert hiszen elsősorban mindig ők voltak a nemzeti gondolat hordozói. Ehhez a magam részéről csak annak a reményemnek akarok kifejezést adni, amelyet a házszabály vita alkalmával is elmondottam, hogy a középosztálynak politikai befolyását csak akkor lehet megőriznünk, ha belátják, hogy népies politikát követünk, ha a középosztály összekapcsolja magát a fejlődésképes és szintén hazafias kisgazdaosztállyal. Most, amikor a költségvetést a kormán}' a nemzetgyűlés elé hozta, eszembe jut az a refrén, amelyet az ellenzéki padokról hallottunk : költségvetést és zárszámadást nem terjesztett elő a kormány, — igy hangzott a refrén korholása. íme megtörtént a költségvetés beterjesztése — hol vannak az ellenzéki képviselők ? Rassay Károly t. képviselő ur ezt szóbahozta és hibáztatta. A hiba azonban, azt hiszem, nem itt van, hanem ott van ; azokban van a hiba, akik kötelességükről megfeledkeznek. (Ugy van ! jobb jelöl.) Arra a sokat vitatott kérdésre, hogy vájjon a költségvetést a kormánynak már előbb lehetett volna-e beterjesztenie, megfelelt Bud t. pénzügyminister ur, amikor kijelentette, hogy az államháztartás egyensútyát a bankóprés mellett és a jóvátételi kérdés függősége alatt egyáltalában nem lehetett biztosítani. Nehéz a pénzügyministerek helyzete általában, de még a pénzügyministerek között is igen nehéz helyzete volt a t. pénzügyminist er ur hivatali elődeinek. Azt mondják, hogy amikor a kommün véget ért, az egyik állampénztárban összesen egy darab 10.000 koronás bankjegy volt. Igaz-e ez, vagy nem, azt én nem tudom, de, azt hiszem, nem fognak túlhiszékenységgol vádolni, ha ennek hitelt adok. Korányi báró nem tehetett egyebet, mint amit a környező államok pénzügyinmisterei tettek, — hiszen tenniök is kellett —lebélyegeztette a bankjegyeket. Őt követte Hegedűs Lóránt a vagy on váltsággal és jóhiszemű, de kivihetetlen terveivel. Utódjuk Kállay Tibor t. képviselőtársunk lett. Ha majd elérkezik az az idő, amikor elfogulatlanul fognak bírálatot mondani az ő pénzügyministérsége fölött, meg vagyok győződve, hogy az az igazságtalanság, amelyet a közvélemény egy részében működésével szemben tapasztalunk, meg fog szűnni. Hiszen Kállay az adott helyzetben megoldotta azt a feladatot, amelyet másként megoldani senki másnak nem sikerülhetett volna. Nem szabad t. i. elfelejtem először, hogy amikor ő pénzügy minist er lett, itt olyan adózó közönség volt," amely úgyszólván elszokott az adóterhek viselésétől. A második hiba az volt, hogy olyan pénzügyi adminisztrációt talált, amelyre igazán még ellenségei sem mondhatják, hogy tökéletes. A harmadik hiba az volt, hogy bankóprés mellett kellett gazdálkodnia. Végül pedig : igen rövid idő állott rendelkezésére, hogy az adóreformokat megalkossa. Éles tekintettel ismerte fel Kállay Tibor t. barátom a teendőket, amikor a nézetem szerint egyedül helyes útra