Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.

Ülésnapok - 1922-357

Ä nemzetgyűlés 357. ülése 1924. *riti embereit abba az irányba, amely az ő céljainak megfelel. A zsidóság az ő 600Ü éves atavisztikus összetartozandósági érzetével mindig megtalálja az érdekeinek megfelelő utat. A kereszíény lomha tömegek ott állnak a legnagyobb passzivitásban. Látjuk, hogy a szavazati jog kérdésénél a gyakorlati politikusoknak legnagyobb nehézsége az, hogy a tömeg nem akar ma szavazni ; nem hogy viaskodnának, de teljes passzivitásban vannak. Ha a keresztény tömegek nem lennének passzivitásban, ha mind odamenne az urnához, akkor más eredmények jelentkeznének. Ezért a modern állam akkor, amikor népjogként hirdeti az általános titkos szavazati jogot, mint fejlődési jelenséget, ugyanakkor súlyos pénzbüntetési tételeket kénytelen alkalmazni, hogy ebben az u. n. fejlődésszerü jog gyakorlásában vegyenek részt az illetők és éljenek i« azzal. Ez magában véve contradictio in se. Contradictio, amely azt mutatja, hogy itt megint nem rendes, a belső erők hatásainak megfelelő jelenséggel állunk szemben, hanem ránkoktrojált jelenséggel. A parlamentarizmusnak legnagyobb baja az, hogy rendszerint az értékes, tisztességes, önzetlenül "dolgozó tömegek veszítik el a kedvüket, s csak azok, akik bizonyos érdekeket szolgálnak, není veszitik el. Itt van a nagy veszély, hogy a parlamentarizmus utján az igazi nép demokráciát, vagyis szerintem a keresztény demokráciát elnyeléssel fenyegeti a felburjánzott demagógia. És ezt nem tudom máskép filozófiai és állambölcseleti alapon megmagyarázni, mint azzal, hogy mesterkélt erőcentrumok erőltetik rá akaratukat a nemzetre. így volt a világháborúban is. A világháború sem a népek szabad fejlődésének eredménye. Minél több leleplezés történik és minél több emlékirat jelenik meg, annál inkább láthatjuk, hogy a párisi nagy páholy oknak nagyobb szerepük volt a világháború felidézésében, mint a népek természetes fejlődési ösztönének. És Poincaré ur és társai ott állanak a világ előtt azzal az irtózatos felelősséggel, hogy az a milliónyi emberélet, a nagy nemzeti vagyonuknak ez a rettenetes tömege elpusztult, egy fantazmagória érdekében, amelyet az mfernális erőkkel kacérkodó szabadkőmivespáholyok kitermeltek, úgyhogy büszkén mondhatta egyikük Berlinben : 300 ember tartja kezében a világ hatalmát. Sajnálom, de szuppoziciókkal, a múltnak szolgalelkü követésével nem lehet az uj irányokat megtalálni. Az uj irányokat a tanulságok levonása utján kell megtalálni. A múltban is ugy volt, hogy ezeken az erőkön kivül bizonyos "vonatkozásban még Ausztriának u. n centrális gondolata szintén akadályozta a magyar energia kialakulását és hosszú időn keresztül a nemzeti gondolatot visszafojtotta. Én akkor Bécsben voltam. Tiz évi szolgálatom alatt megfigyeltem, hogy mennyire küzdenek a magyar nemzeti gondolat visszaszorítása érdekében. Ha akkor meghallgatták volna azt a felkiáltást, hogy állítsák a magyar nemzeti erőt a maga teljességében természetes fejlődési irányába, a trón szolgálatába, akkor, meg vagyok győződve róla, ma is állna a trón és nem értük volna meg ezt a évi december hó 17-én, szerdán. 59 súlyos, nagy dekadenciát. (Ugy van ! Taps jobb felől.) Kétségtelen dolog, hogy a nagy, atavisztikus erőkkel hiába akarnak küzdeni. A nagy nemzeti erő szétpattantotta a mesterséges kapcsolatokat, és ha most a Károlyi-forradalmat röviden akarnám jellemezni, egy mondatban talán azt mondhatnám, hogy ez a forradalom nem volt más, mint a reánk erőltetett világháború nyomában szükségszerűen mutatkozó békevágy és az elfojtott nemzeti érzésnek bűnös és áruló kihasználása. Ezért, ha az uj utakat keressük, ne méltóztassanak lekicsinyelni azokat az erőket, amelyek erősebbek minden romhalmaznál, minden fegyvernél. Értem ez alatt a kereszténységet, a keresztény erkölcsöt és a nemzeti er ;t. Az erkölcsöt nem nélkülözhetjük, mert erkölcs nélkül nincs szociálpolitika és szociálpolitika nélkül nincs konszolidáció. Már pedig szerencsénkre ezek az mfernális tényezők ezeket az imént jelzett erőket nagyon alábecsülik. Ezért remélem, hogy ezeknek az erőknek segítségével mi meg fogjuk találni a kivezető utat. Rövid leszek. Befejezem beszédemet. Nem hiszem, hogy gondolkozó, higgadt férfiak ne látnák azt a tényt, hogy ebben az országban rettenetesen sok a nélkülöző, a segélyre szoruló és a gyenge. Talán több, mint az erős. Itt csak két eset lehetséges. Vagy kiszolgáltatjuk ezeket a radikális rombolásnak, vagy pedig más utat keresünk. Ezért a liberalizmus felkinálkozására azt mondom, hogy ha nem volt elegendő erejük megakadályozni a forradalmat, nem lesz elegendő erejük a forradalmakkal szembeszállni a jövőben sem. Nem lesz elegendő erejük, mert még ma is kijelentik, hogy ők nem hajlandók a szociáldemokrácia ellen különleges eszközökkel küzdeni. Már pedig itt csak két dolog lehetséges : ezeket a tömegeket vagy átengedjük a szociáldemokráciának, vagy megmentjük a magunk számára. Miben látom én a megmentés lehetőségét? Abban, hogy a természetellenes fejlődés helyett rá helyezkedünk a természetes fejlődés útjára. Tagadhatatlan, hogy a liberális gazdálkodás konkrét eredménye az, hogy törpe kisebbség részére biztosította úgyszólván a kizárólagos gazdasági és pénzügyi szupremáciát. Természetellenes fejlődés az, hogy ez a szupremácia a kisebbség kezében legyen. Ezért az egyedüli ut az, hogy az ország 95%-ának jogos gazdasági igényeit ki kell elégíteni. Éz a'kisebbség bűnös is, mert bár a supremácia birtokában volt, sajtójukban nemcsak nem akadályozták meg a forradalmat, de elősegítették azt. És ha a mai helyzetet nézem, akkor is azt mondom, hogy a 95% magyar kereszténység jogos gazdasági igényeivel szemben olyan ellenoffenzívaba mentek át, hogy — lehetetlennek tartom a megalkuvást oly értelemben, hogy a keresztény magyarság mondjon le természetszerű gazdasági igényeinek kielégítéséről. Hirdetem a megértést, a kiengesztelődést, de ez a kiengesztelődés, megértés csakis ugy lehetséges, ha a 95%-nyi magyarság jogos gazdasági igényei az államhatalom részéről kielégíttetnek. Hirdetem, hogy a szervezetlenség helyébe tegyük