Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.
Ülésnapok - 1922-357
H8 A nemzetgyűlés 357. ülése .1.924. évi december hó 17-en, szerdán. gazdasági egységgé; a magyar mezőgazdaság a fogyasztás és termelés tekintetében még nem helyezkedett el és nem tudott berendezkedni az adott uj közgazdasági helyzetben. Amikor közgazdasági programmot sürgetek, teszem elsősorban a mezőgazdaság érdekében. Es mert Bud pénzügymin ister ur szavaiból látom először felesillani, (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) hogy ő nemcsak szigoru adósróffal dolgozó pénzügyi ember akar lenni, hanem, érző szívvel biró közgazdasági szakember is, aki azt mondotta, hogy nem lehet többé kizárólag csak pénzügyi politikái csinálni, hanem gazdasági politikát is kell csinálni, ezért a legteljesebb bizalommal nézek az ő működése elé. Kétségtelen dolog, hogy az ő működése elé óriási akadályok fognak tornyosulni. A mezőgazdaságra vonatkozó programmot legjobbjainkkal kellene sügősen elkészíttetni. (Ugy van ! Ugy van íj A mezőgazdaság terén sürgetem a többtermelést, nemcsak országos érdekből, de a város szempontjából is, mert meg vagyok róla győződve, hogy a drágaság kérdését csak egy utón fogjuk megoldani tudni: ha a termelő és a városi fogyasztó szorosabb kapcsolatba kerül egymással a felesleges közvelités kiküszöbölésével. Ekkor nagyobb lesz a kivitel és nagyobb a belfogyasztás is. Amikor a mezőgazdaság terén programúiról beszélek, kétségtelen, hogy szem előtt'kell tartanom első sorban a meglevő akadályokat. A földbirtokreform kétségkívül a nemzet érdekének szempontjából indult ki s a magántulajdon elvének fentartása mellett és az igazságosabb megoszlás elvének alapján alkottatott meg. Helyes, de ezt a problémát mielőbb sürgősen meg kell oldani, hogy ne álljon a többtermelés útjában. (Ugy van ! Ugy van 1) További problémaként jelentkeznek azok az uj gazdasági alanyok, akiket a földbirlokreform megteremtett. Ezek önmagukban nem fognak tudni 'megállani, és csak kettő lehetséges : vagy állami segítség, vagy önsegély. Az állami segély szempontjából idejénvalónak tartanám, hogy" a Magyar Földhitelintézet, prepozíciójával kezdjünk hivatalosan foglalkozni. Valószínű, hogy az állami financiák nem lesznek abban a helyzetben, hogy meg tudják oldani ezt a kérdést, márpedig hitel ' nélkül, gazdasági eszközök nélkül nem fogjuk elérni a földbirtokreformmal azt, amit elérni akartunk, hogy több önálló gazdasági alanyt és nagyobb szociális jólétet biztosítsunk a földműves lakosságnak. Ha tehát az állam pénzügyi viszonyai ezt nem engedik meg, akkor csak az önsegély útját lehet követni. Sürgős szükségességnek* tartanám az uj gazdasági alanyokat szövetkezetekbe, és pedig termelő és értékesítő szövetkezelekbe tömöriteni. Szükségesnek tartanám a járási közraktárak létesítését, hog3 r igy az illetők ott elraktározva gabonájukat,"" a warransok rendszerével a hitelkérdés is meg lenne oldható és elérhető lenne az, hogy a kisgazda ne legyen kénytelen gabonáját rögtön a cséplés után potom áron elvesztegetni, mert igy a termelés haszna nem a földművelés, hanem a közvetítő -kereskedelem javára esik. Megoídandónak tartanám a belvizek lecsapolásának, valamint a szikes területek feljavításának a kérdését is. Ez mindmegannyi körülmény, amely a többtermeléssel a legszorosabb kapcsolatban van. Ezért sürgetem én a gazdasági programmot, amely mindezen kérdések megoldását a nemzet legjobbjainak segítségével lehetővé teszi. Most méltóztassanak megengedni, hogy a tényleges jelenségekről, mint okozatokról beszélve, áttérjek egy rövid időre az általános politika szempontjaira. (Halljuk! Halljuk !) Említettem, hogy a nemzet életében elkerülhetetlen a lélektani alap szoros figyelemmel kisérése. Mert felszínes jelenségek, amelyek az állam életéljen láthatók, nem mindig a való fejlődés jelenségei. S ha röviden akarnám jellemezni, azt mondhatnám, hogy legnagyobb katasztrófa a természetellenes, vagyis az álfejlődési irány. Mert természetellenes és álfejlődési irány az, amely a hazai belső szellemi, erkölcsi és anyagi erőknek nem harmonikus egybehatásából, hanem egy más tényezőnek azokra erőltetett akarata folytán keletkezik. A történelem, a politika nagy kataklizmák után uj utakat igényel. Mondhatnám, oknyomozó módszerrel kell felfedni a jelenségek okait. Látjuk, hogy voltaképen a nagy közületekben mindig szerepet játszik a nagy tömegeknek abszolút passzivitása és szervezetlensége ; ezzel szemben jelentkeznek kis erőközpontok, amelyek az ő szervezettségükkel mint egy közvéleményt erőltetik rá a nagy tömegre a saját, többnyire bűnös akaratukat. Ez így van a bel- és a külpolitikában egyaránt. Hogyan volna máskülönben megoldható az a talány, hogy egy nyolcmilliós nemzetben 200.000 megszervezett kisebbségi akarat rá tudja erőltetni a saját tenorjai a 7—8 milliónyi többségre? Hogy lehetséges, hogy egyéb szeivezett akaratok, erőcentrumok odaállhassanak mint közvélemény és rákényszeritsék azt a lomha és szervezetlen tömeget arra, hogy kövessék az ő akaratukat. Ezeknek az erőcentrumoknak a kezében a liberalizmus, a demokrácia, a választójog kérdése nem fejlődési jelenség, hanem politikai eszköz és ha nézem a választójog kérdését, amelyre már itt utaltak, azt látom, hogy a választójog kérdésénél pregnánsan jelentkezik az, hogy ez nem kitermelése a nagy tömeg szellemi, erkölcsi és anyagi munkája egybehatásának, nem fejlődési jelenség, hanem ráoktrojált megoldás a kisebb szervezett akarat részéről. Lapozgattam a szabadkőmivesek irataiban és azt láttam, hogy a nagyváradi páholy több mint tíz éven keresztül szisztematikusan készült az általános titkos szavazati jognak a közéletbe való bedobása munkájára. (Igaz ! Ugy van ! jobb felől.) Tessék a belügyministeri um ban fekvő eredeti iratokat elolvasni. Azt kérdezem, hogy amikor egyszerre ott állott a nemzet az általános, titkos "szavazati jog kérdésénél, az mint természetes fejlődési jelenség mutatkozott? Nem, hanem mint ráoktrojált jelenség, amelyet szervezett erők oktrojálnak rá a közéletre. Azt látjuk, hogy voltaképen a parlamentáris életben az általános titkos szavazati jog épen dekadens irányt mutat és nem kiterjesztő fejlődést. Mindenki, aki a közéletben résztvesz, láthatja, hogy a választójog kérdésénél a két szervezett erő boldogul legjobban: a szociáldemokrácia és a zsidóság. A szociáldemokrácia boldogul azért, mert gazdasági.terrorral kénysze*
