Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.

Ülésnapok - 1922-357

44 A i'<e<hz ei gyűlés 357. ülése 1924. egy kis lázítás, ez vagy amaz mindig többet ert, ' mint a főszolgabírói hatalom, hiszen, hogy milyen küzdelmeket vívtunk, megmondhatná, ha itt volna Hegymegi-Kiss Pál t. képviselőtársam, aki akkor főispáni titkár volt, a munkapárt mellett, és én meg ellenzék voltam, hogy ő milyen nyomást gyakorolt ellenem és mégis győztem. I la a nép hangulata kifejezésre jut valamilyen irányban, hiába ott minden. Ott voltak az 1906-iki választások, emlékezhetnek rá, hiába volt minden küzdelem a nép hangulata ellen, nem lehetett tenni semmit. Az ottani főispán ellen 1700 szótöbbséggel lettem megválasztva. Az egész országban így volt és viszont 1910-ben, miután a koalíció eljátszotta tekintélyét, méltóztatnak rá emlékezni, hogy a munkapárt 267-ed magával jött be ebbe a képviselőházba, semmi nagyobb erőlködésébe nem került, semmi olyanba, ami a választók nézetének megmásitásával járna. Ezek a nézeteim és még egy nagy bajt látok y választásoknál, azt, hogy itt tulaj don képen mindig a kormány ütközik meg az ellenzékkel. Tulaj donképen hiába van nekem a legszebb és a legideálisabb programmons, évtizedek óta belevitték a nép tudatába az átkos kormány fogalmát, amely a népnek mindig rosszat akar, tehát ezzel a tehertétellel megy a kormány a választásokba. Ismerve országunk helyzetét, népünk felfogását, őszintén vallom magam a nyilt választójog hívének, - nem bánnám, hogy ki térj esz tessék amenynyire csak lehet, hogy jóformán minden számottevő tényező hozzájusson szavazatához, — de őszintén ki keli jelentenem, hogy a nyilt szavazás mellett foglalok állást. (Elénk helyeslés.) Egy nehezebb kérdéshez jutottam itt el t. Nemzetgyűlés, amely öt esztendő óta a mi társadalmunkban politikánkat uralja. Ez a zsidókérdés. (Halljuk !. Halljuk !) Nekem ebben a kérdésben egészen önálló felfogásom van. Hiszen nem ért velem egyet igen sok ember, nem is kérdeztem meg senkit, hogy mi a véleménye, magam alkottam meg felfogásomat, ebben a kérdésben tapasztalataim utján. Én igenis erősen megvádolom a magyar zsidóság egy részét azzal, hogy a forradalom előtti időkben, a forradalomban és a kommün alatt olyan szerepet vállalt, amely ennek az országnak nemcsak hogy hasznára nem vált, hanem annak elvesztéséhez nagyban hozzájárult. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelől.) En igenis merem állítani, hogy a mai időkben is, de a múlt időkben is, igen sokat ártott a tekintélyek lerombolásával a sajtó. Mert hiszen, hogy egyebet ne mondjak, hogy kint a Városligetben elhangzott az a pár lövés, amely Tisza István életét kioltotta, az nem a forradalom hangja volt, az évtizedes megmételyezésnek volt a hangja. Évtizedeken át állították be ezt a férfiút ugy, mint a népnek gyűlölőjét

: (Egy hang half elől ': Az Est !) Mindig" csak ugy beállítva, mint a nép gyűlölőjét. A legjobban" szeretném, ha a zsidóság a politikától tartózkodnék. (Élénk derültség.) Ez volna szerintem a leghelyesebb álláspont. (Derültség.) A politikában soha nem jutott eredményre, sohasem tudott ezen a téren eredményt felmutatni : soha nem tudott még csak egy politikai összességet, egy politikai falut, nemhogy nemzetet összehozni, hanem a maga nagy erkölcsi, szociális, valamint szellemi és anyagi kincsei dacára t. Nemzetgyűlés, én azt a éri december h) Í7-én, szercián. gyűlöletet nem érzem, amelyet sokan ebben az országban, mert a zsidóság ötven év alatt gazdasági, kulturális téren oly nagy lépéssel haladt előre ; én ezt a gyűlöletet nem érzem, legfeljebb a magunk butaságára gondolok, hogy nem vettünk részt ebben a versenyben, mert azokon a pályákon, azokban a íoglafkozásokban, amelyek bennünket a mi akaratunknál és szellemi képességünknél fogva bizonyára megillettek volna, ugyanúgy megállhattuk volna helyünket. En ugy látom, hogy abból a nagy kulturális és gazdasági előhaladásból, amelyet a zsidóság itt megtett, az országunknak is nagy haszna és előnye volt. Eu, t. Nemzetgyűlés, egyet nem akarok és nem szeretek hangoztatni és tiltakozom is ellene, azt, hogy az egész magyar zsidóságot itt egy kalap alá vonják és kimondják rá boldogboldogtalanra, hogy nem magyar és nem hazafias. Ellene mond ennek az, amit magam is tapasztaltam, aminek tanuja voltam : önkéntesen bevonult zsidó katonatársaim meghaltak ezért a nemzetért és igen-igen sokan meghaltak közülük, akiket nem ismerek. Azután azt sem szeretném, ha az ilyen kijelentésekkel elveszlenők túl a határokon azokat a zsidókat, akik ma ott a magyarságnak egyik védbástyáját képezik. Erről hallottam is, meg is győződtem róla. Én azt szeretném, ha elkezdődnek a kibékülés folyamata. (Rassay Károly : Helyes !) Azt látom, hogy ebben az országban a rend íeljesen helyre kezd állani ; kormányunk óriási erőfeszítésének köszönhető az, hogy ugy mondjam, percről-percre közelebb jutunk azokhoz az állapotokhoz, amelyekben mindenki jól és megelégedettnek érezheti magát ebben az országban. Azt látom, hogy a numerus clausus kérdése a zsidóságra nagy percentuális számánál fogva, hogy t. i. igen sok benne az intelligens pályára törekvő fiatalember, — nem ugy, mint a többi vallásfelekezeteknél — nagy sérelmei jelent. Hogy mely idő parancsolta ezt behozni, melyek voltak azok a kényszerítő okok, amelyek miatt be kellett hogy hozzák, nem tudom, de azt hiszem, hogy kormányomnak bölcsessége rövidesen oda fog hatni, hogy ez a kérdés rendeztessék. Azt szeretném, ha revízió alá méltóztatnék venni, (Rassay Károly: Helyes !) mert nekem nagyon fáj az, hogyha Szabolcs vármegyébe lemegyek és ott egy listát olvasok, amelyen 150 tanulónak magyar neve szerepel, akiket ingyen neveltetünk, Szabolcs vármegye közönsége, és ott azt látom, hogy ennek a nevelésnek összes költségeit legalább 80%-ban az ottani zsidóság viseli, pedig sok van közöttük, akiknek fiai ití az egyetemen nem kaptak helyet, hogy tanulmányaikat végezhessék. Nem akarok ebben semmit mondani, csak a magam nézetét óhajtottam kinyilvánítani. Idedobták ezt a kérdést az ellenzék részéről, biztosan nem azzal a becsületes szándékkal, mint én, hanem a partbontás szándékával, vagy nem tudom mivel. Akkor nem igen reflektáltunk rá. Arra kérem az igen t kormányt, hogy ezt a kérdést, amint lehetséges és jónak látja," — ami remélem, mentől előbb be fog következni — vegye revízió alá. (Rassay Károly: Nagyon helyes!) T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassék megengedni, hogy áttérjek a költségvetésnek egy részére, amely az utkérdéssel foglalkozik és amely