Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.

Ülésnapok - 1922-363

A nemzetgyűlés 363. ülése 1925. évi január hó 22-én, csütörtökön. 217 demokraták és mások részéről, fontos volna, hogy legalább a járási központok, a községekkel telefonnal legyenek összekötve, hogy szükség esetén akár a csendőrség, akár a rendőrség könnyen mozgósítható legyen s hogy a hatóság gyorsan kiszállhasson és rendet csinálhasson. Nemcsak hogy uj telefonok felállítása nem történik, de azokat a régi telefonokat, amelyeket a vörösök annakidején leromboltak, sem csinálták meg a mai napig az előfizetőknek. Ezek volnának az igazi takarékosságok, mert ezeknek kamatai nagyon is megtérülnének. Hiszen mi lehetne nagyobb kincse a nemzetnek, mint a nemzetvédelem s mint az adófizető alanyok megerősítése, az életnek lehetőleg kellemessé tétele ebben az országban, ahol a társadalom úgyis annyi bajon, bánaton, szenvedésen ment keresztül és várva-vár ja, hogy ezekre a sebekre végre-valahára enyhítést találjon. Szólanom kell még a felekezeti iskolák tanítóinak nyugdíjáról. Ez is váratlanul érte a felekezeteket, amelyek oly helyzet elé állíttattak, hogy tulajdonképen tanácstalanok, azt sem tudják, mit csináljanak. A községek már elkészítették költségvetésüket s ezen a címen nem volt költségelőirányzat. Egy napon azután kapják a rendelkezést, hogy ezekben a községekben az iskolafen tartó felekeztnek milyen összegekkel kell hozzájárulnia a tanítói nyugdíjakhoz. (Ugy van! a jobboldalon.) Ezek oly óriási összegek, hogy sok község, amely abban a szerencsés helyzetben van, hogy sok tanköteles gyerek van területén, tehát több tanítót kell alkalmaznia és több osztályt kell fentartania, nem tudja, hogy miből fedezze ezeket a költségeket. Ez megint olyan kérdés, amely ugy nemzeti, mint népszaporodási szempontból nagyon aggályos és egyáltalán nem kívánatos, hogy ez így maradjon. Ezeket voltam bátor a Nemzetgyűlés szíves figyelmébe ajánlani. Hogy tovább időztem az agrárszempontok megvilágításánál, szolgáljon mentségemül clZ cl körülmény, hogy magam is földmivelő, agrárius vagyok és együtt érzek a legkisebb, legszegényebb földmivesmunkástól kezdve a kisgazdákon keresztül minden gazdatársadalmi osztállyal s a magam részéről nagyon óhajtandónak tartanám, hogy a kormányzat megszívlelje azokat, amiket mondtam, az agrár Magyarország érdekében és mielőbb teljesítse a kisgazdatársadalomnak itt többször hangoztatott azt a kérését, hogy a vidékenként alakuló gazdakörök alapszabályait minél gyorsabban, inkább ma, mint holnap, jóváhagvja és ezek a körök működhessenek. (Szijj Bálint: Mert ha nem, majd a szocialisták fogják megszervezni!) Méltóztassék elhinni, elég nagy veszedelemnek nézünk elébe, mert az én vidékemen is látom a szocialisták szervezkedését; különféle röpiratokat terjesztenek, amelyek a nép érdekeibe vágnak és a nép lelkületébe maradandó nyomokat égetnek, melyeket késői szervezkedéssel onnét kiirtani egyáltalában nem lehet. A költségvetést nem fogadom el. (Taps a középen.) Elnök: Szólásra következik? Láng János jegyző: Pintér László! Pintér László: T. Nemzetgyűlés! Diiiieh képviselőtársam mai beszédében azt a megjegyzést kockáztatta, hogy ő nem bánja, neki nem fáj, ha a szélsőbaloldali ellenzék a költségvetés vitájában nem vesz részt. Én nem vagyok az ő álláspontján, mert nekem fáj, hogy ezek a szembenié vő padok üresek. Ha másért nem is, de azért fáj, mert az, hogy az ellenzék egy tekintélyes része nincs jelen a nemzetgyűlés tárgyalásain, szomorú tünete a magyar politikának. Ha ez mást nem mutat, de annyit mond, hogy ugyanakkor, amikor az utódállamok kemény lépésekkel mennek a maguk utján, minket, magyarokat, ismét a régi betegség, régi szú: a pártviszály bénit meg és tép darabokra. Régi hagyományos parlamenti szokásnak nyomában akarok elindulni, amikor a költségvetésre vonatkozó kritikámat in concretis elteszem a részletes tárgyalás idejére és mai felszólalásomban inkább egy politikai kérdéssel kívánok foglalkozni. Az elmúlt napokban jogos és érthető felháborodást keltett az országban a szélsőbaloldali ellenzék egy csoportjának ama lépése, hogy egy tisztán belpolitikai -kérdésben egy nemzetközi fórumhoz fordult, azt egyoldalú információ alapján akcióbalépésre hívta fel és bírta rá. Az Emberi Jogok Ligája az audiatur et altera pars elvének figyelembe nem vételével hozott ítéletet és döntött egy oly kérdésben, mely hatáskörébe nem is tartozik. T. Nemzetgyűlés! Én teljes tisztelettel viseltetem ama nemes intenciók iránt, melyekkel ezt a ligát alapitóik létrehozták. Ezt a ligát én egy felvidéki eset kapcsán ismertein meg. Ezelőtt másfél esztendővel egy cseh kaszárnyában egy szővén cseh tiszt brutalitásai annyira elkeserítették a tót és magyar katonákat, hogy azok türelmüknek fonalát szakítva, maguk vettek maguknak elégtételt. A katonai törvényszék elé állították őket és bár a tárgyalás során kitűnt a tiszt hibás magatartása, mégis a legszigorúbb várfogsággal büntették az újoncokat, úgyhogy ezek a meggondolatlan fiatalemberek, akik a fegyelmet megsértették, az enyhítő körülmények figyelembe nem vételével a biróság ítélete következtében fiatal életüket a cseh várak kazamatáiban töltik el. Az ügy a liga elé került s a liga akkori elnöke Massaryk elnöknek levelet irt, amelyben méltányos elbánást kért a katonák részére. Massaryk elnök nem élt kegyelmezési jogával, arra hivatkozva, hogy katonákról lévén szó, ezek a fegyelemben és a. törvények betartásában példát kell hogy adjanak minden polgárnak. A liga elnöke elfogadta ezt az álláspontot és a panaszosok képviselőjének azt irta, hogy nincs módjában segíteni, mert az világos, hogy katonákról lévén szó, azok a fegyelmet betartani kötelesek. Ha a liga ebben a kérdésben nem tehetett semmit, épugy nem lett volna szabad a most eléje 1 erjesztett kérdésben semmit sem tennie, mert itt törvényhozókról volt szó. olyan törvényhozókról, akik szintén a fegyelmet, a saját házifegyelmüket és saját törvényüket nem tartották meg, már pedig az a véleményem, hogyha valakinek, elsősorban a törvényhozás tagjának kell példát adni a saját fegyelmének és törvényének betartásával. (Ugy van!) De nem lett volna szabad a ligának egyoldalú beállítás és információ alapján meghoznia ismert határozatát és felhívását már csak azért sem. mert itt nem elnyomott emberekről volt szó, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) akik be vaunak zárva kazamata börtönökbe, hanem politikusokról, akiknek rendelkezésre áll a választójog révén a nemzetgyűlés fóruma, a sajtó, a gyülekezési jog és a legnagvobb rosszakarattal sem lehetne azt mondani, hogy a magyar kormány szájkosarat tett az ellenzéki kritika szájára. Nem lehet a ligának feladata egy elhibázott ellenzéki politikának kátyúba jutott szekerét a sárból kirántani. A passzivitásnak, a sztrájknak bevitele a politikába eddig mindenütt, ahol alkalmazták,