Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.

Ülésnapok - 1922-363

A nemzetgyűlés 363. ülése 1925. évi január hó 22-én, csütörtökön. 215 helyesnek, amint az sok nagyobb gazdaságban a múltban be is volt vezetve. A gazdaság minden intézőjének kerületében megállapítják azt a minimális jövedelmet, amelyet annak az intézőnek abból a gazdaságból be kell adnia. A befektetések jövedelemnek nem számítanak, a szükséges épülettatarozásokat stb. köteles végezni, csak uj épületek emelésére és egészen UJ m beszerzésekre fordított összegek szerepelnek a jövedelemben elszámolásként. Ha ezt a minimális jövedelmet beadja, akkor egy igen alacsony skálájú jutalomban részesül. Fokozatosan azonban, amint a jövedelem percentuálisan emelkedik, emelkedik a tisztviselő részesedése is. így értem az üzemi kezelést, a percentuális kezelést, és meg vagyok győződve, ha igy honosítják meg, ha igy vezetik be ezt a kezelést: lesz itt is eredmény és nem ilyen szégyenletes, szomorú eredménytelenségről kell beszámolni. Mert csakugyan szomorú, hogy amikor a magyar állam a vagyonváltság földekért, amelyeket a birtokosoktól elvett és kiosztott, ezen hozamokkal szemben, hogy ugy mondjam, uzsoraárakat követel a nincstelentől és a kisbirtokostól: 50—60—100—150 kg és még ennél is több gabonát, ugyanakkor a magyar állam által kezelt birtokokon ilyen siralmas, nyomorúságos, szégyenletes eredményeket ér el a kormány. Mezőhegyesen, Kisbéren, Bábolnán van valamelyes csekély mentség; itt elfogadom, hogy nincs annyi jövedelem, mint amennyi lehetne, mert hiszen ezek a gazdaságok ménest tartanak el. (Mayer János földmivelésügyi minister: Ugyebár, rájön végre!) Ez a ménestartás kötelessége az államnak, mert evvel tenyészanyagot nevel; ha nem tenné, rá kellene szorítani az államot, hogy ezt tegye. Itt tehát még van valami mentség. De Gödöllő semmit sem termel ! (Mayer János földmivelésügyi minister: Nem hogy nem termel, de viszonylag semmi sem terem!) Bocsánatot kérek, miután a minister ur volt olyan szives közbeszólni, ugyancsak az előbbi ministeri kimutatásból fogom igazolni, hogy 1896-ban Gödöllőn micsoda terméseredményeket ért el gazdaság, amelyre ma azt mondják, hogy nem terem. (Mayer János földmivelésügyi minister: Nem hogy nem terem, hanem nem ugy terem!) A birtok 8 évi átlagtermése a főbb kultúrnövényekben a következő volt: őszi búza 781 kg, rozs 646 kg, árpa 646 kg, zab 417 kg átlagos termés 8 évi átlagban. (Felkiáltások jobbfelől: Gyenge termés!) Azt mondani tehát egy ilyen birtokra, hogy ez nem terem... (Mayer János földmivelésügyi minister: Nem azt mondottam, hogy nem terem, hanem, hogy gyengébben terem! Nem olyan, mint Mezőhegyes!) Nem is kívánunk olyan eredményeket, de tessék mutatni, minister ur, Magyarországon még egy földbirtokot, amelynek tiszta jövedelme 3 kg búza! Ha ilyen arányban teremnének Magyarországon a gazdasági területek, akkor Magyarországot már le lehetett volna törölni a térképről. (Szijj Bálint: Akkor nem is tudnának adót fizetni!) Akkor sem adót nem lehetne fizetni, sem pedig közterheket nem lehetne viselni. Ezeknél a tiszta jövedelmeknél hivatkozom még arra is, hogy tessék elővenni akármelják kis-, közép- vagy nagybirtokosnak, akármelyik vidéken gazdálkodó gazdának azokat a pénzügyi megállapításait, amelyekkel tiszta jövedelmét a jövedelemadó alapjául megállapítják: 20 koronánál kisebb tiszta jövedelmet nem találni; többnyire 25—26 aranykoronát irányoz elő a pénzügyi kormány, mint tiszta jövedelmet, hogy ennek alapján vessék ki azokra a birtokosokra a jövedelmi adót. Tehát 25, meg 20 korona alappal dolgozik a pénzügyi kormány, pedig hol találja meg ezt a maga gazdaságai körül valamelyiknél! Egynél sem, még a mezőhegyesinéi sem találjuk meg azt a 25 koronányi tiszta jövedelmet, mint adóalapot. Kénytelen vagyok itt a nemzet házában ünnepélyesen kijelenteni, hogy különösen Gödöllő ilyen jövedelmezőség mellett, igazán nem érett meg másra, mint arra: hasznosítsuk az élő és holt felszerelést és adjuk ki vadászati bérletbe azt a területet; sokkal többet, 3—4—5-ször anynyit fogunk érte kapni, mint amennyi jövedelem igy van ebből a nagy tisztviselői létszámmal kezelt gazdaságból. Sajnálom, hogy ezt kell itt a nemzetgyűlés szine előtt kijelentenem. Ahol a legfontosabb állami üzemek egyike ilyen jövedelmezőséget mutat, lehetetlen, hogy én mint agrárius, mint képviselő a takarékossági elvnek megfelelő adatokat találjak a költségvetésben. Hiszen a takarékosság nemcsak abban áll, hogy egy, vagy 10 krajcárt megtakarítok, vagy elvonok onnan, ahol esetleg arra szükség van, mert szerintem a józan és okos takarékosság sokszor épen az, hogy bizonyos dolgokba pénzt fektetek bele, amely pénz bőven, nagyon bőven megtérül. E tekintetben én nagyon fontosnak és szükségesnek tartanám, hogy e birtokok kezelése alapos revízió alá vétessék. Tudom, hogy van itt egy takarékossági bizottság, amelyben van gazda is talán, s amennyiben van köztük egy vagy több gazda — nem tudom, hogy van-e —, legalább nézzék meg ezeknek számadásait és akkor esetleg találnak olyan adatokat, amelyeket a laikus igy, az első pillantásra a költségvetésből ki nem vesz. Hogy a földmivelésügyi tárca keretében maradjak, felemlítem még a kertészetet. Virágzó, közszükségletet és tanulmányi célt szolgáló kerteket, illetőleg kertészeteket a legutóbbi időben megszüntettek akkor, amikor azokra fokozottan szükség volna. De hiszen ez még hagyján; talán a kormány is belátja ennek hibás voltát. De nem tudom megérteni, hogyha egy üzemet fentart az állam, miképen gondolja azt, hogy annak élére nem a legszakavatottabb szakembert állítja, hanem odaállít tulajdonképen egy laikust. Ott van pl. a kertészeti tanintézet, amelynek élén a múltban egy kiváló szakember volt, ahol szakavatott ember töltötte be az igazgatósági helyet; most ezt az embert nyugdíjazták — hogy mi okból, nem tudom, nem keresem — aki pedig jelenleg az intézet élén áll, egy gazdatiszt, aki tulajdonképen a reszortja keretén belül ezzel foglalkozni nem tudott. Micsoda ambíciójuk lehet a fiatalembereknek, akik külföldi tanulmányokat végeztek, akik minden ambíciójukat odairányitják, hogy a kertészetet arra a magas színvonalra emeljék, vagy megtartsák azon, amelyen volt, ha még az a kilátásuk sincsen • meg, hogyha egy állás megüresedik, azt szakemberrel fogják betölteni? Most legyen elég ebből a tárcából, hiszen volna még elég sok mondani valóm. (Halljuk! Halljuk!) Hát ha olyan nagyon kívánják hallani: a többtermelés szempontjából, az agrárérdek szempontjából a mai gazdasági előrehaladottság és a roppant küzdelmesnek látszó viszonyok között, amelyek a gazdaságban be fognak következni, nagyon fontos dolog, még az agrokémia. Ez feltár sok mindent, ami egy laiVns előtt, de a gazdaközönség előtt is pddig ' tulajdonképen ismeretlen volt. Van nekünk