Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.

Ülésnapok - 1922-363

Á nemzetgyűlés 363. ülése 1925. évi január hó 22-én, csütörtökön. 205 mostani generációnk úgyszólván korcs. (Ugy van!) De természetesen, az embereknek élniök kell, és ha bármilyen sziik határok közé szorít­ják is az eniiberj élet lehetőségeit, én a.zt hiszem, hogy az a helyes, az az okos felfogás, ha az ember iparkodik berendezkedni a szük­határok között is és a lehető legjobb életet iparkodik magának biztositani mi'nden téren. Különösen az egészségügyi okok azok, amelyek engem felszólalásra késztettek most. Általános politikai kérdésekkel ezúttal nem is kivánok foglalkozni, mert ha ezt tenném, akkor részint az időmből sem futná, részint pedig nem állana módomban ezt a kérdést, amellyel a nemzetgyűlésen idáig nagyon keve­sen foglalkoztak, részletesen előadni. Rátérek most a költségvetésnek ide vonat­kozó tételére. Azt látom, hogy a testi nevelés előmozditására előirányzott összeg 81.672 aranykoronát tesz ki. Ha igaznak kell tarta­nunk azt az r általánosan ismert közmondást, hogy: csak ép testben van ép lélek, akkor az előirányzott összegből arra kell következtet­nem, hogy az ép lelket illetőleg lemondtunk minden reményről. Mert csak nem képzelhető el, hogy 81 ezer aranykorona elégséges ahhoz, hogy Magyarország minden emberét szakszerű és rendes testi nevelésben részesitsük. Ez olyan lehetetlenül kicsinyke kis összeg, amely­nek felvétele szinte elképzelhetetlen probléma elé állitja az embert. Mert nézzük csak, mi is az eredmény akkor, ha minden embert részel­tetni akarnék ebből a 81.000 aranykoronából? Ebben az esetben egy emberre 1.01 fillér esnék. Ha csak arra gondolok, hogy a középiskolába járó diákok testi nevelésére fordítjuk ezt a 81.000 aranykoronát, akkor sem jut egy-egy diákra egy-egy aranykorona, és ebben az eset­ben is ez teljesen igazságtalan elosztódás volna, mert hiszen nem speciális rétegek neve­léséről van szó, hanem általános testi nevelés­ről, igy pedig ugyancsak olyan emlitésre sem méltó összegek jutnának egy-egy emberre, hogy erről kár is beszélni. Ez tehát nem meg­felelő összeg, ennek a beállítása olyan, hogy szinte szégyenkeznünk kell. T. Nemzetgyűlés! Azt mondják, hogy sze­gény ember vízzel főz és ugy ossza be, ahogyan lehetséges. De én nem tudom elképzelni azt a szegény embert, aki csak vizén él, mást nem eszik; mert aki vizzel főz, az a közmondás sze­rint nyomorúsággal ránt be és ez a kettő sehogyan sem táplálja az embert. Enenk dacára megtesz a kormányzat mindent, hogy azt a törvényt, amelyet hozott, azt a törvényt, amelynek értelmében minden ember bizonyos korig köteles résztvenni a testi nevelés megfelelő formáiban — valamilyen úton-módon végrehajtsa. De mibőll 81.000 aranykoronából 1 ? Én azt hiszem, hogy a törvé­nyeket azért hozzuk, hogy azokat végrehajt­suk; ha azokat nem hajtjuk végre, az . fél­munka, a félmunka pedig nem munka. Az előbb emiitett százalékos kimutatás élénk figyelmeztetés arra, hogy hit nem törődünk ifjúságunk testi fejlesztésével, ha elhanyagol­juk azokat az egészségügyi szabályokat, azo­kat az egészségügyi intézkedéseket, amelyek nélkül egészséges szervezetet f elépiteuünk lehe­tetlen, akkor hagyjunk mindent abba és híz­zuk magunkat a sorsra, a sors, a pusztulás el fogja végezni rajtunk a munkáját. De fél­munkát ne végezzünk. Mert ha én elvárom at­tól a tehéntől, hogy nekem tejet szolgáltasson, akkor gondoskodnom kell arról is, hogy az a tehén megfelelő élelmezésben, ellátásban része­güljön. Ha én a magyar polgárt jónak tartom arra és megkövetelem tőle, hogy adózzék, ak­kor gondoskodnom kell arról, hogy annak a magyar állampolgárnak minden jóléte meg­legyen, amely r őt predesztinálja arra, hogy adózó polgárrá válhassék, hogy fizetőképes legyen. Nem követelhetek munkát senkitől, akinek nincs meg a munka előfeltétele, a meg­felelő fizikai ereje. Ezért én azt követelem, hogy tessék, már az ország financiális rendbe­hozása szempontjából is, elsősorban arra tö­rekedni, hogy a mi munkásaink, a mi magyar polgáraink fizikailag is arra alkalmasakká váljanak és ennek megfelelőleg követelem, hogy a meghozott törvényeknek szerezzünk érvényt. Ha én azt a törvényt hozom, amely­nek értelmében minden ember tartozik bizo­nyos ideig^ a testével törődni, a testét edzeni, és ezt 22 éves korig kivétel nélkül minden férfira és nőre értem, akkor tessék gondos­kodni a kormányzatnak arról, hogy ezek az emberek megfelelő szakértők vezetése alatt, megfelelő kiképzésben részesüljenek. Olyan természetesnek találtuk azt,, hogy amikor pl. a különböző betegségek leküzdésé­ről volt szó, azonnal felállítottuk a megfelelő főiskolákat, ahol szakszerű képzés mellett orvosokat képzünk; amikor az általános nép­oktatási kötelezettséget mondtuk ki, természe­tesen azonnal arra gondoltunk, hogy tanitók kellenek, mert hiszen más erre nem alkalmas, amikor a különféle szaktárgyak kötelező beho­zataláról volt szó, akkor arra gondoltunk azon­nal, hogy megfelelő szakértelemmel rendel­kező tanárokat állitsunk oda a szaktárgyak tanitására. Most elrendeltük a kötelező test­gyakorlást, testedzést minden faluban. Ez maga után vonná azt a kötelezettségünket is, hogy gondoskodjunk arról, hogy minden egyes faluban legyen egy szakértő oktató, mert a nélkül csak nem követelhetjük meg azoktól a gyermekektől azt, hogy kimenjenek a rétre és ott a saját fejük után, a, saját kigondolásuk szerint edzzék magukat. Ez olyan nonsens, any­nyira nevetséges, hogy" akkor inkább ne is fogjunk hozzá. Ez csak félmunka volna. Tessék foglalkozni ezzel a gondolattal és tessék ezt mielőbb megvalósitani. Hiszen ez az általános védkötelezettségnek egyik alapja. Amióta nincs módunk arra, hogy katonai fe­gyelem alatt, katonai kiképzésben részesítsünk embereket, nekünk nem háborúra kell ké­szülni, hanem az életre, az élettel való meg­küzdésre, azokra a nehézségekre, amelyeknek leküzdéséhez egészséges fizikum szükséges. Tessék azzal törődni, hogy ezt az egészséges fizikumot elő tudjuk teremteni szakszerű veze­tés által. Ennek viszont az az előfeltétele, ha ugyancsak ilyen szakiskolát fogunk felállí­tani, amelyet már úgyszólván 25 esztendeje hiába kérnek. Ilyen szakiskola ma sincs Ma­gyarországon. Volt ugyan egy ilyen torna­tanárképző intézet, de ez is magánkézben volt és egy társadalmi egyesület jóvoltából kelet­kezett állami felügyelet alatt: az állam nem járult hozzá semmivel sem. Hát hogyan vár­juk azt, hogy ezeket a törvényeket végre tud­ják hajtani, ha az erre szükséges szakerők nem állanak rendelkezésünkre? Nagyon kérem a t. kormányzatot, vegye végre teljesen komolyan ezt a kérdést. Hiszen erre szükségünk van. A honvédelmi minister ur mindent elkövetett, hogy ezeken a bajokon segítsen; azok közül a. tisztek közül, akik a leszerelés következtében pályájuktól, kenyerüktől elestek, egy nagyon kis csoport vállalkozott is arra, hogy kimegy a falvakba és vezetni próbálja ezeket a tan­34*

Next

/
Thumbnails
Contents