Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.
Ülésnapok - 1922-363
Á nemzetgyűlés 363. ülése 1925. évi január hó 22-én, csütörtökön. 205 mostani generációnk úgyszólván korcs. (Ugy van!) De természetesen, az embereknek élniök kell, és ha bármilyen sziik határok közé szorítják is az eniiberj élet lehetőségeit, én a.zt hiszem, hogy az a helyes, az az okos felfogás, ha az ember iparkodik berendezkedni a szükhatárok között is és a lehető legjobb életet iparkodik magának biztositani mi'nden téren. Különösen az egészségügyi okok azok, amelyek engem felszólalásra késztettek most. Általános politikai kérdésekkel ezúttal nem is kivánok foglalkozni, mert ha ezt tenném, akkor részint az időmből sem futná, részint pedig nem állana módomban ezt a kérdést, amellyel a nemzetgyűlésen idáig nagyon kevesen foglalkoztak, részletesen előadni. Rátérek most a költségvetésnek ide vonatkozó tételére. Azt látom, hogy a testi nevelés előmozditására előirányzott összeg 81.672 aranykoronát tesz ki. Ha igaznak kell tartanunk azt az r általánosan ismert közmondást, hogy: csak ép testben van ép lélek, akkor az előirányzott összegből arra kell következtetnem, hogy az ép lelket illetőleg lemondtunk minden reményről. Mert csak nem képzelhető el, hogy 81 ezer aranykorona elégséges ahhoz, hogy Magyarország minden emberét szakszerű és rendes testi nevelésben részesitsük. Ez olyan lehetetlenül kicsinyke kis összeg, amelynek felvétele szinte elképzelhetetlen probléma elé állitja az embert. Mert nézzük csak, mi is az eredmény akkor, ha minden embert részeltetni akarnék ebből a 81.000 aranykoronából? Ebben az esetben egy emberre 1.01 fillér esnék. Ha csak arra gondolok, hogy a középiskolába járó diákok testi nevelésére fordítjuk ezt a 81.000 aranykoronát, akkor sem jut egy-egy diákra egy-egy aranykorona, és ebben az esetben is ez teljesen igazságtalan elosztódás volna, mert hiszen nem speciális rétegek neveléséről van szó, hanem általános testi nevelésről, igy pedig ugyancsak olyan emlitésre sem méltó összegek jutnának egy-egy emberre, hogy erről kár is beszélni. Ez tehát nem megfelelő összeg, ennek a beállítása olyan, hogy szinte szégyenkeznünk kell. T. Nemzetgyűlés! Azt mondják, hogy szegény ember vízzel főz és ugy ossza be, ahogyan lehetséges. De én nem tudom elképzelni azt a szegény embert, aki csak vizén él, mást nem eszik; mert aki vizzel főz, az a közmondás szerint nyomorúsággal ránt be és ez a kettő sehogyan sem táplálja az embert. Enenk dacára megtesz a kormányzat mindent, hogy azt a törvényt, amelyet hozott, azt a törvényt, amelynek értelmében minden ember bizonyos korig köteles résztvenni a testi nevelés megfelelő formáiban — valamilyen úton-módon végrehajtsa. De mibőll 81.000 aranykoronából 1 ? Én azt hiszem, hogy a törvényeket azért hozzuk, hogy azokat végrehajtsuk; ha azokat nem hajtjuk végre, az . félmunka, a félmunka pedig nem munka. Az előbb emiitett százalékos kimutatás élénk figyelmeztetés arra, hogy hit nem törődünk ifjúságunk testi fejlesztésével, ha elhanyagoljuk azokat az egészségügyi szabályokat, azokat az egészségügyi intézkedéseket, amelyek nélkül egészséges szervezetet f elépiteuünk lehetetlen, akkor hagyjunk mindent abba és hízzuk magunkat a sorsra, a sors, a pusztulás el fogja végezni rajtunk a munkáját. De félmunkát ne végezzünk. Mert ha én elvárom attól a tehéntől, hogy nekem tejet szolgáltasson, akkor gondoskodnom kell arról is, hogy az a tehén megfelelő élelmezésben, ellátásban részegüljön. Ha én a magyar polgárt jónak tartom arra és megkövetelem tőle, hogy adózzék, akkor gondoskodnom kell arról, hogy annak a magyar állampolgárnak minden jóléte meglegyen, amely r őt predesztinálja arra, hogy adózó polgárrá válhassék, hogy fizetőképes legyen. Nem követelhetek munkát senkitől, akinek nincs meg a munka előfeltétele, a megfelelő fizikai ereje. Ezért én azt követelem, hogy tessék, már az ország financiális rendbehozása szempontjából is, elsősorban arra törekedni, hogy a mi munkásaink, a mi magyar polgáraink fizikailag is arra alkalmasakká váljanak és ennek megfelelőleg követelem, hogy a meghozott törvényeknek szerezzünk érvényt. Ha én azt a törvényt hozom, amelynek értelmében minden ember tartozik bizonyos ideig^ a testével törődni, a testét edzeni, és ezt 22 éves korig kivétel nélkül minden férfira és nőre értem, akkor tessék gondoskodni a kormányzatnak arról, hogy ezek az emberek megfelelő szakértők vezetése alatt, megfelelő kiképzésben részesüljenek. Olyan természetesnek találtuk azt,, hogy amikor pl. a különböző betegségek leküzdéséről volt szó, azonnal felállítottuk a megfelelő főiskolákat, ahol szakszerű képzés mellett orvosokat képzünk; amikor az általános népoktatási kötelezettséget mondtuk ki, természetesen azonnal arra gondoltunk, hogy tanitók kellenek, mert hiszen más erre nem alkalmas, amikor a különféle szaktárgyak kötelező behozataláról volt szó, akkor arra gondoltunk azonnal, hogy megfelelő szakértelemmel rendelkező tanárokat állitsunk oda a szaktárgyak tanitására. Most elrendeltük a kötelező testgyakorlást, testedzést minden faluban. Ez maga után vonná azt a kötelezettségünket is, hogy gondoskodjunk arról, hogy minden egyes faluban legyen egy szakértő oktató, mert a nélkül csak nem követelhetjük meg azoktól a gyermekektől azt, hogy kimenjenek a rétre és ott a saját fejük után, a, saját kigondolásuk szerint edzzék magukat. Ez olyan nonsens, anynyira nevetséges, hogy" akkor inkább ne is fogjunk hozzá. Ez csak félmunka volna. Tessék foglalkozni ezzel a gondolattal és tessék ezt mielőbb megvalósitani. Hiszen ez az általános védkötelezettségnek egyik alapja. Amióta nincs módunk arra, hogy katonai fegyelem alatt, katonai kiképzésben részesítsünk embereket, nekünk nem háborúra kell készülni, hanem az életre, az élettel való megküzdésre, azokra a nehézségekre, amelyeknek leküzdéséhez egészséges fizikum szükséges. Tessék azzal törődni, hogy ezt az egészséges fizikumot elő tudjuk teremteni szakszerű vezetés által. Ennek viszont az az előfeltétele, ha ugyancsak ilyen szakiskolát fogunk felállítani, amelyet már úgyszólván 25 esztendeje hiába kérnek. Ilyen szakiskola ma sincs Magyarországon. Volt ugyan egy ilyen tornatanárképző intézet, de ez is magánkézben volt és egy társadalmi egyesület jóvoltából keletkezett állami felügyelet alatt: az állam nem járult hozzá semmivel sem. Hát hogyan várjuk azt, hogy ezeket a törvényeket végre tudják hajtani, ha az erre szükséges szakerők nem állanak rendelkezésünkre? Nagyon kérem a t. kormányzatot, vegye végre teljesen komolyan ezt a kérdést. Hiszen erre szükségünk van. A honvédelmi minister ur mindent elkövetett, hogy ezeken a bajokon segítsen; azok közül a. tisztek közül, akik a leszerelés következtében pályájuktól, kenyerüktől elestek, egy nagyon kis csoport vállalkozott is arra, hogy kimegy a falvakba és vezetni próbálja ezeket a tan34*
