Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.

Ülésnapok - 1922-362

A nemzetgyűlés 362. ülése 1925. évi január hó 21-én, szerdán. 201 szolidaritásnak kell lenni abban a tekintetben is, hogy mindenki örüljön, ha az összességnek csak fele, vagy harmadrésze részesül is segélyben. Nem szabad belevinni az irigység gondolatát a tisztviselői karba, hogyha nem tudunk valamennyinek adni, akkor ne adjunk az egyik résznek sem. Mindenesetre azonban a magam részéről leszögezem azt, hogy a jövőre, ha nem tudunk általánosságban mindenkinek jutalmat adni, akkor semmit sem adunk, mert szemrehányásokat azért, hogy segiteni akar az ember, nem vagyok hajlandó elfogadni sem én, és azt hiszem, a kormány sem. Ami azt illeti, mintha egyes helyeken jutalmazások lettek volna, én erről nem tudok. Magam részéről megállapitottam az összes minisztertársaim kiküldötteivel való megbeszélés alapján azokat az elveket, amelyek mellett a jutalmazás lehetséges. Ez a ministertanácson is keresztülment, tehát az egyes ministf r urak is kötve voltak és tudomásom szerint ezek az elvek be is tartattak. A sajtóban a leglehetetlenebb hirek jelentek meg. így, hogy az egyik ministeriumbah

1 80 milliót kaptak egyesek, a másikban hogy le akartak egyeseket pénzelni. Egészen helyesen mutatott rá a képviselő ur, hogy ez olyan benyomást kelt, mintha egyszerűen baksis-rendszer uralkodnék. Ez mutatja, hogy mennyire lehet, mondhatni, kutmérgezni a társadalmat, ha annak csak egy rétegét is, mert ezek a hirek — ami legalább is a tisztviselői kart, a mi nisteriumokat és a külső tisztviselői kart illeti — nem feleltek meg a valóságnak, egyszerűen légből kapottak és egyéb célt nem szolgáltak, mint hogy elégedetlenséget keltsenek a tisztviselők között. Ami a birói kar kihagyását illeti, egészen helyesen méltóztatott rámutatni arra, hogy tényleg nem lettek a birák jutalmazva, mert az a már régóta követett álláspont jutott érvényre, hogy a birói funkcióval nem fér össze a jutalmazás. Ez volt az igazi oka annak, hogy a birák kimaradtak, amit bizonyos fokig indokol az is, hogy a birói kar — amit magam is kifejezetten helyesnek tartok — külön státusban van és magasabb illetményekkel bir. Az egyes ministeriuniok részére meg voltak álapitva az összegek, amelyek a jutalmazásra felhasználhatók. Ezen keretek között kellett mozogniok az egj^es ministereknek. Magam részéről azonban nem tudnám azt az elvet magamévá tenni, hogy jutalmazásokra bizonyos^ összegek minden körülmények között fel ne vétessenek a költségvetésbe. Ezt nem a karácsonyi jutalomra értem. Tessék elhinni, hogy amióta rendes kötségvetéssel dolgozik egy állam — és tessék végignézni Európa öszszes államainak költségvetését —, mindenütt vannak jutalmazások, mindenütt vannak tisztviselők, akik különleges munkakört látnak el, különleges munkát teljesitenek (Ugy van! Ugy van!) nehéz viszonyok között, túlmenve a rendes, szokásos tisztviselői kötelességteljesitésen, ezeket megjutalmazzák és meg kell jutalmazni. (Ugy van!) Ezt a jutalmazást tehát minden körülmények között fenn fogjuk tartani, mert ez megfelel egy világszerte elfogadott rendszernek. Ami a jutalmak felosztására vonatkozó kimutatások bejelentését illeti, magam részéről, ha a t. Nemzetgyűlés kivánja, hozzájárulok, mert az egész kormány nevében kijelenthetem, hogy a kormánynak semmi takarnivalója nincs (Vass József népjóléti és munkaNAPLŐ XXVIII. ügyi minister: Ugy van!), minden minister szivesen fogja rendelkezésére bocsátani a kimutatást azokról az összegekről, amelyeket felosztottak s előadja azokat az elveket, amelyek alapján azok felosztásra kerültek. Hogy azután különbség van magasabb rangú tisztviselők és alacsonyabb osztályban lévő tisztviselők között, ezt a dolog természete hozza magával, ez mindig igy volt és mindig így \0S7. Ugy vettem észre, bár nem méltóztatott ezt az igen t. képviselő urnák egészen határozottan előtárni, mintha a képviselő ur azt mondotta volna, hogy más helyeken, ha jól veszem ki a vasútnál (Farkas Tibor: A vasútnál!) a jutalmak kiosztásánál történtek talán bizonyos eltérések. Én a magam részéről ezt nem ismerem, hogy miként történt, én is majdnem mint újságolvasó értesültem erről. Egy elvet kénytelen vagyok leszegezni. Egyes üzemeknél van elsősorban jutalék, amely a gazdaságosság elvét célozza és pedig olyformán, hogy az őszes személyzet, mint pl. a vasútnál és a postánál minél nagyobb erővel törekedjenek azon, hogy a lehető leggazdaságosabb legyen az üzem. Ez a jutalékrendszer alapja. Magam részéről azt tartom, hogy első feladat a gazdaságosságra törekedni és épen a magasabb állásokban lévők törekvése az legyen, hogy az egész vonalon a gazdaságosság* elvét vigyék keresztül több erővel, mint amilyen erővel törekednek a saját maguk megjutalmazásánál is. (Helyeslés.) Méltóztasék megnyugodva lenni, érvényesíteni fcgom ebben az irányban befolyásomat. Végül, hogy magasabb funkcionárusok is részesülnek jutalomban, erre nézve elsősorban is kijelentem, hogy a II. fizetési osztályban lévők, tehát ministerek soha sem részesültek és soha sem fognak részesülni jutalmazásban. (Farkas Tibor: A külügyben semf Nem a ministerek, hanem a követek!) Nem tudom, hogy vannak-e? (Farkas Tibor: A I. fizetési osztályban 5—6 van!) A Il.-ban lévők ott rendes tisztviselőknek számítanak. Méltóztassék végignézni az egyes ministeriumok államtitkárait. Tessék meggyőződni arról, mit dolgoznak az én államtitkárjaim' és dolgoznak a nyilvánosság teljes kizárásával — nem abban az értelemben, mintha ez a munka a nyilvánosság előtt el volna zárva; mert hiszen a nyilvánosság előtt folyik munkájuk —, hanem abban az értelemben, hogy senki tudomást nem szerez arról az emberfeletti munkáról, amelyet ezek a tisztviselők teljesitenek. (Ugy van! Ugy van!) Tessék csak utánanézni, milyen óriási munka volt a rend megteremtése az állami pénzügyek terén, továbbá a költségvetés megszerkesztése. És én azt mondom, hogy ha valaki nagy szolgálatokat teljesitett és megérdemli az egész ország elismerését, az az én egyik államtitkárom: Szabóky Alajos (Éljenzés és taps.). Ott van a másik államtitkárom, aki az adóügyekkel foglalkozik, aki szinte éjjelt-nappalt munkában tölt el. De igy dolgozik valamennyi államtitkárom, és ez a többi ministeriumokbanj is igy van. Ezeket tehát ne juttassuk elismeréshez? Mindig meg volt az államtitkárok megjutalmazása és ezt fenn fogjuk tartani, mert fenn kell tartani. (Éljenzés és helyeslés.) Ezekben voltam bátor a felvetett kérdésekre válaszolni. Kérem, válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláló képviselőt illeti a szó! 33