Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.
Ülésnapok - 1922-362
202 A nemzetgyűlés 362. ülése 1925. évi január hó 21-én, szerdán. Farkas Tibor: T. Nemzetgyűlés! Sajnálom, hogy azt kell mondanom, hogy a minister ur válaszát nem vehetem tudomásul. Nem vehetem tudomásul annak dacára, hogy a válasznak legnagyobb részével egyetértek, de maradtak még fenn olyan eltérések, amelyek eliminálása nélkül én a választ tudomásul nem vehetem. A minister ur azt mondja, hogy a rendszeres jutalmazást fenn kell tartani. (Bud János pénzügyminíster: Nim azt mondtam! A kivételes jutalmazást!) A karácsonyi jutalom tekintetében egyetértünk, hogy ez lehetetlenség. ' De jutalmazásról, tehát anyagi előnyben való részesitésről van szó, s itt disztingváljunk: amennyiben egy tisztviselő külön funkciót, külön tevékenységet végez és ezáltal valami eredményt ér el, ez tulajdonképen külön munkájának az ellenszolgáltatása, ami nem esik a rendes tisztviselői munka fogalma alá; de vegyük, mi volt az abuzus a múltban. Tessék elhinni, minister ur, ennek az abuzusnak a közérdek látta kárát, hogy a kodifikálásnál is osztogattak jutalmakat. (Vass József népjóléti- és munkaügyi minister: Hát, ez világos!) Az nem annyira világos, minister ur, mert igenis előállott az a helyzet, hogy a külön jutalmazás buzditotta a kodifikálást és kodifikáltak annyit és olyan rosszul, hogy ez nem érte meg azt, amit érte adtak. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: De a jót jutalmazzák!) Nemcsak a jót, hanem már majdnem szószerint kilószámra mérték. (Derültség. Mozgás.) Ez nemcsak nálunk volt; előfordult Ausztriában is. Panaszkodott egy hires" egyetemi tanár, Adler, hogy ujabban a kodifikálás már nem a közérdeknek felel meg, hanem lábrakapott egy uj törvényalkotó faktor, az a ministeriumokban ülő bürokrata, akinek a kodifikálás egy nagyon kellemes, könnyű és hasznothajtó foglalkozás és aki ugy van a kodifikálással, mint a gyerek a vizipuskával, amelyet, ha kezébe adnak, nyakra-főre lövöldöz vele. Az ilyenfajta jutalmazás ezt mozditja elő. Sok kulturállamban megvan, hogy tisztviselőknek, akik küHitelesitették; lön, privát szorgalomból nyelveket sajátítanak el, jutalmakat adnak. Az ilyen jutalmakat, amelyeket nagyon célszerű volna a hadseregben is meghonosítani, nem perhorreszkálom; amit kifogásolok, az a »tisztviselőknek borravaló jellegű jutalmazása. Épen ezért itt közöttünk még eltérések vannak. Amit a III. fizetési osztályra nézve mondott a minister ur, azt sem tudom akceptálni, mert az államtitkári állást már olyan állásnak tartom, amelynél a jutalmazás époly konszideráció tárgyát kell, hogy képezze, mint a bíróságnál. Ha a biroknak nem adunk jutalmat azért, mert ezt nem tartjuk egészen helyesnek, mert érezzük, hogy a jutalmazás ott nem egészen helyénvaló, akkor az államtitkároknak, akik a felelős miniszternek nagyon sok esetben helyettesei, épugy kell viselniök ezt a ranggal járó kellemetlenséget, mint a biróságnak, amely ugyancsak fontos állami érdeket képvisel. Ennélfogva, bár elismerem, hogy a minister ur törekedett interpellációmra a lehetőség szerint objektive felelni, válaszát sajnálatomra tudomásul nem veszem. Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatik-e a pénzügyminiszter urnák Farkas Tibor képviselő ur interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem, azokat a képviselő urakat, _ akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A nemzetgyűlés a választ tudomásul vette. Több interpelláció nem lévén, hátra van még a mai ülés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesitése. Láng János jegyző (olvassa az ülés jegyzőkönyvét). Elnök: Van-e valakinek észrevétele a most felolvasott jegyzőkönyv ellen? (Nincs!) Ha nincs, a jegyzőkönyvet hitelesitettnek jelentem ki és az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 7 óra Í5 perckor.) Nánássy Andor s. k. Szabó Zoltán s. k. naplóbiráló-bizoítsági tagok
