Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.
Ülésnapok - 1922-362
200 A nemzetgyűlés 362. ülése 1925. Hajlandó-e a kormány az egyes közalkalmazottaknak anyagi előnyökben való részesitését beszüntetni'! Elnök: Farkas Tibor képviselő urat illeti a szó. Láng János jegyző: 7 óra 18 perc! Farkas Tibor: T. Nemzetgyűlés! Egymillió koronát tesz ki az az összeg, amelyet karácsonyi jutalom címén a közhivatalnokok egy részének kiosztottak. Tudomásom van arról, hogy egyes hivatalokban a hivatalnokok ugy oldották meg ezt a kérdést, hogy arról csak a legnagyobb elismeréssel nyilaik ózhatom. Fogták, amit kaptak, tekintet nélkül arra, hogy ki mit kapott és ki nem kapott, összetették az egész összeget és egymásközött bizonyos kulcs szerint elosztották. Ezt a megoldást, amely néhány helyen megtörtént, helyesnek tartom, különösen azért, mert ebből azt látom, hogy a szolidaritásnak bizonyos foka eg-yes körökben mégis megvan. Érzik azt, hogy amikor a közalkalmazottak egyrésze a létminimumon alul van, nem helyes dolog, hogy a másik rész jutalomban részesüljön. Annakidején, amikor Szabó József képviselőtársam ezt a kérdést szóvátette, a pénzügyminister ur arról egészen akceptábilisan nyilatkozott és megmondta, hogy mit rendelt el a kormány, hogy hány tisztviselő részesíthető jutalomban, amit megértek, bár őszintén megvallva, ezt a jutalmazási rendszert nem tartom helyesnek. Nem tartom helyesnek, hogy egyes köztisztviselők anyagi kedvezményben részesüljenek. A köztisztviselőknek egyformán meg van a kötelességük és ennek teljesítéséért megkapják az ellenértéket, sajnos, a mai viszonyok között nagyon is szűken mérve. Semmiesetre sem helyes az, hogy kivételes elbánást léptessünk életbe és ezáltal üszköt vessünk a köztisztviselők közé. Azt hiszem, minden objektive g v ondolkozó és ítélkező ember kénytelen elismerni, hogy nem helyes az, ha a hivatalfőnökök, vagy főnökhelyettesek aránytalanul magas jutalmazásban részesülnek akkor, amikor a többi alantasabb, rendes körülmények között sokkal szomorúbb viszonyok között élő tisztviselők semmit, vagy csak nagyon keveset kapnak. Ezért szükségét látom annak, hogy a nemzetgyűlés betekintést nyerjen ennek az egymillió koronának elosztásába és ezért kérem, hogy az erre vonatkozó kimutatás a nemzetgyűlés elé terjesztessék. Ha itt lesz hivatalos kimutatásban az, hogy ki mennyit kapott, elnémulnak majd azok a hangok, vagy esetleg pletykák, amelyek a mai viszonyok között igazán nagy számokkal és nagy kedvezményekkel hozzák összeköttetésbe egyes magasabb funkcionáriusok nevét. Ezt nem tartom kívánatosnak, hanem azt szeretném, hogy tisztán lássunk és nem hiszem, hogy ez a kormány intenciójával ellenkeznék. Ha pedig mégis ellenkeznék, ugy azt kellene mondanom, hogy a kormány ezzel a baksisrendszerrel helytelen útra lép. A jövőre nézve tehát kérem ennek az eljárásnak kiküszöbölését, a múltra nézve pedig, amennyiben súlyotsan kifogásolható aránytalan osztogatások történtek volna, kérem ennek bizonyos fokú reparációját. Nem térhetek napirendre afölött sem, hogy egy osztálya a magyar közfunkcionáriusoknak teljesen kimaradt a jutalmakból. Ez a bírói kar. Felfogásommal, hogy t. i. anyagi jutalmazásokra szükség nincs, és ez káros, megegyezik az, hogy a bíróságot ilyen különös elbánásévi január hó 21-én, szerdán. ban részesítették. De ha ez nem jutalom, hanem csak segély akart lenni, még pedig egyes kategóriáknak, vagy kisebbszánnu közhivatalnokoknak adott segély, akkor azt hiszem, elhibázott volt erre a jutalom formáját választani és ezáltal a bíróságot megrövidíteni. Amennyiben pedig áll az, hogy a birói funkcióval nem egyeztethető össze a jutalom, akkor engedje meg a t. Nemzetgyűlés, hogy felvessem a kérdést, vájjon akkor kívánatos, megengedhető és szükségesre az, hogy az egészen magas funkcionáriusok jutalmakban részesitesisenek még akkor is, ha nem birák! Ezekre a kérdésekre óhajtok választ. Amennyiben a válasz kielégítő lesz — amit, ha a pénzügyminis ter ur adja meg a választ, az eddigiek alapján remélni merek —, akkor abban a szerencsés helyzetben leszek, hogy a választ tudomásul vehetem és ez a tudomásulvétel bizonyára megnyugtatólag fog hatni azokra is, akiknek megsértett érdekeikről ebben az interpellációban szó volt. Elnök: A pénzügyminister ur kíván szólani. Bud János pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés! Őszintén megvallom, hogy, amikor a karácsonyi jutalmak kérdése szóba került, minden törekvésem az volt, hogy olyan összeget kell biztosítani, amelyből az egész tisztviselői kar érdemleges jutalomban részesülhet. Azonban a költségvetés összeállítása alkalmával ilyen összeg nem mutatkozott. Csak a legutolsó összeállításnál jelentkezett megtakarítás, amely körülbelül egymillió koronát tett kiegészítve a már előirányzott jutalmakkal. Ekkor kellett dönteni arról, mi történjék az összeg felosztásával. Értem azt a felfogást, amelynek Farkas Tibor igen tisztelt képviselő ur itt hangot adott, hogy akkor, amikor a tisztviselői illetmények annyira alatta maradnak az életstandardnak, lehetőleg mindenki részesüljön jutalomban. Hogy azonban ezt nem tudtuk megvalósítani, annak egyszerű magyarázata az volt, hogy az ehhez szükséges összeget biztosítani semmi körülmények között nem tudtuk. Ha pedig ezt a csekély összeget felosztottuk volna az összesség között, végeredményben tulajdonkópen nem adtunk volna senkinek semmit. Hogy számadatokkal világítsam meg a dolgot, a tisztviselők fizetése havonként körülbelül 10 millió aranykornoa. Hacsak félhavi fizetést akartam volna jutalmul adni — hiszen körülbelül egyharmad és egy félhavi fizetés között mozgott a jutalmazási összeg—, négy és félmillió aranykoronára lett volna szükségem, hogy az egész tisztviselői karnak jutalmat juttathassak. Csak egymillió korona állván rendelkezésre — és ez sem egész összegében, mert ennek egy része fenn van tartva az egész költségvetési évre —, ezt egyenlő arányban elosztani az összeg csekélységénél fogva nem lehetett. , ? A magam részéről abban a hitben voltam, hogy amikor a tisztviselői kar ilyen nehéz viszonyok között van, legalább egyrészének, még ezzel a segitséggel is jöhetünk támogatására. Megvallom azonban őszintén, hogy azokból a tapasztalatokból, amelyeket etekintetben szereztem, azt látom, hogy ennek a kérdésnek a jövőben való ilyen megoldása nem lehetséges. Ami a szolidaritást illeti, azt nemcsak abban az irányban fogadom el, hogy az egyesek mindig egyformán részesüljenek mindenben, de
