Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.

Ülésnapok - 1922-362

198 A nemzetgyűlés 362. ülése 1925. évi január hó 21-én, szerdán. voltak feltüntetve!) A gépkocsik az utóbbi években, a komunizmus után kezdtek szaporodni és a hivatalok által használtatni. (Gróf Bethlen István ministerelnök: Azóta fogytak!) Nem tartozom azok közé, akik azt hangoztatják, hogy ha az angol ministerelnöknek nincs gépkocsija, ne legyen a magyar ministerelnöknek sem. Én nem vagyok ennyire elfogult vagy skrupulózus, hajlandó vagyok elismerni azt, hogy minden ministeriumnak szüksége van a mai forgalmi viszonyok között gépkocsira, de nem vagyok hajlandó elismerni azt, hogy szükség legyen arra, hogy ez a gépkocsi másra, mint hivatalos jellegű utakra igénybe vétessék. Helytelen gyakorlatnak tartom azt, ami lábra kapott az utóbbi időben s aminek eredménye az, hogy Budapest uccáin nagyon sokszor megtörténik, hogy a rendőr tiszteleg az állami gépkocsinak, amely hölgyeket szállít. Ha a nemzetgyűlés bölcsessége jónak látja, tessék az egyes ministereknek személyi szolgálatra egy autót rendelkezésre bocsátani. Ez azonban a költségvetésben nem szerepel. De különösen szomorúan komikusnak tartom azt, ha összeadjuk a minimális autófentartási költségeket, a dologi kiadásoknál. Vegyünk egy gépkocsi üzemi költsége cimén csak annyit, amennyi a házelnök, vagy a vasgyár autójának tisztán üzemi költsége címén ki van mutatva, vagyis 6500 koronát. Kissé különösnek tartom agyán azt is, hogy a nemzetgyűlés saját könytárának gyarapítására 2300 aranykoronát áldoz s ugyanakkor az autó üzemi költségére — amely talán a törvényhozás előmozdítására mégsem annyira fontos, mint a könyvtár gyarapitása — 6500 aranykoronát fordít. Ha tehát egy autó üzemi költsége címén csak 6500 koronát veszünk és ezt megszorozzuk az autók számával, akkor — amenyiben minden egyes ministeri tárcánál csak két autót, illetőleg ott, ahol tudjuk, hogy egy autó van, csak egyet veszünk is — olyan összeget kapunk, amely nem éri el azt az összeget, amely a három uradalmi birtok: Kisbér, Bábolna és Gödöllő jövedelmez a költségvetés szerint. A kisbéri, bábolnai és gödöllői uradalom, amelyet tudomásom szerint — talán a számokban egy kicsit tévedek — 29.000 katasztrális hold, jövedelmez összesen 154.000 aranykoronát. Mégis csak különös az

y hogy az autók üzemi költsége többe kerül, mint amenynyit ezek a birtokok jövedelmeznek. Pedig ebbe a sofőr fizetése nincs is beleszámítva. (Sebandi Károly: Ez is tévedés! Benne van!) Ez a dologi kiadásokban nincs benne. Pedig mindenütt van gépkocsivezető, akinek fizetése legalább 1000 aranykoronát kitesz, de azt hiszem, talán többet is. Én csak a dologi üzemi költséget számitottam, amely külön van kimutatva. Nem is tudhatom, hogy hány sofőr van, mert egyedül a külügyministeriumnál van megemlítve, hogy két g-épkocsi vezető je van. Ha tehát 29.000 hold birtok nem jövedelmez annyit, amennyi az autók üzemi költsége, akkor a legjobb akarattal nem mondhatok mást, mint hog-y ez a gazdálkodás talán mégsem a helyes utakon halad. Azért voltam bátor interpelláció formájában felemlíteni ezt a kérdést, mert annakidején, mikor a házszabályrevizió történt, kilátásba helyeztetett az, hogy az interpellációkra választ kapunk, amit abban az esetbe

m ha ezt az anyagot a költségvetési vita folyamán mondtam volna el, biztosra nem vehettem volna. Elnök: A ministerelnök ur kivan nyilatkozni. Gr. Bethlen István ministerelnök: T. Nemzetgyűlés! A t. képviselő ur két kérdést intéz hozam: az első kérdése az, hogy hajlandó-e a kormány kimutatást terjeszteni a nemzetgyűlés elé arra vonatkozólag, hogy hány állami autó áll jelenleg üzemben a ministeriumoknál és hogy ezeknek fentartása mennyibe kerül; a második kérdése pedig az, hogy magánjellegű utakra ezek az autók igénybe ne legyenek vehetők és hogy erre vonatkozólag hajlandó-e a kormány utasítást kiadni. Ami az első kérdést illeti, ugy momentán természetesen precíz adatokkal nem tudok a t. képviselő urnák szolgálni. Elismerem, hogy a költségvetésből nem lehet ezeket megállapítani, azonban épen valamely legutóbbi minisztertanács elhatározta, hogy az állami kezelés alatt álló autók számát újból revízió alá veszi, továbbá, hogy elkezdve a legfelső polctól a legalsó polcig — ahol egyáltalában állami autók szolgálatban állanak — ezeknek üzeme revidiáltassék és kezelési száma megállapitassék, valamint megállapítanának azok a kiadások is, amelyeket ezek okoznak. Ennek következtében azt hiszem, nemsokára abban a helyzetben lehetek, hogy a nemzetgyűlés elé terjeszthetek egy ilyen kimutatást. Addig is azonban legyen szabad a t. képviselő urnák egy pár tévedésére rámutatnom. A képviselő ur az egyik és másik cím alatt előforduló dologi kiadások között, ahol az auto-üzemi kiadás szerepel, elősorol tételeket, mint olyanokat, amelyek elsősorban autoüzemi költségeket jelentenének. A mi költségvetési szisztémánk szerint az ilyen címek alatt rendesen az összes dologi kiadások foglaltatnak. Ha külön tételként speciális dologi kiadások nem emiitettnek, abban benne szoktak lenni a fűtési, világitási, takarítási és egyéb költségek is, úgyhogy ezek a költségek nem autóköltségeket reprezentálnak, vagy legalább is csak nagyon csekély részben. Ez az egyik tévedése t. képviselőtársamnak. A másik az, amikor azt mondja, hogy az angol ministerelnöknek nincs autója, s nem kifogásolja, hogv a magyar ministerelnöknek legyen autója. Csak arra akarok reámutatni, hogvha az angol ministerelnöknek nincs is autója, bizonyára van olyan fizetése, amelyből ő magának bérautót vehet, amelynek segitségével kocsikázhatik. Sajnos, a magyar ministerelnöknek a háború előtt 24.000 aranykorona fizetése volt, a jelenlegi ministerelnöknek pedig 14.000 aranykorona fizetése van, percentualiter véve tehát legkisebb a fizetés, viszonyítva a békebeli fizetésekhez, az összes magyar államig hivatalnokok között. Ezt csak azért állapítom meg, mert rá akartam mutatni arra, hogy épen én vagvok az, aki tartózkodni akartam eddig is attól, hogy a legfelsőbb polcokon olyan fizetésekben részesüljenek a tisztviselők, amelvek az alsóbb polcokat betöltő tisztviselők részéről kifogásolhatók lennének. Ha azonban ezt már megteszem, azt hiszem, még sem kifogásolható, ha a magyar ministerelnök, akinek bizonyos reprezentációs feladatai is vannak, az állam autóját a maga részéből igénybe veszi. (Igazi Ugy van! jobbfelől.) Hiszen én azt hiszem, hogy a magyar ministerelnöki állásnak sem felelne meg az, ha ő akár Budapesten, akár máshol az országban esetleg villamoson, vagy ha ugy tetszik, biciklin lenne kénytelen a maga útjait elintézni. (Derültség a jobboldalon.) Én készséggel volnék hajlandó erre is, mert végre ko-