Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.

Ülésnapok - 1922-362

194 A nemzetgyűlés 362. ülése 1925. évi január hó 21-én, szerdán. fokozatnak megvan a maga hatásköre, sem pedig a takarékossággal nem volna összeegyeztethető. (Rassay Károly: Kannak nyugdijat és jöttek az uj tisztek!) Még akkor is, ha kapnak nyugdijat és uj tiszteket kell beállítani, lehetetlen, hogy magasrangu tiszteket hadnagyi hatáskörben engedjünk működni. (Meskó Zoltán: De raktárnoknak elmehetnek!) Azt megtehetik, de a katonai hierarchiát nem járathatják le. (Helyeslés.) Ez az egyik. A másik, amit félreérteni méltóztatott, az, hogy az okmányokat nem szerezték be. Hangsúlyoztam, hogy a katonai okmányokat beszerezték, azok kéznél voltak, még azt is megmondtam, hogy az anyakönyvben mint nőtlen szerepelt, tehát nyilvánvaló, hogy az okmányok megvoltak; csak az egyéb puhatolózás volt lehetetlen, mert a szálak odavezettek, ahol nem lehetett hivatalosan kérdezősködni. (Rassay Károly: A kedvező jelentés is ott volt!) Végül arra vonatkozóan, hogy nejének helyzete nem volt tisztázva, felhívom a képviselő^ ur figyelmét arra, hogy jeleztem, hogy itt még bizonyos ür mutatkozik és a vizsgálat van hivatva a dolognak ezt a részét felderiteni. Csak erre bátorkodom újra utalni. (Helyeslés.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a nemzetgyűlést, méltóztatik-e a honvédelemügyi minister urnák Meskó Zoltán képviselő ur interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen, vagy nem? (Igen!) A nemzetgyűlés a választ tudomásul vette. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék Meskó Zoltán képviselő ur által a földmivelésügyi minister úrhoz intézett interpellációt felolvasni. Láng János jegyző (olvassa): „Interpelláció a m. kir. földmivelésügyi minister úrhoz, Kecel község házhelyrendezése ügyében: 1. Van-e tudomása a földmivelésügyi miniszter urnák arról, hogy Kecel község házhely igénylői három év óta húzódó tárgyalás után sem jutottak a mai napig házhelyhez? 2. Hajlandó-e sürgősen intézkedni, hoa:y a tárgyalást a kiküldött biró sürgősen lefolytassa! Meskó Zoltán!". — Hat óra 30 perc! Meskó Zoltán: Stimmt. (Derültség.) T. Nemzetgyűlés! Bocsánatot kell kérnem, hogy ma kétszer szerepelek, de nagyon fontos ügyben kell felszólalnom. A múlt év október hó 9-én már interpelláltam ez ügyben és kérdést intéztem az akkori földmivelésügyi minister úrhoz, Istenben boldogult Nagyatádi Szabó Istvánhoz, szóvátettem a földbirtokreform kérdését, többek között a házhely-kérdést is. Az akkori földmivelésügyi minister ur kijelentette, hogy nem tud választ adni, maga is elismeri, hog-y olyan akadályokat gördítenek ntjába, amelyeknek eltávolitásán hosszú ideig fáradozott, de a munkában kimerült és céltalannak látván a további fáradozást, állásáról lemond. Tulaj donképen könnyű most a szerepem, csak meg kell ismételnem akkori kérdéseimet, rá kell újból mutatnom arra, hogy egy érdemes községnek 421 igénylője három év óta nem jut házhelyhez. T. képviselőtársaim, legyenek meggyőződve arról, hoerv ha a házhelykérdést mindenütt gyorsan elintézték volna, nem lenne oly nagy a nyugtalanság a földbirtokreform végrehajtása körül sem. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Engedje meg az igen t. minister ur, hogy Kecel község igénylőinek panaszát itt elő- i adva, megismételjem nem először, nem másodszor, amit két indemnitási vitában már szóvátettem, két interpellációban és most kénytelen vagyok ezt harmadszor megismételni, mert másként már nem tudom megnyugtatni azokat a szegény embereket, akik nem tudják megérteni, hogy miért nem juthatnak végre-valahára házhelyhez. Az adatokat pár szóval röviden fel fogom olvasni. Az eljárás Kecel községben 1921-ben megindult. 1922. tavaszán volt az első tárgyalás. Öt tárgyalás után 1922 október elején megállapodás jött létre a kalocsai székesíőkáptalan és az igénylők között ugy a területre, mint az árra vonatkozólag. 421 elismert igénylő van, szükségük volt körülbelül 149 hold földre, a káptalan ezt felajánlotta, megkötötték a szerződést. Az árat is megállapították. A rokkantak 30 koronát, a többiek 40 koronát fizettek négyszögölenként. Ebből méltóztatik látni, hogy mikor történhetett ez a megállapodás. Az igénylők lefizették azonnal a költségbiztositékot és az iratok felmentek a földmivelésügyi ministeriumba. A földmivelésügyi minister hozzájárult, hogy egy volt erdőterületet adjanak át azzal, hogy a káptalan másutt fog erdősiteni. Idáig rendben volt minden, az iratok felmentek az OFB.-hoz. A szegény emberek eladták a fél hold szőlőjüket, mert a tárgyaló biró azt mondta, hogy megkapják a házhelyet. A kis pénz félre volt téve azzal, hogy jó lesz anyagra. Akkor megtörtént az az Isten-káromlás, hogy két évig vártak, mig a következő lépés megtörtént. Két év múlva 3816. szám alatt megjött az OFB.-tól a végzés és tudtul adta az igénylőknek, hogy mivel a káptalan nem hajlandó erdősiteni, egyelőre tárgytalan a kérelmük, keressenek másutt házhelyet maguknak. De ez még csak a kisebbik része a dolognak, most jön még az érdekesebb része. Elrendelték a póttárgyalást. Hogy a

# póttárgyalás hogyan szokott lefolyni, azt tudjuk valamenynyien. Csak röviden akarom elmondani. A biró megkapta az aktákat, hat-nyolc hónapig ült rajtuk, ki sem szállt többet a községbe. Irt azonban a községnek, újból kért költségelőleget, mire a jegyző visszairta, hogy erre szükség nincs, hiszen sem a törvény, sem a rendelet ezt nem engedi meg; ha a költségbiztositékot már egyszer befizették, azt újra nem kell beküldeni. A tárgyaló biró, — azaz a nem tárgyaló biró — azonban ragaszkodott az ujabb kölfséírelőleghez. A mai napig sincs semmi intézkedés, a dolog húzódik, mélyen t. igazságügyminister ur ós földmivelésügyi minister ur, most már három éve. Tessék elkénzelni annak a népnek a hangulatát. Ez a legjobb talajmegszán tás a demagógiának. A nemzetközi szociáldemokrácia hálásabb talajt nem talál, mint az ilyen vidéken, ahol az emberek befizették a pénzüket három évvel ezelőtt és azt a kis házhelyet még ma sem tudják megkapni. Nem tndcm őket megnyugtatni. Hogy ez hova vezet, azt is elmondom, mélyen t. földmivelésügyi minister ur. A földreformról nem is akarok beszélni. Az aktákat felküldtek az OEB.-hez körülbelül egy év előtt, vagy 14 hónap előtt. Azi OFB. visszaadta a tárgyaló birónak azzal, hogy póttárgyalást rendeljen* el. A biró megkapta az aktákat. Két napi munkája lett volna, de 9 hónapig hozzá sem nyúlt az aktákhoz, egészen más ügyeket kezdett meg. Magam is belátom, a birokra annyi munkát osztanak ki, hogy nem birják mind elintézni. Szóval 9 hónapig