Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.

Ülésnapok - 1922-353

12 À nemzetgyűlés 353. ülése 192,4, menyeket elérni, erre nézve én egypár adatot fogok idézni, amelyek nem sokat jelentenek, de az elv érvényesülését mutatják. Csak a legutóbbi hónapokban támogattuk a pénzügyi kormányzat részéről a mezőgazdasági körzeti szövetkezeteket 12 milliárd K-val, hogy azoknak erőforrásait fokozzuk. A munkanélküliség enyhitésére 50 milliárdot adtunk a törvényhatóságok!]ak. A házak tatarozására 150 milliárdot adtunk, a vetőmaghitelt megoldottuk a jövő termelés biztosítása érdekében 25 milliárddal. Én a legnagyobb súlyt helyezem a vizi társulatok ügyére, amelyeknek 20 milliárd hitelt adattunk a Pénzintézeti Központ utján. E kérdésben nem ismerem a határt sem, mert nekünk ebben az országben minden területet meg kell mentenünk. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Továbbmenőleg kijelentem, hogy van még egy másik tervem is, az t. L, hogy a vagy on váltságból még befolyó összegeket is elsősorban erre a célra adom. (Helyeslés.) A fővárosi olcsó husakció részére 10 milliárdot, a főváros tulajdonát képező házak tatarozására 15 milliárdot adtunk. Ezek körülbelül azok az összegek, amelyeket eddig nyújtottunk a gazdasági életnek. Természetesen korlátozott erőinkre való tekintettel ezeket nem lehetett tovább fokozni, bármennyire szerettük és óhajtottuk volna is. Azonban ennél továbbmenőleg is fontosnak tartom az állam és kormány befolyását. Itt ebből a szempontból elsősorban is szóváteszem a forgalom felszabadítását. Azt hiszem, hogy ma már mindenki, de különösen egész Európa belátta azt, hogy tilalmi rendszerrel, kinai válaszfalakkal sem egy országon belül, sem a nemzeteknek egymás között gazdasági életet és politikát folytatni nem lehet. Magyarország büszke lehet arra, hogy az elsők között volt azok között, akik kivánták ezeknek a tilalmaknak megszüntetését, és el kell hinnie egész Európánaií, hogy ez az ut az egészséges gazdasági ut. Mi épen most tesszük meg már az utolsó lépést is és itt jelentem be, hogy január 1-jére valamennyi tilalmat fel fogjuk függeszteni (Helyeslés.) és bebozzuk az egész vonalon az uj vámtarifát. Ez azonban a kérdés megoldásának esak egyik része, s nekünk teljes erővel arra kell törekednünk, — és erre törekszünk is — hogy a kereskedelmi szerződések is létrejöjjenek a szomszédállamokkal. (Helyeslés.) Létre kell jönniük e szerződéseknek különösen azért, mert érdekünk, hogy egy egészséges forgalom a.akuijon ki a szomszédos területekkel s másrészt azért is, mert csak akkor fogják igazán megtalálni a mi gazdasági életünknek teljes kiegyensúlyozóűását. Mi hajlandók vagyunk addig a határig elmenni, ameddig megvédve találjuk a mi gazdasági érdekeinket, joggal kiváuhatjuk azonban, hogy ezeknél a tárgyalásoknál mint egyenlő felek szerepeljünk, és velünk szemben is azok az elvek érvényesüljenek, amelyek bármely más nemzettel szemben. Addig is, amig a kereskedelmi szerződések a helyes megoldásra vezetnek, a kormány elhatározta a vámoknál a szorzószám leszállítását. (Helyeslés.) Kendkivül nagy anomália volt, hogy a 17.000 es szorzószámot alkalmaztuk, mert hiszen a vámtarifa úgyis megmutatja azt a végső határt, ameddig a vámvedeiem mehet. Túlmenve ezen már ttljesen egészségtelen alapra helyezkednénk. Ezt fogják megoldani a kereskí deiini szerződések, épen ezért a vámoknál a tényleges szorzószám álláspontjára helyezkedünk, ami körülbelül a mostani vámoknak 12-14%-os csökkentését eredményezi. Ezáltal mindenesetre hozzá fogunk járulni a gazdasági élet enyhüléséhez és különösen a drágaság mérsékléséhez« évi december hó 12-én, péntehen. Abban a tekintetben, hogy a kormánynak e lépései — t. i. hogy a szabadságot helyreállította nemcsak a kivitelben, hanem a behozatalban is — jó hatást váltottak-e ki, csak^ arra hivatkozom, hogy méltóztassék a gazdasági élet alakulásának index-számait megnézni ; azok nálunk az utóbbi hónapokban stabilok, mig másutt mindenütt emelkedés észlelhető e téren. Ez mutatja azt, hogy a tilalmak tulaj donképen hová vezettek : csak monopóliumokhoz, csak a fogyasztó közönség kiuzsorázásához. (Igaz! Ugy van!) Ami a szorzószám kérdését illeti, e tekintetben bizonyos nyugtalanság van a tisztviselők körében. Kétségtelen ezzel szemben, hogy ezt a kérdést előbb-utóbb el fog kelleni intézni, mert ezt kivánja meg az egészséges gazdasági helyzet ; kijelentem azonban, hogy a szorzószám megváltoztatásából a tisztviselők mai helyzetére semmi romlás nem fog háramlani. (Helyeslés és tavs. — Szabó Jtzsef : Még csak az kellene, hogy romlás legyen ! Javitani kell a helyzetükön!) Jelentős szerep vár az államra és a kormányra a hitelélet terén. Hogy milyen nagy tőkeszegénység és tőkeromlás van az országban, azt különösen az tudja, aki bele tud mélyedni azokba a statisztikai adatokba, amelyek a helyzetet jellemzik. Nagyon messze vezetne, ha ezeket az adatokat mind idézném, de egy pregnáns adatot mégis idézni fogok, és pedig azt, hogy a koronaromlás következtében a takarékbetétek, amelyek 1913-ban ezen a területen 3'1 milliárdot tettek ki, 1923 végén már csak 181 milliót mutattak. Ugyanezt a jelenséget látjuk a zálogleveleknél, ahol a részvénytőke éi té k csökkenése ugyan nem ilyen mérvű, de legalább is a békebeli érték Vs-ére csökkent, és ez igy van az egész vonalon. De ez a tőkeveszteség megvan a többi államokban is. Nem tudjuk, nem ismerjük pontosan a helyzetet, de hogy mennyire megváltozott az egész világ helyzete ebben a tekintetben, legbiztosabb jel az, hogy azok az államok is, amelyek a békében milliárd és milliárd értékben ontották a külföldi kuiesönöket az azokra rászorult többi állarnoknaK, igy Franciaország és Németország, mely államoknak kinn lévő tőkéje legalább 30—35 milliárdot tett ki, ma mint tőkenyujtók eltűntek, sőt maguk is hitelre szorulnak. Én nemcsak Magyarország, de az egész világ gazdasági élete legfőbb jelentőségű kérdésének tartom a tőkeképződés folyamatának az egész vonalon való megindítását. Nekünk, akik annyi csapáson estünk át, ez rendkivül nehéz kérdés, de mégis meg van a reményem, hogy a tőkeképződés itt is meg fog inuuini. lennek azonban vannak bizonyos előfeltételei : teljes rend az egész vonalon, állami ós gazdasági téren egyaránt, a munka intenzivitásának feltétlen emelése. Ne azon törjük a fejünket, . hogy hogyan csökkenthessük _ a munkát. Hogyha ezt az országot talpra akarjuk állítani, inkább az egész vonalon fokoznunk kell a munkát. (Siabó József: Megbecsülni !) Hozzátartozik ehhez a gazdasági helyzet helyes organizációja, és élből következni fog egy felélénkült vállalkozási kedv. Minthogy megvan ma már a stabil pénzben a takarékosság legfőbb előfeltétele is, mert mindenki tudja, hogy biztosan elhelyezheti megtakaritott filléreit, azok nem fognak elveszni és idegenek zsetében eltűnni, hanem az illető maga fogja tudni azokat élvezni, megvan a reményem arra, hogy a takarékosság folyamatát meg lehet indítani. Ebben a tekintetben máris kedvező jelek mutatkoznak, amit a következő adatok tárnak elénk. 1924 július 30-án a betétek a békebeli állománynak minoössze 4'5%-át tettek ki. november 3ü-án pedig már 14%-át. Minden eszközt fel kell használnunk a betétállomány gyarapitása érdeké-