Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.

Ülésnapok - 1922-353

~Â nemzetgyűlés 353. ülése 1924. gyobb súlyt helyezni arra, hogy ez az idegzet egészséges legyen. (Helyeslés.) Annak pedig, hogy ez az idegzet egészséges legyen, egyetlen biztos útja van: a nagy nyilvánosság. Ebből a szempontból is fontosnak tartom, hogy idejutottunk, hogy most már rendes költségvetéssel tudunk dolgozni. (Helyeslés.) Még csak annyit, hogy szükségesnek tartom, hogy a jövőre vonatkozólag a költségvetést kellő időben terjesszük be, hogy az ne a költségvetési év folyamán tárgyaltassék, hanem már előzetesen, hogy annál inkább megnyilatkozhassék a helyes kritika. (Helyeslés.) Ami pedig a zárszámadásokat illeti, megjegyzem, hogy ennek a költségvetési évnek máris készülnek a zárszámadásai, egyes hónapokra már el is készültek, úgyhogy ezek is rendes időben fognak benyujtatni. (Helyeslés.) T. Nemzetgyűlés! Most méltóztassék megengedni, hogy pár szóval foglalkozzam a magángazdasági élet kérdéseivel. (Halljuk! Halljuk!) Amint méltóztatnak látni, — és én azt hiszem, hogy ez a megnyugvásunk meglehet — az államháztartás egyensúlyát biztosítani fogjuk. Biztosítani fogjuk feltétlenül, ha teljes erővel azon leszünk, hogy mindenki teljesitse kötelezettségeit az állammal szemben, hogy hozzájussunk a szükséges bevételekhez, tudjunk takarékoskodni a kiadások oldalán és az egész költségvetésbe be tudjuk vinni a gazdaságosság elvét. Azt hiszem azonban, hogy soha annyira nem folyt össze, mint ilyen válságos időkben, a pénzügyi politika a magángazdasági politikával. (Ugy van! Ugy van!) Normális időkben a pénzügyminister talán elvonatkoztathatja magát a gazdasági élettől, kritikus időkben azonban a gazdasági élet majdnem összes szálai hozzáfutnak. A pénzügyi politikának mindig fig3

7

elemmel kell lennie a magángazdasági élet hivó szavára és azt óvatosan kell kezelnie, főkép hogy ne legyen túlságosan megterhelve, — nem azért, mintha a teóriának is nem volna meg a jelentősége. Vannak idők, amikor ez nem érvényesülhet, de legyen meg a rugalmasság benne ahhoz, hogy tudjon akalmazkodni a gazdasági életviszonyokhoz azért, hogy megteremtse az előfeltételét a helyes teória kérdésének is. Azért hangsiílyoztam ezeket az elveket, mert nekem az a megyőződésem. amit Gladstone angol pénzügyminister mondott s amit már egyszer idéztem : Kritikus időkben a pénzügyministernek elsősorban gazdaságpolitikusnak kell lennie. (Élénk helyeslés.) Ha ebből a szempontból fogom fel én a kérdést és ha nézem a gazdasági életet, azt látom, hogy mindenütt az örvendetes javulás jelei mutatkoznak a mai rendkívüli helyzet dacára is. Nem fogok részletes adatokkal előállani. de ha nézem a mezőgazdaságot, méltóztassanak visszaemlékezni arra, hogy két évvel ezelőtt mint közélelmezési minister egyik interpellációra adott válaszomban rámutattam arra, hogy a háborús és kötött gazdálkodás, az az után következő forradalmak, román megszállás stb. milyen nehéz helyzetbe hozták a mi mezőgazdasági és ipari termelésünket. (Igaz! Ugy van!) Mezőgazdasági termelésünk a békebeli állapottal szemben annak idején 30% kai esett vissza, és ma, ha ezt a nehéz évet is veszem, amelyben tulaj donképen a szemes terményekben nem ugy sikerült a termés, mint ahogy azt vártuk volna, és az 1913. évi áralapon számitom az idei és az akkori terméseredményeket, mégis utóiértük az akkori terméseredményeket. Határozott javulás jelei mutatkoznak állattenyésztésünkben is, amire nézve nekünk bizonyitékot szolgáltatnak a külkereskedelmi adatok export-tételei. Ami az ipart illeti, itten csak két tényre hivatkozom. Igaz, évi december hó 12-én, pénteken. 11 borzasztó sokat szenvedett iparunk az ország megcsonkitásával, meg lett fosztva erőforrásaitól, azonban mégis látjuk, hogy megvan benne az életképesség és ki fogja tudni fejteni összes erőit. Továbbmenőleg tudtunk olyan iparokat is teremteni, amelyekre talán azelőtt nem is tartottak bennünket alkalmasnak. Ott van a textilipar, amely ma olyan szép eredménnyel dolgozik, hogy szinte meglepő és bizonyítékát adja a magyar erőnek, mert ott a munkáskezek rövid idő alatt olyan ügyesen tudnak dolgozni, mintha már évtizedek óta doldgznának ebben az iparban. Az ipar helyzetében való javulást — én mindig 1920-ra vezetem vissza a helyzetet — mutatja az is, hogy ny ersany à gbehoza tálunk elérte a békebelit. Ennél szebb bizonyitékot iparunk teljesítő képességére nem tudok. Széntermelésünk, amely szintén egy fontos tényező a helyzet képének megismerésére, azt mutatja, hogy békében körülbelül 6 és félmilliót tett ki széntermelésünk tonnában, most hét milliót. De legérdekesebbek és erősen szimptomatikus jellegűek a külkereskedelmi mérleg tételei. 1920han behozatalunk 417 millió aranykorona volt, és ma előreláthatólag 700 millió aranykorona lesz az év végén. Kivitelünk ugyanakkor 164 millió korona volt, mig most az év végéig meg fogja haladni a 600 millió koronát. Az első mint tehertétel is jelentkezik, mert hiszen bizonyítékát adja a készletek kihasználásának és az ország elszegényedésének az, hogy mennyi szükségletet kellett pótolni. De mégis, ha veszem, hogy behozatalunk emelkedése 67%, ez azt igazolja, hogy végeredményben az ország gazdasági helyzete javult. De az ország gazdasági helyzetének javulására, és különösen arra, hogy ebben az országban van gazdasági erő, mégis legszebb adat az, amit a külkereskedelmi mérleg mutat, hogy 280%-kal tudtuk emelni öt év alatt exportunkat. Ez azt mutatja, hogy mindinkább a normális viszonyok felé térünk és mindinkább jobban tudjuk a mi termelő erőinket kihasználni. (Ugy van!) Itt szembentaláljuk magunkat az állami beavatkozás kérdésével a magángazdaságot illetőleg. Én nem osztozom abban az álláspontban, amelyet különösen az angol liberális gazdasági iskola képvisel, hogy az állam csak az éjjeli őr szerepét játssza, de nem vagyok hajlandó a másik túlzásra sem, amely a 70-es évek óta mindjobban kialakul és amelyet a háború alatt és a háború utáni időkben mind szélesebb alapokra helyezkedett államszocializmus tesz magáévá, hogy az állam minden erővel avatkozzék be a gazdaságba. A gazdasági életnek a szabadság az éltető eleme, és csak addig szabad beavatkozni, amig azt látja az állam, hogy szükség van az ő beavatkozására, vagy azért, hogy irányítson, vagy azért, hogy ellenőrizhessen. Nem hiszem, hogy azért, ha erre az útra lépne, megrovás illetné a kormányt, mert hiszen méltóztassanak a liberális Angliát nézni, ott is ma az állam nem egyszer beavatkozik. Ott van a vámvédelem, de ott van a mezőgazdasági hitel kérdése, amelyet ugy ő, mint Amerika egyenesen állami beavatkozással kivan megoldani. Az állami beavatkozás határait a következőkben látom : kötelessége az államnak a céltudatos gazdasági politika megvalósítása és követése; kötelessége kezdeményezőleg fellépni, elhárítani az akadályokat a gazdasági élet elől, ahol szükség van rá ellenőrizni, és ha kell: legyen meg még a bátorsága — különösen a mai időkben, amikor nem egyszer, hanem sokszor Játjuk a gyengék kizsákmányolását és kihasználását — szem előtt tartani a gyengék támogatását. (Ugy van! Taps a jobboldalon.) Hogy miként lehet állami beavatkozással ered-