Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.

Ülésnapok - 1922-353

10 A nemzetgyűlés 353. ülése 1924. mondják, hogy a behozatalt kellene megadóztatni. De hiszen ott, ahol nyerstermények képezik a behozatal legnagyobb részét, amelyeknek árviszonylatai egyszerűbbek és ennek alapján könnyebb az ellenőrzés is, egyszerűbb a végrehajtás, mint ott, ahol a behozatal zöme iparcikkekből áll. Folytonos a küzdelem azért, hogy a vámeljárásban mentől kevesebb zaklatás legyen. Ezt helyeslem is, de méltóztassanak elhinni, hogy ezzel a rendszerrel végletekig fokoznók a zaklatásokat, mert olyan értékbevallásokat kapnánk, amelyekre támaszkodni nem lehet. Van rnás szempont is, amely arra kényszerit, hogy ezidőszerint még ezt a rendszert tartsuk fenn. A forgalmi adó bázisa a helyes egyenesadórendszer kiépitésének. Ennek alapján tényleg nem egyszer meg tudjuk állapi tani az illető adózóés teljesitőképességét Azt hiszem, hogy ha nem is tudjuk ezt teljességében az egész vonalon keresztülvinni, de végeredményben a társadalom minden rétegének érdeke, hogy minden egyes eszközt felhasználjunk az egyenesadók helyes kimunkálására. Vannak aggályaim abban az irányban is, hogy az osztrák rendszer mellett ismét tág kaput nyitnánk a lánckereskedelemnek. A forgalmi adó mai mivoltában mégis bizonyos fokig helyesen hat vissza a kereskedelem megszervezésére s nem egyszer kényszerit egyes közbeeső szervek kikapcsolására. Ami pedig a zaklatást illeti, arra vonatkozólag mindjárt megmondom a magam álláspontját. Csak egy adatot akarok idézni. Túlságos nagy büntetésekről nem lehet beszélni, amikor a büntetések egész forgalmiadó-bevételünknek mindössze négy ezrelékét teszik ki. (Kassay Károly : Kiegyeznek !) Ezen indokokból tehát nem tudok az osztrák forgalmiadó-rendszer álláspontjára helyezkedni, de azt tartom, hogy minden tekintetben ki keli küszöbölni a mai forgalmiadó-rendszer hiányait és bizonyos engedményeket kell tenni. A gazdasági életet nem maga a rendszer érdekli, csak az, hogy a rendszert jól vigyék keresztül. Már pedig a forgalmiadó-rendszer csak ale-quale lehet minden körülmények között jó. Először is abból a szempontból, hogy a zaklatásokat elkerüljem, bejelenteni a t. Nemzetgyűlésnek, hogy elkészült a jutalék megszüntetésére vonatkozó rendelet (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) s ezt a legközelebbi napokban életbe is léptetem. Figyelni fogok arra, hogy az egész vonalon olyan tisztviselők legyenek, akik a gazdasági helyzetet is átérezve gyakorolják az ellenőrzést (Helyeslés a jobboldalon.) és ahhoz képest, hogy az állam érdekeinek megvédése mellett mint tudják ezektt az érdekeket is méltányolni, fogom a jutalmazásokat teljesíteni. (Rassay Károly : A legitim jutalom eltöröltetik, de az illegitim megmarad !) Ami pedig a forgalmi adó tételét illeti, épen azért, mert egyrészt azt látom, hogy a forgalom erős megnövekedésével állunk szemben, másrészt mert más államok is lemérsékelték a forgalmi adó tételét, a versenyképesség fen tartása érdekében is foglalkozom a forgaimiadótétel leszállításának gondolatával. (Élénk helyeslés.) Nagyon sérelmes a mi kereskedelmünkre és iparunkra nézve az, hogy nem egy vonatkozásban rosszabb elbírálás alá esnek, mint a külföld. Ezt az anomáliát is meg kivánom szüntetni. Megszüntetni kivánom nem egy irányban a meg nem indokolt közbeeső fokozatokat (Helyeslés.) és ki akarom küszöbölni a forgalmi adónak mindazokat a kis jelentőségű részeit, melyek bevételt nem nyújtanak, de nem egy irányban csak felesleges évi december hó 12-én, pénteken. zaklatást okoznak. (Helyeslés.) Csak egy példát mondok : ilyen a saját használatra való termelés, az úrbéres erdőkből való f aelvitel, stb. Ezt a kérdést a legmesszebbmenőleg meg fogom tárgyalni az érdekeltségekkel, és az az érzésem, hogy ezekkel a kautélákkal forgalmi adó rendszerének sok hiányát, visszásságát meg tudjuk szüntetni anélkül, hogy az államháztartás veszélyeztetésével uj rendszerre térnénk át. T. Nemzetgyűlés ! Még a dohány jövedéket emlitem meg, ahol a bevételek jobban alakulnak mint ahogy vártuk, ahol azonban feltétlenül egy nehéz kérdéssel és problémával állunk szemben : a dohánybeváltási ár helyes megállapításával. A magunk részéről elmentünk ennek felemelésében addig a határig, ameddig ezt az ország pénzügyi helyzete megengedte, de mihelyt a javulás lehetősége mutatkozik, épen azért, hogy ismét visszakerüljünk fokozatosan arra a területre, amely a békeidőket jellemezte, a közel 70.000 katasztrális hold termelésre a mai 30 000 holdon való termeléssel szemben — a pénzügyi helyzet által adandó intézkedéseket nieg fogjuk tenni. Most a költségvetéssel kapcsolatban röviden még az üzemek kérdésével kivánok foglalkozni. Az állami üzemek passzivitása a múlt költségvetési évben nem kevesebb, mint 73millió aranykorona volt. Ebben a költségvetési évben a deficit mindössze 20 millió aranykorona. Ha figyelmen kivül hagynók a beruházásokat, — bár ez nem lenne helyes, mert hiszen a beruházások hozzátartoznak a belyes üzemvitelhez — akkor meg egyenesen az üzemek aktivitásáról tudnék beszámolni, amely a legerősebb a postánál s jelentkezik az államvasutaknál és tulajdonképen az összes üzemeknél. Egyetlenegy állami üzemünk van, amely ma is passzív, ez pedig az állami vasgyárak, ahol a passzivitás 3,600.000 aranykoronát tesz ki, amiből közel 1 millió esik beruházásokra, úgyhogy a tényleges passzivitás 2,600.000 aranykorona. Ennek megvan a magyarázata egyrészt a vasipar nehéz helyzetében, másrészt abban, hogy maga az állam, különösen az államvasutak utján, nem tudja ezt az üzemet kellőképen foglalkoztatni. A lehetőséghez képest figyelembe vettük a beruházásokat is és az üzemek beruházásaira 29.800.000 koronát irányoztunk elő, amiből magának az államvasutaknak 18 millió aranykorona jut. Ezeket fedeztük egyrészt az üzemek bevételi feleslegéből, másrészt a népszövetségi kölcsönből. Hogy az eddigi kép megjavult, ez az állami üzemek szempontjából is jórészt összefüggésben van a korona stabilitásával. Ez a legjobb példa arra is, hogy értékeljük a stabil pénzt, mert akkor lehetetlenség az, hogy olyan differenciálódások származzanak a gazdasági életben, amilyenek a legélesebben épen az állami üzemeknél mutatkoztak, ahol a keletkezett követeléseknek és tartozásoknak különböző időpontokban való kiegyenlítéséből származott tulajdonképen az a deficit is, amelyet múlt évi költségvetésünk mutat. Ami az állami üzemeket illeti, a mondottakhoz még hozzáteszem azt, hogy az egész vonalon azon vagyunk, hogy a túlságos bürokratizmus megszűnjön, hogy minél szabadabb mozgást engedjünk, mert ez jobban biztositja a gazdaságos üzletvitelünket, természetesen az egész vonalon megtartva az illetékes kormánytényezők ellenőrzési jogát. Ezzel a költségvetéssel végeztem. Azt hiszem, hogy egészen nyíltan, helyesen és őszintén jártam el. Nem hiszem, hogy olyan időket élnénk, amikor Bichelieu-nek az a mondása való lenne, hogy titokban kell tartani az állami financiákat, mert hiszen ez az állam idegzete. Mert igaz, hogy ez az állam idegzete, de épen ezért kell a legna-