Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.

Ülésnapok - 1922-361

\Í4 A nemzetgyűlés 361. ülése 1925. évi január hó 20-án, kedden. kívüli bevételek mérlege. Egy állami költségvetés realitásának egyik legfőbb biztositéka, hogy lehetőleg az állam rendes bevételeiből legyenek fedezhetők az állam rendes kiadásai. Minél nagyobb aránytalanság van a rendes kiadások és a rendes bevételek, a rendkivüli kiadások és a rendkivüli bevételek között, annál labilisabb annak a költségvetésnek az alapja. Ebből a szempontból az előttünk fekvő^ költségelőirányzat határozottan kedvező képet tár. elénk, mert ha a számadatokat figyelembe veszszük, 653 millió korona rendes bevétellel szemben a rendes kiadások összege 668 millió koronát tesz ki, úgyhogy a mindössze 87 millió koronát kitevő rendkivüli kiadások az összes kiadásoknak csak 9%-át teszik ki, amig 1906-ban például az arány 12% volt, 1914/15. évben pedig ez 20.5%-ra emelkedett. Ugyanígy állunk a bevételekkel is. 656

Va millió korona összbevételből a rendkivüli bevételek alig 3 millió koronát tesznek ki, vagyis egy minimális százalékot. Ezzel szemben 1904-ben ez az arány 7% volt, 1915-ben pedig 15%. A negyedik szempont, amelyet megjelöltem, a beruházások kérdése. A pénzügyminister ur már expozéjában rámutatott arra, hogy — sajnos — a beruházások terén a költségvetés bizony nagyon mostoha elbánásról tanúskodik. Az összes beruházási tételek kereken 12 millió koronát tesznek ki. Nagyon jól tudom, hogy a pénzügyminister ur lett volna a legboldogabb, ha legalább a beruházások terén módjában lett volna kielégíteni azokat az igazán jogosult igényeket, amelyek vele szemben e téren felmerültek, de a minister ur és elődeinek keze kötve volt azzal a legfontosabb két bilinccsel —hogy ugy mondjam —, amelyeket reárakott a kiadásokat illetőleg a szanálási törvény, amikor az 1924. év második és az 1925. évelső felére meghatározta a kiadások maximális összegét, amelyek — sajnos — a mi minimális szükségleteinket sem fedezik a bevételeket illetőleg pedig reárakott az a helyzet, hogy az országnak és ^ népének máris túlontúl igénybevett fizetőképességét adott viszonyaink között tovább fokozni már nem lehet. (Ugy van! Ugy van!) Épen ezért nem is a pénzügyminister úrhoz fordulok, hanem egyenesen a Nemzetek Szöveségéhez, illetőleg annak itteni igen t. főbiztosához, Smith úrhoz. Legyen szabad őt illő tisztelettel arra kérnem, hogy most, amikor már nemcsak államháztartásunknak minden csinját-binját ismeri, hanem ismeri mezőgazdaságunknak, közgazdaságunknak, iparunknak és kereskedelmünknek minden baját és gondját is, szóval amikor szerencsétlen helyzetünkkel teljesen tisztában van: értesse meg külföldi hitelezőinkkel, hogy országunkat talpraállitani, beesöletes népét fizetőképessé tenni csak ugy lehet., ha megfelelő, nagyarányú befektetésekkel, invesztíciókkal jönek sürgősen segítségünkre (Ugy van! Ugy van! ki jobboldalon.) ha lehetővé teszik, hogy a több éves világháború, az utána bekövetkezett kommün, forradalom és idegen megszállás okozta sebek mielőbb begyógyuljanak. Ha a külföldi kölcsön összegét abban az összegben állapitották volna meg, amint azt Kállay pénzügyminister ur elsőizben kérte, akkor ezekre a beruházásokra is futotta volna s akkor nem félteném a szanálás eredményét. De ha mi nem alimentáihatjuk tönkretett mezőgazdaságunkat, ha nem építhetjük fel újból iparunkat és kereskedelmünket, akkor a termelés előbbutóbb újból megáll, az adóalanyok tömeg*esen tönkremennek, s akkor nemhogy a szanálási törvényben előirt, évről-évre fokozódó terheket nem leszünk képesek előteremteni, hanem már a mai terheket sem fogjuk elviselhetni. (Igás! Ugy van! a jobboldalon.) Lehetetlen, hogy ezt be ne lássa a Nemzetek Szövetsége, illetőleg hogy ezt be ne lássák hitelezőink, akiknek ez épen olyan érdekük, mint nekünk, és remélem, hogy ha ebben a költségvetésben ilyen szomorúan kis számmal szerepel is a beruházások tétele, a legközelebbi költségvetésbe épen Smith ur segítségével a beruházásokra már tekintélyes összegek fognak rendelkezésünkre állani. Hangsúlyozni kivánom ezt annál is inI kább, mert hiszen nagyon jól emlékszünk rá, hogy a kölcsön felvétele alkalmával egyenesen azt az ígéretet kaptuk, hogy a nagy kölcsönön kívül nagyobb beruházási kölcsönökkel is segítségünkre fognak jönni. Ugy látszik, hogy ezek a beruházási kölcsönök még csak utón vannak. Ötödik kérdés gyanánt a fedezet kérdését emiitettem meg. Szerény véleményem szerint az előttünk levő előirányzatot a fedezet szempontjából alig* lehet helyesen, objektíve elbírálni, még pedig azért nem, mert hiszen,tulajdonkópen a mi megváltozott viszonyaink között még ki sem alakulhatott egy olyan rendithetetlen biztos fix alap, melyre akár költségvetésünk kiadási, akár bevételi tételei végj érvényesen bazirozhatók volnának. Hiszen amíg az ország közgazdasági és mezőgazdasági helyzete, valutáris viszonyai, a megváltozott viszonyoknak megfelelően egész társadalmi osztályoknak, rétegeknek uj elhelyezkedése, kereseti lehetőségei ki nem alakulnak, addig szerény nézetem szerint a mai helyzet felboritása nélkül nem is gondolhatunk arra. hogy jobb, megfelelőbb adórendszert léptethessünk életbe; addig legfeljebb arról lehet szó, hogy azon bizonyos szükséges javításokat eszközöljünk, mint ahogy az tervbe van véve pl. a forgalmiadó revíziójánál, de gyökeres módosításokat ezen a téren tenni alig lehet, anélkül, hogy a jelenlegi pénzügyi eredményeket is ne veszélyezte tnők. Ugyanilyen átmeneti állapotban vagyunk a vámjövedelmek tekintetében is. Az autonóm vámtarifát úgyszólván csak most léptettük életbe s most folynak bizonyos kereskedelmi tárgyalások is. Kérdés, hogy ezek milyen kihatással lesznek pénzügyi helyezetünkre. Az egyedüli biztos fedezet szerény nézetem szerint a mi adott helyzetünkben egyelőre csak az volna, ha a jó Isten a maga két jóságos szemével ránk tekintene és jó termést adna. (Ugy van! a jobboldalon.) Ha ez nem következik be -— amire, sajnos, alapos kilátás van —, akkor véleményem szerint biztos fedezetről, az adóknak oly mérvű befolyásáról, ahogyan az a költségvetésben kontemplálva van, véleményem szerint, álmodni sem lehet. Azutoisó szempont, amelyet még megjelöltem és amelyre még egy költségvetés elbírálásánál figyelemmel kell lennünk, a költségvetés beterjesztésének ideje. Senkivel szemben sem vitatjuk ennek ellenkezőjét, sőt elismerjük, j hogy a mindenkori kormányok legfontosabb ! feladata kell, hogy legyen, hogy az; ország költj ségvetését olyan időben nyújtsák be a parlamentbe, amikor az a legfontosabb alkotmányos jogát, az ellenőrzést még teljes mértékben, tehát az egész évre vonatkozólag gyakorolhatja, valamint gondoskodniuk kell arról is, hogy a költségvetés még oly időben jusson tető alá, amikor az még az egész esztendőre nézve kihatással lehet. Ebből a szempontból elismerem,