Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.

Ülésnapok - 1922-353

A nemzetgyűlés 353. ülése 1924. felvettünk, mintegy 4 millió plusz jelentkezik, másrészt pedig a francia és az angol clearingből is át kellett hoznunk a múlt évről egyes kiadásokat. Ami szintén jelentős szerepet játszik e tétel emelésénél, az az, hogy az inflációból kifolyólag a Nemzeti Bankkal szemben fennálló függő adósságaink rendezésére 3*6 millió aranykoronát kell igénybevenni a tervezett 0*9 millió helyett. A következő rész, amellyel foglalkozni kívánok és amelyre különösen szeretném a t. A

1 ertizetgyülés figyelmét felhivni: a személyi kiadások kérdése. (Halljuk! Halljuk!) A személyi kiadások, tehát a tényleges állományban levő alkalmazottaknak fizetései 168 millió aranykoronát tesznek ki az ötféléves költségvetésben tervezett 152 millió aranykorona helyett; a többlet tehát 16 millió aranykorona. A nyugdíjak összege 557 millióról a mostani költségvetésben 59'9 millióra emelkedett, itt tehát a többlet 4*2 millió. A személyi kiadások közé kell soroznom az autonómiák tisztviselőinek és alkalmazottainak fizetéséhez való hozzájárulást, ahol elég erős meglepetésben volt részünk, mert ezt 20"2 millióról 31 millióra kellett emelnünk, ami 10*8 millió pluszt eredményezett. Ha tehát összehasonlítást teszek az ötféléves költségvetéssel, akkor a helyzet az, hogy 40 millió koronával megnövekedtek a kiadások. Hogy ezt fedezni lehetett, ennek magyarázatául szolgál egyrészt az, hogy a bevételeinket fokozni tudtuk, másrészt pediir, hogy némely irányban megtakarítást ériünk el. A személyi kiadások egész összege 260 millió aranykoronát tesz ki. Ezzel kapcsolatban röviden foglalkozni kivánok a tisztviselőkérdéssel. (Halljuk ! Halljuk !) Ebben a tekintetben a magam és a kormány álláspontját egy interpellációra adott válaszomban eléggé részletesen kifejtettem. Ha mérlegelni méltóztatnak azokat az adatokat, amelyeket most előterjesztettem, nem lehet azt a vádat kovácsolni a kormánnyal szemben, hogy nem törekedett volna a kérdésnek lehető legjobb megoldására. De ez a megokolás is csak ugy volt lehetséges, hogy a népszövetségi főbiztos ur hozzájárult. Itt nemcsak ebből a szempontból, hanem általánosságban is csak a legnagyobb elismeréssel lehet szólnom a népszövetségi főbiztos úrról, aki teljesen megértve az ország helyzetét, hozzájárult ezeknek a kiadásoknak a fedezéséhez. Általában őt minden téren az ország helyzetével szemben a legnagyobb megértés jellemzi, (Éljenzés.) De ha ezt az adatot, amelyet az előbb idéztem, a 260 millió aranykoronát összehasonlítom a kiadások teljes összegével, akkor megállapíthatom azt, hogy a személyi kiadások 55%-át teszik az összes kiadásoknak, holott normális időkben 25, legfeljebb 30°/o-ra rúgtak ezek a kiadások. Látható tehát ebből az adatból, hogy micsoda nagy tehertétellel szerepelnek a mi költségvetésükben a személyi kiadások. Ha most tovább megyek és azt kutatom, hogy egy fizetésrendezés tulaj donképen micsoda áldozatot igényelne, és hogy ha egy komoly fizetésrendezésről akarnék beszámolni, mondjuk, hogy egy 20%-os fizetésemelésről, ez milyen hatással lenne, meg kell állapítanom, hogy ez a szorosan vett illetményeknél 35 millió aranykorona körüli összeget jelentene, és ha csak azokra az adókra \ászem át, ahol szó lehetne esetleg emelésről, ezeknek az adónak 40—50%-os emelésére volna szükség. Lesz alkalma a nemzetgyűlésnek a költségvetésből meggyőződni arról, de aki ismeri csak egy kicsit is a gazdasági életet, az is kell, hogy elismerje, hogy az ország az adóztatás tekintetében elment a teljesitőképesség legvégső határáig. évi december hó 12-én, pénteken. 5 (Ugy van ! Ugy van !) Nem hiszem, hogy valaki a mai időkben adófokozásról merne beszélni (Ugy van ! Ugy van !) és meg méltóztatnak látni, hogy én magam is az ellenkező politikát fogom hirdetni egypár perc múlva. De ez természetesen nem jelenti azt, mintha mi a tisztviselőkérdéssel nem akarnánk a legkomolyabban foglalkozni. Kell foglalkozni ezzel a kérdéssel, mert ez tulaj donképen tengelye ugy az államháztartás kérdésének, mint az egész szociálpolitikának. (Ugy van! Ugy van!) Az a nagy tehertétel, amely jelentkezik, egyrészt abból származik, hogy túlsók a tisztviselő, de másrészt a nyugdíjasoknak különösen a viszonyok folytán egészen indokolatlanul megnövekedett nagy számából. Le keli szállítanunk a létszámot, (Ugy van!) de ebben a tekintetben azon az állásponton vagyok, hogy ezt ennek a társadalmi osztálynak mentől erősebb megkimélésével kell végezni. (Ugy van! Ugy van!) Epen azért a ministertanács legutóbb szintén foglalkozott ezzel a kérdéssel és elfogadta azt a javaslatomat, hogy ennek a létszámapasztásnak elsősorban természetes utón keli történnie: a megüresedő állások utján. (Élénk helyeslés. — F. Szabó Géza: Ez az egyetlen mód!) De ezenkívül feltétlenül megtakarításokra is kell törekednünk. Azt hiszem, ha — amit később elmondandó leszek — a pénzügyi adminisztráció terén is ki tudom munkálni az egyes adókat, végül mégis olyan helyzetbe fogunk kerülni, hogy talán előbb is, mintsem gondoljuk, tehetünk valamit a tisztviselők érdekében. En ismételten csak azt jelentem ki, hogy ha valahol mutatkozik bevételi többletünk, ez elsősorban az ő javukra fog fordíttatni. (Általános helyeslés.) Ami a dologi kiadásokat illeti, ezek 84 millió aranykoronával szerepelnek. E téren az aranyköltségvetéssel szemben 16 milliós megtakarítás jelentkezik, azonban nehogy félreértés származzék, ki kell jelentenem, hogy tényleg nincs megtakarítás, mert ez csak azt jelenti, hogy bizonyos odatartozó kiadásokat áttettünk a személyi kiadások közé, másrészt pedig a tárcabevételeket lehetett megfelelően fokozni. A beruházások összege 12 millió aranykorona. Nem tudok kitérni e kérdésnek rövid tárgyalása elől. Én olyan költségvetést, amely csak 12 millió aranykoronát használ fel beruházásokra, egészségesnek nem tartok. (Ugy van! Ugy van!) Minden törekvésünknek oda keli irányulnia, hogy a jövő költségvetésekben ezeket az összegeket fokozzuk. Most pedig, amint bejelentettem, — minthogy a rendszer megzavarása nélkül a rendes költségvetésből ez nem lett volna eszközölhető — a kényszerköicsön révén próbálom fedezni azt a hiányt, amely a viszonyok következtében a költségvetés keretén belül jelentkezik. Áttérve az egyes tárcákra, röviden csak pár mozzanatot akarok minden tárca köréből megemlíteni. (Halljuk ! Halijuk !) A honvédelmi tárca költségvetését az aranyköltségvetés 72 millió koronában állapította meg. A honvédelmi minister ur teljesen átérezve azokat a nagy érdekeket, amelyek ezidőszerint az ország gazdasági és pénzügyi rekonstrukciójához fűződnek, hozzájárult, hogy 15 millió aranykoronával csökkentessék költségvetése. (Helyeslés.) Én csak azt kérdem : van-e ennél szebb bizonyitéka annak, hogy ez az ország békés politikát kivan folytatni s vájjon ilyen körülmények között micsoda indokoltsága van a felesleges, költséges és zaklató ellenőrzésnek ? (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelől.) A honvédelmi tárca költségvetésének csökkenése által tudtuk a többi költségvetések helyzetét javítani,