Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.

Ülésnapok - 1922-353

6 A nemzet gyűlés 353, ülése 1924, A belügyi költségvetést 7 millió aranykoronával emeltük. Ez az emelés jórészt a közbiztonságra esik, végeredményben elsőrendű állami feladat lévén, hogy rend legyen az országban. (Ugy van! Ugy van!) A kultusztárca költségvetése 69 millió aranykorona. Nagy súlyt helyeztünk arra, hogy kultúránkat még a mai nehéz viszonyok között se engedjük visszaesni. Nekünk minden törekvésünk arra irányul, hogy kulturszinvonalunkat necsak megtartsuk, hanem emeljük is. Ezért örömmel siettünk mindenütt, ahol a lehetőség azt megengedte, kultusztörekvések támogatására. (Elénk helyeslés !) A magam részéről azonban azt hiszem, hogy a legnagyobb súlyt fog kelleni fektetnünk az alsóbbrendű népoktatás fejlesztésére. (Élénk helyeslés.) Ezt kell megfelelő arányba hozni a többi oktatási problémával, (Ugy van! Ugy van!) mert akkor, amikor itt ezer és ezer, sőt százezer számra keletkeznek csak a földbirtokreform révén uj gazdasági exisztenciák, mikor nekünk nemcsak mezőgazdaságilag, hanem iparilag és kereskedelmileg is fejlődnünk kell, az általános kultúrát kell minden vonalon emelnünk. (Élénk helyeslés és taps.) A kultúra előmozditása érdekében tovább is fogok menni és a költségvetésen túlmenőleg is szolgálni kivánom a magam részéről ezt a célt. A kultuszminister ur rövid időn belül be fogja terjeszteni a tanyai iskolák szaporitásáról szóló törvényjavaslatot. (Általános, élénk helyeslés és taps.) Különös figyelmet fordítottunk az egyházak támogatására. Ebben a tekintetben a költségvetés 2*3 millió aranykoronával van megterhelve. Végül a nem állami iskolák támogatásához való hozzájárulás 19*5 millió aranykorona felvételét tette szükségessé. Tudjuk, hogy e tekintetben még merülnek fel kívánalmak és vannak nehézségek, azt hiszem azonban, hogy amikor annyi nagy akadállyal és nehézséggel kell megküzdenie az államnak a saját költségvetési egyensúlyának fentartásával kapcsolatban, a lehetőséghez képest mégis meghozta az állam azt az áldozatot, amely e tekintetben jogos és méltányos. A népjóléti minister ur költségvetése 28'5 millió aranykorona. Itt csupán megemlitem, hogy az állami, lakásépitkezésre 2 millió aranykoronát vettünk fel, csak azért, hogy a lakásinségen segitsünk, de bizonyosra veszem, hogy ezt az akciót a jövő évi költségvetésben is tovább kell folytatnunk. Rendezni kivánja a minister ur a nyilvános betegápolást, amelynek költsége 6'5 millió aranykoronát tesz ki, mig ezzel szemben nagyon csekély bevétel mutatkozik. Rendezni kivánjuk a gyermekvédelem kérdését is (Helyeslés.) és végül a legrövidebb idő alatt a rokkantügynek olyan rendezését kivánjuk megvalósitani, (Elénk helyeslés és taps.) amely az állam mai adott nehéz viszonyában is megfeleljen annak a kötelezettségnek, amely őt ezzel az osztállyal széniben terheli. (Helyeslés) Bár elég nagy az a tétel, amely ezt a tárcát illeti, mégis azt tartom, hogy sajnos, nagyon szűk azokhoz a szociális feladatokhoz képest, amelyeknek megoldása tulajdonképen az államra hárulna, de számolni kellett az állam pénzügyi helyzetével. Mindenesetre utat és módot fogunk azért keresni arra is, hogy a szociális feladatok, különösen a munkásbiztositás különböző problémái megoldassanak. E tekintetben a magam részéről csak egyet mondhatok: a legjobb megoldás, amely lehetséges különösen a munkahiány elleni biztosításra, a munkaalkalmak teremtése (Helyeslés.) és ameddig évi december hó 12-én, pénteken. az ország pénzügyi helyzete, valamint a rendelkezésre álló erőforrások megengedik, szivesen rendelkezésére fogok állani a népjóléti minister urnák szociális törekvéseinek megvalósításában. (Helyeslés.) Az igazságügyi tárcáról röviden megemlitem, hogy 31 millió aranykorona van felvéve a költségvetésébe. Ezek után áttérek a gazdasági tárcákra. A gazdasági tárcák közül a pénzügyivel egészen röviden fogok foglalkozni, hiszen egész expozém tulaj donképen ennek működésére terjed ki. Két dolgot akarok itt kiemelni. A legrövidebb idő alatt megvalósitani kivánom a pénzverde kérdését. A magyar pénzverdének nagy hírneve volt a külföldön és épen a jövő politikájával kapcsolatban erre súlyt kell helyeznünk ma is. Tudom nagyon jól, hogy már most felmerül nagyon sok oldalról az a kérdés, és sürgetik annak megoldását, hogy teremtsük meg az uj valutát. Az én álláspontom e tekintetben az, hogy meg kell tenni az előkészületeket. Az uj valutára akkor fogunk áttérni tudni, amikor minden tekintetben szabadon bontakoznak _ ki az ország gazdasági erőviszonyai, ha látjuk elhelyezkedésüket a világgazdaságban. Megvan a reményem, hogy ez mielőbb meg fog történni. Különös súlyt kivánok helyezni a bányászatra, még pedig annál inkább, mert óriási gazdasági érdekünk fűződik ehhez. Mindazt, ami tuiajdonképeni bányászati kincs volt ebben az országban, elveszítettük. A megmaradt területen lévő kincseket kiaknázatlanul nem hagyhatjuk és máris látjuk, hogy különösen a kőbányászat, a mész- és üvegipar terén kecsegtető reményekkel állunk szemben. De továbbmenőleg is nagy számmal vannak olyan kincseink, amelyeket gazdasági és állami életünk érdekében fel kell fedni. Ezt azonban csak akkor érhetjük el, ha a magántőke és a külföld is azt látja, hogy a kormány és az állam is komolyan érdeklődik eziránt. Rendkivül feltűnő a költségvetésben a kereskedelemügyi és a földmivelésügyi tárcáknak kis összegekkel való szereplése. A kereskedelemügyi tárca költség-vetése mindössze 13"2 millió, a földmivelésügyié 16'5 millió aranykoronát tesz ki. Lehetetlennek tartom, hogy ezek a tárcák a jövőben is ilyen soványan dotál tassanak. Nem lehet gazdasági politikát folytatni ott, ahol iparfejlesztésre csak 30.000 korona áll rendelkezésre, nem lehet mezőgazdasági politikát folytatni ott, ahol a mezőgazdaság körébe eső állattenyésztésre és egyéb célok megvalósítására csak kis összegek jutnak. (Ugy van!) Épen ezért, mert ennek lehetetlenségét teljesen átérzem, ennek a két tárcának nem egy szempontból segítségére siettem más utón, jórészben hitelek nyújtásával és megszerzésével, amelyeknek segítségével céljaikat a költségvetési kereten túl is megtudják valósitani, Megemlitem még, hogy a kereskedelemügyi minister ur javaslatára a törvényhatósági utak rendbehozatalára 9"5 milliárd korona hitelt adtunk a törvényhatóságoknak. A földmivelésügyi tárca keretében különös súlyt helyeztünk az erdészeti célokra ; ezen a téren annál inkább méltányolni kellett a törekvéseket, mert a legnagyobb érdekünk, hogy erdészetünk fejlődjék. A vizszabályozásokra is nagyobb hitelt nyújtottunk az igen t. földmivelésügyi minister urnák, abból indulva ki, hogy minden megmentett hold terület gazdasági előnyt jelent az ország számára. (Ugy van ! Ugy van !) A ministerelnökség költségvetése keretében csak megemlitem, hogy 3'6 millióval dotáltuk a csepeli kikötő építésének ügyét és minden erővel arra törekszünk, hogy ez a kikötő mielőbb .-