Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.

Ülésnapok - 1922-361

A nemzetgyűlés 361. ülése 1925. évi január hó 20-án, kedden. 109 egy : társadalmi osztály kizárólagos jogának; nem i's kizárólagosan a gyomor legtökéletesebb kielégítésében látja a társadalom boldogulását, hanem súlyos kötelességekben és nagyarányú feladatokban; ez az, amire törekedni kell a társadalomnak és ennek egységes munkájában, egységes törekvésében látja ^ a társadalmat megjelenni, a társadalom életét lefolyni és a szocializmus igazi magasztos elveit érvényesülni. Ez a felfogás nem kacérkodik a forradalommal, hanem azt mindenképen el akarja kerülni, mert tudja, hogy a szociális forradalom könnyen osztályuralomra vezet, pedig ez a felfogás osztályt nem ismer el, csak egységes társadalmat. Arra törekszik tehát, hogy a társadalom állandó szükséges átalakulására jelentős gondolatokat, eszméket és tevékenységeket felfogja és azokat érvényesülni segítse. A társadalomnak ebből az elgondolásából, ebből a természetes szükségességéből következik, hogy r a nemzeti ujjáépités csak az egész magyar társadalom együttes munkájával képzelhető el. Eből nincs kizárva egy társadalmi réteg sem. Ebből nemcsak hogy nem akarja pártunk kizárni egy társadalmi rétegünket sem, hanem azt kívánja, hogy együttesen végezzük el ezeket a nagy feladatokat. Különböző hivatásbeliek és munkásrétegek minden rendezett társadalomban Megeszitek egymást. A munkásrétegek az állam kormányzatának természetes segitői és szövetségesei. A munkásságot a termelés felelős tényezőjének kell megtenni a társadalomban, amelynek érdekei összhangban kell hogy legyenek a közigazgatás és fogyasztás mai érdekeivel. De ha igy látom a magyar munkásságot is bekapcsolódni a magyar nemzeti társadalom egységébe és egészébe és igy látom bekapcsolódni azokba a nagy feladatokba, amelyeket az előttünk fekvő költségvetés kezd szolgálni, akkor^ figyelmem e társadalmi réteg vezetőinek kérdésére is irányul. A munkásság vezetői az élet üllőjén kikovácsolt, kiaeélozott jellemek kell hogy legyenek, akik mindig őszintén megvizsgálják és megismerik a munkásság érdekeit és felelősségük teljes tudatában tudnak a munkásság vezetői és irányitói. lenni. Ezek a kijelentések, meg vagyok győződve, nem csupán az én teoretikus felfogásomat adják .vissza, és nem azt, ahogy én látom a magyar politika szükségességét, és abban a vezetőeszméket, hanem azokat az elveket fejezik ki, amelyeket a magyar állam kormányzása érdekében pártom is alapjában magáéinak vall és a kormány is ezek szerint irányítja ténykedéseit. (Ügy van! jobbfelől.) Csak a legutóbbi eseményekre mutatok rá. Abban, ami az egyik -napilap révén köztudomású lett, abban a ^megegyezésben, egyességben, amelyet egyrészről az igen t. ministerelnök ur, másrészről pedig a magyar szociáldemokrácia vezetősége kötött, szintén ennek a két nagy eszmének kidomborodását látom. Az igen t. ministerelnök ur elismerte és szolgálandónak látta a nagy szociális eszméket, de ehhez nemzeti eszmékkel telitett szocialistákat kivan magának munkatársul! (ügy van! jobbf elől.) Az az irányzat tehát, amely különösen a társadalmi eszmék szolgálatában áll, ugyanakkor, amikor ezt a munkát magára nézve vállalta volna, elismerte a nagy nemzeti eszmék szükségességét. Ez olyan eredmény és olyan jelenség, amely miatt egyik fél sem szegy enkezhetik, ami a legnagyobb elismerésre válik ugy az igen t. ministerelnök ur politikai előrelátásának, mint a magyar szociáldemokrata párt hazafias, nemzeti gondolkodásának. (B, Podmaniezky Géza: Ha betartották volna!) Amikor ezek után áttérek a kormányzás kérdésére, számot kell vetnünk azzal — ami különösen fontos ma, amikor az ujjáépités költségvetését tárgyaljuk és az ujjáépités szerves munkáját megkezdjük —, hogy a 4

,hová" és „merre" kérdésével foglalkozzunk, de egyben figyelmünket a „honnan" kérdésére is ráirányítsuk. Csak akkor tudunk a szervezési munkában előhaladni, csak akk.or tudja a kormány a nemzeti társadalmat ezen a téren vezetni, ha tudja és ismeri céljait, törekvéseit, ha ismeri azt az irányt, amelyben haladnia kell és ha leszűrte a kormányzás szempontjából a multak tapasztalatait. A kormányzás: céltudatosságot, szervezést és ellenőrzést jelent. Mit kell tenni az emiitett három irányban, hogyan volt a múltban! — ez az a kérdés, ami a költségvetés bírálatakor elsősorban szemünkbe ötlik. Ezekkel a kérdésekkel, a kormányzás feladataival és három fontos mozzanatával egyenként, külön-külön akarok röviden foglalkozni. T. Nemzetgyűlés! Azt mondom, hogy a tervszerűség jelenti az előrelátást a jövő előkészítésében, ami az egyes kormányzati ágak körén belül működési terv kiépítésének szükségességében nyilvánul meg. Ennek a tevékenységnek irányaira nemcsak a közeljövő szempontjából kell gondolnunk, nemcsak közeli évekre, hanem hosszabb időre, évtizedekre kiterjedő és kiható működési terveket kell a kormányzatnak lefektetnie. A tervszerűség védi meg az üzemet a téves irányú haladástól és azoktól a változásoktól, amelyeket a vezető tényezők változósága idézhet elő az állam kormányzásában. Olyan kidolgozott alapirányu. tervekre van szükség a kormányzati és az igazgatási ágakban, amelyek főbb szempontjaikban a változó ministerek alatt is érvényesülhetnek. Nemzeti gazdasági és nemzeti kultúrpolitikára, nem pedig ministeri gazdasági és ministeri kultúrpolitikára vau szüksége ennek az országnak! Második mozzanata, t. Nemzetgyűlés a kormányzásnak: a szervezés kérdése. A szervezésnek főként a szociális része fontos: a személyzet összeválogatása és kiegészítése. Különösen súlyos következményekkel járhat a vezető állásokban levő alkalmazottak rossz kiválasztása. Itt rá kell mutatnom arra, hogy a szervezés kérdésében — ahová az úgynevezett B-lista kérdése^ is tartozik — talán hirtelen, nem kellően előkészítve történtek meg az intézkedések, amelyeknek kihatása bizonyos irányokban súlyosan érezhetők. Ezért rámutatok a szervezés szociális részére és szükségességére most, ebből az alkalomból, amikor a tisztviselők létszámredukciója nagyrészben már megtörtént, bár bizonyos mértékben még folyamatban van, hogy amikor előáll majd az állami gépezet vezetésében és szervezésében az utánpótlás szükségessége, hogy ennél az utánpótlásnál a mindenkori kormányzat nagy gondosságot és körültekintést érvényesítsen, amely elkerülhetővé teszi számára azokat a későbbi fájdalmas operációkat, műtéteket, amelyeket a viszonyok kedvezőtlenebb alakulása mellett — mint aminő időkbe most kerültünk - ezeken a rétegeken, a tisztviselői karon végezni kell. A kormányzást a szervezés terén is azoknak az eszméknek szempontjából nézem, amelyeket az előbb voltam bátor fejtegetni. Az előbb hangsúlyozott eszmék hatása alatt a nemzeti társadalom fejlődését ugy látom, hogy ezt a vidékről, a faluról kiindulóan kell megkezdeni. Bírálatomnak ezt a részét szívesebben kezdtem volna én is külpolitikai kérdések fej-