Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.
Ülésnapok - 1922-361
110 A. nemzetgyűlés Bßt ülése 192.">. temetésével, mert a nemzetek mai életében a külpolitika kérdései annyira, átszövik a nemzetek belső életnyilvánulásait, hogy tuJajdonképen a külpolitikai viszonyokból, kérdésekből kell kiindulnunk, és akkor járunk el helyesen, ha ebből térünk rá a belpolitikai szükségességekre is, azonban az adott viszonyok között, amikor súlyos szerződésekkel vagyunk terhelve, minden figyelmünket elsősorban is a belső konszolidációra kell forditanunk. Ha igy, ezzel a súlyos koncesszióval térünk át a belpolitikai kérdésekre, azt látom, hogy a kiindulás nem történhetik másként, mint csak a vidékről, a faluról kezdődően. A közigazgatás terén már az első fórumon megosztandónak vélem a birói funkciót a közigazgatási funkciótól, és viszont szükségesnek látom a közigazgatás erős kiépítését a falu gazdasági, kulturális jólétének érdekében. Tehát erős gazdasági és kulturális jóléti közigazgatást kivánok a fala számára. Csak ha a falu életét már biztos alapokra helyeztük, számíthatunk azoknak a nagy erőhatásoknak érvényesülésére és megnyilatkozására, amelyekre szükségünk van az egész nemzeti élet átformálásához. Ha a falura irányzóm figyelmemet a belső politikai kérdések vizsgálatában, akkor a mezőgazdaság terén is olyan jelenségeket látok» amelyek fölött nem tekinthetek el anélkül, hogy azokkal elvi alapjukban ne foglalkozzam. T. Nemzetgyűlés! A múlt eseményei 1 , de a mai idők gazdasági jelenségei is arra mutatnak, hogy mezőgazdaságunk sajátos helyzetben van. A magyar mezőgazdaságnak nehéz, sivár klimatikai viszonyokkal, nehéz világgazdasági viszonyokkal és nehéz kulturális viszonyokkal kell megküzdenie. {Ugy van! jobbfelől.) Csak ennek a három] nagy szempontnak felismerése után lehet, nézetem szerint, messze időkre kiterjedően helyes művelési programot adni a magyar mezőgazdaságnak. E nélkül a magyar mezőgazdaság állandó gazdasági Skrizisekben fog- vergődni, állandó gazdasági krízisek fogják marcangolni, amelyek, ha nem ismerjük fel kellő időben ezeknek a jelenségeknek nagy súlyát, a magyar mezőgazdaságot kritikus helyzet elé sodorják. Kö vitáén niegvil ági torn ezt a három szempontot, t. Nemzetgyűlés! Klimatikai viszonyaink mintegy ari'a kónyszeritik a magyar mezőgazdaságot, hogy a szemtermelést, a gabonatermelést ne tekintse a. legfontosabb művelési, termelési' ágnak. A kedvezőtlen világgazdasági, világpiaci viszonyok a nagy fogyasztó-piacokat mindinkább a külterjes mezőgazdasági területek, a világnak külterjes művelési zónáinak gabonatermésével látják el, amelyek olcsóbban tudnak termelni, mert náluk a kulturális élet nem fejlesztette ki 1 annyira a belterjes életmódot, nem drágította meg' annyira a munkabéreket, ugy. hogy a fogyasztási piacoknak onnan való ellátása gazdaságilag sokkal előnyösebben történhetik. Mi mindinkább a világgazdaság belső fogyasztási és termelő köreibe kerülünk; egész országunk, egész gazdasági területünk mint egy város alakul ki, amelynek viszonyai' sokkal rentabilisabbá teszi az intenzív ^ állattenyésztést, az állati termékek feldolgozását, a mezőgazdasági iparok létesítését, a kertgazdaságoT, a gyümölcstermelést, szóval mindazoknak a produktumoknak eloállitását, termelését és a művelésnek ebben az irányban való megszervezését, amelyek a városi jellegű nagy fogyasztó piacoknak szükségesek és amelyeknek termelése a fogyasztó piacok körül helyezkedheévl január hó 2ê-aÂ, heddcH. tik el. A mi országunk mezőgazdasága \s e három tényező hatása következtében mindinkább ezekbe a belső termelési körökbe terelődik. Ha nem ismerjük fel ezt a fejlődést, amely a világgazdaságban végbemegy előttünk, ha továbbra is kitartunk nagy arányokban a szemtermelés mellett, akkor kedvezőtlen klimatikai viszonyaink következtében, kedvezőtlen árviszonyaink alakulása következtében és a magyar, mezőgazdaság nehéz hitelviszonyai következtében ismét előállhatnak azok a krizisek, amelyek — mint a háború előtt is láttuk — nagyrészben a magyar középbirtok eladósodásához vezettek. Ilyen módon fokozva a vidék mezőgazdaságának termelő lehetőségét, ezzel emeljük a vásárlóerőt is a faluban, ami az ipar és kereskedelem számára kedvező alakulás lesz és a kisipar fentartása szempontjából az egyedül lehetséges segítésnek tűnik fel a tömegszükségletek számára dolgozó nagyiparral, nagyüzemmel szemben. A mi általános közgazdasági feladatunk tehát a rmigyar nemzeti társadalom rekonstrukciós munkájában: a termelés minden irányú megindítása, szervezése és élénkítése. (Ugy van! jobbfelől.) Vagyis más szóval: életet vinni a nemzeti termelés testébe, ami mái viszonyaink között főként a pénzügyi tárcára tartozik. T. Nemzetgyűlés! Méltóztassék megengedni, hogy csak néhány fontosabb mozzanatra mutassak most rá, mint amelyek, nézetem szerint, ebben az irányban sürgősen, mennél hamarább rendezendők. Az egyik a valorizációról alkotott téves remények eloszlatása. Ez mint Damokles-kard függ még mindig a társadalom nagy részének feje felett; nem tudják, mi lesz ezzel a kérdéssel; számítanak a visszamenő valorizáció lehetőségével, holott tisztában kell lennünk vele — bármennyire fájdalmasan esik is egyes társadalmi rétegeknek az ezzel a gondolattal való megbarátkozás —, hogy a valorizáció visszamenőleg teljesen lehetetlen. A másik az aranymérleg mennél sürgősebb behozatala. Ez pontosságot, realitást jelent a közgazdasági életben. Pontosság és realitás nélkül tervszerű gazdasági tevékenység nem képzelhető. És itt tűnik elő a revízió szükségessége is. Ezt különösen ajánlom az igen t. pénzügyminister ur szives figyelmébe és kérem, hogy a revizió kérdésével, annak intézményes megoldásával legyen szives foglalkozni. Megfelelő nagy revizori kar, kiépítése azért szükséges, hogy ne csupán pénzintézeteink és hitelintézeteink, hanem ipari és kereskedelmi vállalataink is hozzájussanak a helyes és racionális könyvvezetéshez, megismerjék, fThnak nagy érdekét és nagy előnyeit, hozzájussanak olyan szakemberekhez, akik ebben a tekintetben segítségükre vannak, hogy elkerülhetők legyenek az olyan jelenségek, amelyek ma közgazdasági téren, különösen a kereskedelmi életben mutatkoznak. Hiszen vegyük elő a Hivatalos Közlönyt, naponta tömegével jelennek meg csődök, kényszeregyezségek; azt látjuk, hogy kereskedelmünk, gazdasági életünk kezdi elveszíteni reális alapját, ami azért is veszélyes, mert ez hitelviszonyainkat rontja meg és tőkekilátásainkat fenyegeti a külföldön. Olyan jelenségek vannak különösen a gabonakereskedelem, ujabban pedig a textilkereskedelem terén is, hogy a mai állapotok már-már tarthatatlanok, mert egész közgazdaságunkat megmételyezik. Legutóbb a bőrszakmában is mutatkoztak ilyen jelenségek, de az eUenállóbbnak bizonyult. Ezért én ebben az irányban is felhívom az igen t*
