Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.

Ülésnapok - 1922-361

108 A nemzetgyűlés 361. ülése 1925. évi január hó 20~án, kedden. résztvenni ebben a vitában, és tudja érvényesíteni azokat a szempontokat és vezető elveket, amelyeket a kormányzásban biztositani kivan, ilyenmódon csak kötelesség-ét teljesiti az ellenzék, amely a parlament költségvetési vitájájában résztvesz. Hogy ez mennyire súlyos kötelesség- a parlament és pártok részéről, azt a magyar parlamentarizmus történetéből adatokkal is bizonyíthatom, mégpedig ^ nemcsak a kormánypárt, hanem az ellenzék főbb vezértagjainak és embereinek felfogásával is. Látjuk, hogy Bizony Ákos, Kossuth Ferenc, Apponyi Albert, majd a főrendiházban Máriássy báró, aki

! szintén az ellenzéket képviselte, majd pedig gróf Szapáry Géza, gróf Tisza Kálmán és Széli Kálmán egységesen arra az elvi álláspontra helyezkedtek, hogy a költségvetés elfogadása az ellenzék részéről nem jelent bizalmi kérdést és bizalmi szavazatot a kormánynak. (Meskó Zoltán: Amikor zárszámadás van és elszámolnak rendesen!) A zárszámadás természetesen kiegészítő része a költségvetési jognak és csak a zárszámadási jognak helyes gyakorlásával tudunk a kormányzat felett helyes bírálatot gyakorolni, azonban, ha a birálat jogával él az ellenzék a költségvetés tágyalásában, csak kötelességét gyakorolja, és hogy a múltban az ellenzék mégis, ilyen álláspont ellenére is miért tagadta meg* a kormánytól a költségvetés megajánlását, ennek nem általános kormányzati okai voltak, hanem Magyarországnak Ausztriával való közösségéből eredtek az okok. Ha az ellenzék ezt a jogát olymódon gyakorolja, hogy a vita túlság*os elnyujtásával mintegy rá akarja oktrojálni a parlament többségére az ő véleményét, ez a parlamenti joggal nem egyezik, mert ezzel meg akarja akadályozni az állami élet zavartalan biztosítását és ezzel mintegy rá akarja oktrojálni

1 a kormányra, a többségre az ő kisebbségi akaratát. Ez egyenlő jelentőségű lenne a parlamentarizmus csődjével és ha én ezekből a szempontokból nézem a költségvetési vitát, akkor mintegy kapcsolatot látok a magyar nemzetgyűlésnek egyik legutóbbi munkája és a. költségvetés tárgyalása között, nevezetesen a szijgoitítottí házszabályok Meghozatalában. Kötelezettséget vállaltunk ebben a költségvetésünkben a külfölddel szemben bizonyos fontos kérdésekben, a nemzet gazdaságának ujjáépitő kérdéseiben, nem engedhettük meg tehát a költségvetés tárgyalásának elhúzódását, a költségvetést idejére el kell késziteiiife a nemzetgyűlésnek. Ehhez a parlamenti szükségességhez azt kivánja most az állami élet zavartalan biztosítása mellett, egy másik érdek: a nemzeti társadalom rekonstrukciós munkájának zavartalan biztosítása, íme tehát, ha a többségi párt szükségesnek látta a szigorúbb házszabályok meghozatalát, abban némileg a költségvetés zavartalan biztosrtásának ez a kétszeresen fontos érdeke is már benne vau. Ezután vizsgálni kivánom t. Nemzetgyűlés azokat az ^esziméket és elveket, amelyeknek érvényesülését egyrészt szükségesnek tarlóm a magyar állam kormányzásában, másrészről keresem, hogy mennyiben találhatók fel azok már eddig is az állami kormányzásban. A polgárosult államok életében ma két vezéreszmét látunk világítani: egyik a nemzeti, másik a szociális elv. Ezeket keresem tehát én is a magyar állam kormányzásában és sajnálom, hogy a t. túloldal nincs jelen a költségvetési vitának legalább r is a megindulásakor, hogy erre nézve kérdéseket tehetnénk, igy kénytelen vagyok megelégedni azzal, hogy ezekben a kérdésekben csak bizonyos általános érvényű kijelentéseket tegyek. Akadnak talán épen a magyar társadalomban olyan felfogások, olyan irányok, amelyek a nemzeti gondolattal szemben az emberiségnek nagyobb, egyetemesebb gondolatát vetnék fel. Erre azt válaszolom, hogy a nemzet fogalma nem zárja ki az emberiség gondolatát és érdekét. A nemzetek az emberiség indrvidumai. Miként a társadalom mai elképzelésünk szerint az individuumokon keresztül fejlődhetik, ugyancsak az emberiség fejlődéséhez is szükség van nemzeteki'e, amelyek az egyes nemzetek érdekének versenyében viszik előre az emberiség érdekét. Az érdekek versenye a nemzetek között azonban ne menjen át itt sem az egorzmusba, mert az emberiség érdekét rontja meg az egoizmus érvényesülése, amint azt korunkban sajnosán tapasztalhatjuk. A másik eszme a szociális eszme, amelyik a XVIII. és XIX. század liberalizmusának gondolatát váltja fel. A liberalizmus a szabadságot akarta biztositani a fejlődés számára és azt akarta érvényre emelni. Ezzel azonban csak részleges eredményeket ért el. Ebben a fejlődésben e közben a társadalom egységének érdeke mrnd erőteljesebben bontakozott ki. Most a szociális elv akar érvényesülni, amely erősebb, egyetemesebb, mint a liberalizmus elve, mert a liberalizmust is magában foglalja, de csak keretek között. A társadalom egységének természetéből eredő szociális elv adja meg valódi tartalmát a szocializmusnak is. T. Nemzetgyűlés! Méltóztassék megengedni, hogy ezzel a kérdéssel itt behatóbban foglalkozhassam. (Halljuk!) Évek óta itt kisért közöttünk a szocializmus gondolata, sőt a szocializmus szükségessége. Ideje tehát, hogy most, amikor az állami társadalom életét biztosabb, határozottabb alapokra akarjuk fektetni, ezzel a kérdéssel is foglalkozzunk, hogy e kérdés lényegével megismerkedjünk és a kérdés tartalmát, lényegét e szociális elvnek, ennek az organikus elvnek_ folyományaként látom, és a szocializmus tulajdonképen a társadalmi élet organikus közösségének az elve, amely elv a közös célokba helyezett egyéni érdeket és a rendre és kötelességtudatra alapított szabadságot akarja érvényre juttatni az állami társadalomban. Ez az elv, szocializmusnak az elve. lényege és tartalma, amely a társadalom organikus egységére mutat rá, amely különböző funkciókkal és különböző teljesitményekkel végzi az ő nagy életét. Olyan társadalomban látja a társadalom célját, a társadalmi jólétet bi'ztosithatónak, azt a társadalmat látja értelmesnek és gazdag'nak, amelynek tagjai a társadalom különböző szükségletein dolgozni kénesek, a legegyszerűbb szükséglettől a legszellemibb szükségletig. Ez tehát mit jelent? Azt, hogy a társadalom magába ölelje a társadalom minden rétegét — hogy ezt a rossz megjelölést használnám' — minden osztályát. Magától értetődőleg beletartozik a fizikai munkások társadalmi rétege is, és meg' vagyok arról győződve és nem kételkedhetem abban, hogy nártunk is ezen az elvi alapon állva, szívesen látja és kivánja, hogy ebből az egységes munkából a magyar munkásosztály is kivegye a maga részét. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) A szocializmusnak ez az egyedül helyes és lehető felfogása nem az osztályharcra és nem az^ osztályuralomra alapítja a társadalom életét és jövőjét, hanem az emberi társadalmak egyetemes érvényesülését akarja biztositani. Ezt tekinti végső céljának. A szocializmust tehát nem fogadja el