Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.

Ülésnapok - 1922-361

A nemzetgyűlés 361. ülése 1925. évi január hó 20-án, kedden. 101 Nagy eltérést mutat a szanálási tervvel szemben az autonómiák alkalmazottainak ós nyugdíjasainak járandóságaihoz való állami hozzájárulások összege, mert itt vétettek számításba a vallásfelekezetek nyugdíjasainak nyújtott támogatások, továbbá itt vétettek számításba a kongruák, azonkívül a vármegyei és községi alkalmazottak fizetéskiegészitésének összegei, továbbá a nem állami iskolák tanitók özvegyeinek és árváinak nyújtott állami segélyek is. Ezeket élesen meg* kell különböztetni azoktól az alkalmazottaktól, akikre beszédem elején voltam bátor rámutatni, t. i. akiknek illetményeit a kormány már július hóban teljes egészében beszüntette. A most emiitett támogatások egy része az 1848 : XX. tcikken alapul, vagyis a vallásfelekezetek egyenjogúsításán, továbbá a kongruahozzájárulásból, valamint a vármegyei és községi azon alkalmazottak fizetéskiegészitéséből ered, akiknek igénye törvényes alapon nyugszik s akiknek járandósága további utalását a kormánynak ebben a költségvetésben is fenn kellett tartania és a jövőben is fenn kell tartania. A nyugdijasok részére szükséges összeg az .1.924 július 1-től kezdődő fizetésrendezéssel kapcsolatban szintén igen nagy emelkedést mutat, amely emelkedés még sokkal nagyobb volna, ha épen az előbb emiitett hozzájárulási összegeket is ennél a tételnél számoltuk volna el. A beruházásokra nézve, sajnos, a szanálási törvényhez csatolt programban megállapított 12 millió aranykoronán felül nem tudott a kormány nagyobb összeget előirányozni. Itt meg kell említenem, hogy ebből az összegből 3-6 millió aranykorona a csepeli kikötő építésének befejezésére fordittatik. ami szociálpolitikai szempontból is felette fontos, amennyiben a főváros közvetlen közelében nagyobbszabásu építkezést jelent, de másodsorban fontos a nemzetközi kereskedelembe való belekapcsolódás, a dunai útvonal teljes kiépítése szempontjából is. Egymillió aranykoronát a debreceni egyetem építésének befejezésére, 750.000 aranykoronát pedig a pécsi egyetem építésének folytatására találunk ebben a költségvetésben. Vízügyi beruházásokra 530.000 aranykorona van számításba véve. Itt meg kell említenem, hogy ennek tekintélyes része a Sió szabályozására fordittatik, ami ezért is fontos, mert ezáltal lehetővé válik a Balaton vízszintjének szabályozása is, ami a Balaton környékén levő fürdőhelyekre nézve igen nagy fontosságú kérdés. Másrészt a Sió szabályozása a Sió mentén elterülő mocsaras területeknek egészségügyi szempontból való mentesítése tekintetében is igen nagyjelentőségű. A kereskedelmi tárcánál 2.6 millió aranykorona a meglevő utakfentartására fordittatik, 1,010.000 aranykorona pedig uj utak létesítésére. Ezenkívül 230.000 aranykoronával kívánja a kereskedelmi kormány a matolcs-szamosi hid építését teljes egészében befejezni, 170.000 aranykoronát pedig a háború alatt megrongálódott fahidaknak vasszerkezetű hidakká való átépítésére fordít. Végül 2 millió aranykorona van előirányozva a lakásszükség enyhítése céljából állami kislakások építésére. ^ Ezután áttérek az állami bevételek ismertetésére. (Halljuk! Halljuk!) A bevételek tekintetében a költségvetés úgyszólván teljes egészében lépést tart a szanálási programúihoz csatolt költségvetési előirányzatban lefektetett elvekkel. Lényegesebb eltérést itt csak a határváni jövedék mutat, ahol az előirányzott öszszeggel szemben 6,357.000 aranykoronával több a bevételi tétel, továbbá a dohány- és a só jövedéknél, ahol a többlet 6,445.720 aranykoronát tesz ki. Ha figyelembe vesszük, hogy a szanálási program tulajdonképen azon épült föl, hogy az ország minden egyes polgárára 50 aranykorona adóteher esik, akkor, 8 millió lakost véve számításba, tulajdonkópen 400 millió aranykorona adótehernek kellene ebben a költségvetésben szerepelni. Ezzel szemben azt látjuk, hogy az 1924/25. évi költségvetési előirányzatban az egész megterheltetés — beleszámítva már a dohányjövedék bevételeit is, amit pedig egyáltalán nem nevezhetünk adótehernek — 807,350.680 aranykoronát tesz ki, vagyis az előirányzott összeg még csak meg sem közelíti a a fejenként 50 aranykorona adóteherrel való megterhelte test. Ezenkívül még körülbelül 15 millió aranykorona bevételre számit a kormány, ami egyrészt a hátralevő kényszerkölcsönből, továbbá a hátralékos vagyonváltságból, valamint az állami gabonaakció felszámolása következtében visszatérülő forgótőkéből fog előkerülni. Ez az összeg azonban az előttünk fekvő költségvetési előirányzatban nem vétetett számításba, mert átmeneti jellegű lévén, nem volt kívánatos, hogy ezzel az összeggel bevételeinket duzzaszszuk, nehogy annak a következő évben való elmaradásával a bevételekben nagy visszaesés mutatkozzék. Másrészt viszont számos olyan rendkívüli kiadásra is kell számitanunk, amely az ország gazdasági életének fellendítése szempontjából felette fontos. Ilyen például a tanyai iskolák, gazdasági ismétlő iskolák létesítése, azonkívül a esendőrlaktanyák épitési költségei. Egyébként ennek a várható 15 millió aranykorona rendkivülí bevételnek felhasználása tekintetében a kormány külön felhatalmazási javaslattal fog a nemzetgyűlés elé lépni. Áttérek rövid vonásokban a költségvetési előirányzat alaki részére. Az előirányzatban az eddig követett eljárással szemben többféle újítást látunk. Az egyik ilyen ujitás a költségvetés fejezeteinek és címeinek számozásában van. Eddig egy és ugyanannak a tárcának keretében, sőt ugyanannak a tárcának költségvetési címében is többféle fejezet- és címszámozást találtunk. Ez rendkívül megnehezítette a költségvetések áttekinthetőségét. Ezen költségvetésben a külföldi államok mintájára minden egyes tárca egy fejezetet és minden egyes igazgatási ág egy címet jelent, és így ebben a költségvetésben minden egyes fejezetnek és címnek, minden egyes költségvetési ágnak egy és ugyanaz a száma ugy a rendes, mint a rendkívüli kezelésben és ugy a kiadásoknál, mint a bevételeknél. Az egyes fejezetek és tárcák ugyanazzal az elnevezéssel szerepelnek, mint az 1923/24. évi költségvetésben. Csupán két kivételt találunk az 1923/24. évi költségvetéssel szemben. Ezeknek egyike az, hogy a „háborús utóköltségek" fejezetének elnevezése megváltoztattatott „békeszerződési terhek"-re azért, hogy összhangban legyen a szanálási törvényhez csatolt költségelőiránvzatban használt elnevezéssel. Itt azonban ebből a fejezetből egyes tételeket el kellett vonni, amennyiben, bár a békeszerződésből folynak, de szorosan véve még sem tartoznak a békeszerződési terhekhez. Ilyenek a jóvátétellel kapcsolatos statisztikai és nyomdai munkák, valamint a kliring-hivatal költségei, azután a döntőbíróságok költségei és hasonló ilyen rendkívüli kiadások fedezésére előirányzott össze-