Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.

Ülésnapok - 1922-361

100 A nemzetgyűlés 361. ülése irányzat előbb említett összegeiből, akkor a tulajdonképeni állami közigazgatásra 467,517.520 aranykorona kiadás és 387,887.020 aranykorona bevétel esik, vagyis 79,930.500 aranykorona deficit mutatkozik, ami kereken számítva tízmillió aranykoronával több, mint amennyit a szanálási programhoz csatolt költségvetési előirányzat megenged. Ez a hiány azonban teljes egészében fedezetet talál abból a tízmillió aranykoronából, amely a szanálási programmal szemben az állami üzemeknél mint megtakarítás r mutatkozik. De ha vizsgáljuk a tulajdonképeni közigazgatásra eső összegeket és összehasonlítjuk azoknak nettó összegeit a szanálási tervhez csatolt költségvetési előirányzat nettó összegeivel, itt is azt találjuk, hogy az előttünk fekvő költségvetésben a közigazgatási résznek végösszegei 23,131.180 aranykorona deficitet mutatnak. Itt mingyárt rneg kell jegyeznem, hogy ez a deficit — mint az az általános indokoláshoz csatolt 1. számú kimutatás utolsó rovatából kitűnik — teljes egészében fedezetet talál egyrészt az üzemeknél megtakarítható tízmillió aranykoronából, másrészt pedig a dohány- és sóegyedáruságok feleslegéből, közel 7 millió aranykoronából, valamint a közszolgáltatási bevételek feleslegéből, úgyhogy végeredményben tulajdonképen csak 69.500 aranykorona deficit mutatkoznék. Ami pedig ezen kiadás túllépését illeti, amely, mint mondottam, úgyszólván teljes egészében fedezetet talál, ennek részletezését megtaláljuk az első füzet 131. oldalán levő „összehasonlításban", amely feltünteti a magyar államadóssági szolgálatban mutatkozó tényleges kiadási többletet a szanálási programmal szemben. Ennek főbb tételei: az újjáépítési kölcsönszolg'álatra nézve eredetileg előirányzott 25 millió aranykoronával szemben ezen a költségvetésben felvett 29,532.190 aranykorona, továbbá a Nemzeti Banknál fennálló függő adósságaink törlesztésére eredetileg tervbe vett 875.912 aranykorona helyett itt előirányzott 3,592.398 aranykorona, továbbá a francia és angol klíring-tartozásainknál előállott többlet. Viszont azonban nagyobb megtakarítást is találunk ugyanennél az „Összehasonlításnál", amely mutatkozik a Déli Vasút előlege, valamint a pécs-barcsi vasút kamatbiztositási előlegénél, amennyiben az itt előre tervezeit 3.920.338 aranykorona helyett, ebben a költségvetésben csak 1,500.050 aranykorona van előirányozva. Lényeges csökkenést jelent a szanálási tervvel szemben ezen költségvetésben a honvédelmi tárcánál előirányzott összeg, amennyiben a szanálási terv szerint nettó 71,800.000 aranykorona volt előirányozva a honvédelmi tárcánál, mig az előttünk fekvő költségvetési előirányzatban csak 57,315.739 aranykorona, vagyis 14,484.261 aranykoronával kevesebb, mint amennyi a szanálási programban előirányozva volt. Ez a legfényesebben bizonyitja ennek a szerencsétlen országnak béke iránt való nagy hajlandóságát. A szanálási tervvel szemben a személyi kiadások tétele mutat a legnagyobb eltolódást, «mennyiben az eredeti 152,550.000 aranykoroná• val szemben az előttünk,fekvő költségvetési előirányzatban 168,462.737 aranykorona lett számításba véve, aminek okát voltam bátor már előbb megemlíteni: a tisztviselői fizetésrendezésnek három hónappal előbbre való tolásában. Ezzel szemben azonban az úgynevezett „egyéb (dologi és átmeneti) kiadásoknál" a szanálási tervtől eltérően 15,988.865 aranykorona megtakarítást találunk. 5. évi január hé 20-án, kedden. De még szembetűnőbb ez a megtakarítás, ha az átmeneti kiadásokra az 1923/24. évi költségvetésben előirányzott összeggel szemben végezzük az összehasonlítást. Ugyanis az 1924/25. évi előirányzatban 45,886.150 aranykorona összeget találunk^és ha ezt összehasonlítjuk az 1923/24, évi költségvetési évben ugyanezen a címen előirányzott 89,630.175 aranykorona összeggel, akkor azt találjuk, hogy a folyó költségvetési évben csupán csak ennél az egyetlen egy tételnél 43,749.025 aranykorona megtakarítást értünk el, ami azt bizonyitja, hogy a kormány igyekezett minden halasztható kiadást a boldogabb, jobb jövő idejére elhalasztani. A pénzügyi tárca „egyéb kiadásai" között a III. füzet 86-ik oldalának 11. rovata alatt jelentkezik a jelenlegi szorzószám fentartásából származó esetleges kiadásra előirányzott 5,000.000 aranykorona. Méltóztassék megengedni, hogy ennél a tételnél egy kissé bővebben terjeszkedjem ki. (Halljuk! Halljuk!) Ennek az összegnek beállítására feltétlenül szükség volt, mert, amint tudjuk, a szanálási törvényhez mellékelt költségvetési előirányzat és a jelen költségvetési előirányzat is aranykorona alapon készült, holott a tényleges fizetési eszköz továbbra is a papírkorona maradt. Eredetileg ugy volt tervezve, hogy havonként állapítjuk meg a papírkoronának világpiaci értékeléséhez viszonyított arányszámát, azonban már a múlt év július havában be kellett látni, hogy a drágaság egyáltalában nem akart hozzásimulni az aranykorona világpiaci értékeléséhez, és igy, nehogy az állami alkalmazottak a tervezett fizetésrendezésnél kevesebb illetményt kapjanak, mint amennyi a fizetésrendezóst megelőzőleg volt részükre kiutalva, a kormány tehát kénytelen volt 1924 július havában az aranykorona átszámítási kurzusát 17.600 koronában és később, augusztus hónapban 17.000 koronában állapítani meg. Ezt a kormány a Nemzetek Szövetségének is bejelentette ós ezt fenn kívánta tartani addig, amig a viszonyok meg nem javulnak. Természetesen ennek következtében bizonyos diszparitással kell számolnunk az államháztartásban, mert az állam deficitjét teljes egészében abból a százmillió aranykorona külföldi kölcsönből kell fedeznünk, amely az 1924/25. költségvetési évre igényelhető. Már most ha a kormány ezt a százmillió aranykorona külföldi kölcsönt — amelyet valutában folyósítanak részünkre, — teljes egészében idehaza, a belföldön használná föl fizetési kötelezettségének teljesítésére, abban az esetben a papírkorona mostani értékelését figyelembe véve, körülbelül 10—14%-nyi kevesbedéssel kellene számolnunk, amely, a 100 millió aranykorona kölcsönre átszámítva, 10—14 millió aranykorona kevesebb bevételét jelentené az államnak. Miután azonban vannak külföldi tartozásaink is — külön itt megemlitem az újjáépítési kölcsönszolgálatra fizetendő összeget, valamint a külföldről vásárlandó dohány értókét, továbbá külföldi képviseleteink fizetését. —, igy tehát a kormány ennek a százmilliós valutakölcsönnek tetemes részét külföldi fizetésekre fordíthatja, ennélfogva a kölcsön tekintélyes részénél diszparitással nem számolhat. De mert ezek „a külföldi tartozások nem teljes egészében emésztik föl a százmillió aranykoronát, ennélfogva a fenmaradó és papírkoronára átváltandó valutáknál előálló átváltási különbségekre kellett ezt az ötmillió aranykoronát számításba venni.