Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVIII. kötet • 1924. december 12. - 1925. Január 29.
Ülésnapok - 1922-360
94 A nemzetgyűlés 360. ülése 1925. évi január hó 19-én, hétfőn. lenséggel szemben, amely a búza árának horribilis emelkedésében mutatkozik, mi a szándéka, vájjon mit szándékozik a kormány ezzel szemben tenni. Ha visszamegyünk 1924 július l-re. tehát a szanálási év kezdetére, meg* kell állapitanom, hogy a búzát akkor 285.000 koronával jegyezték a tőzsdén. (Erdélyi Aladár: Azóta rossz termés volt!) Azóta félév telt el (Rassay Károly: Azóta nem iett több a kereset!) és a búza immár elérte a 600.000 koronás árt. tehát épen 100%-kai emelkedett az elmúlt felesztendő alatt. (Kiss Menyhért: A szanálás sikere!) Ha aranyértékében mérem a búzát, akkor is meg- kell állapítani, hogy a békebeli 20 koronás árral szemben immár 100%-os az emelkedés, mert elérte a 40 arany koronás értéket. (Erdélyi Aladár: Amerikában nines szanálás, mégis ennyi az ára! — Zaj.) Ezzel szemben, ha figyelembe vesszük az egyéb szükségleti cikkek árának emelkedését, ott is tapasztalható ugyan bizonyos emelkedés az aranyparitás fölé, ez azonban messze^ alatta van a 100%-nak. Egészen érthetetlen és indokolatlan tehát, hogy Magyarországon, ebben az agrárállamban épen az, amiben a legbővebb termésünk van, a többi cikkel szemben... (Erdélyi Aladár: Nincs! Nekünk venni keli búzát!) Nem tudom, Erdélyi képviselő ur miért nyugtalankodik. Ugy látszik, a képviselő urnák sok búzája van odahaza, de a kisgazdák nem ezt mondják. (Erdélyi Aladár: Fájdalom, venni kell búzát!) Elnök: Csendet kérek! Szabó József: Akkor a képviselő úrra nézve egyénileg is sérelmes lehet a búzának ez az áremelkedése, mint ahogyan sérelmes a kisgazdára és főképen magára a fogyasztóközönségre nézve. (Rassay Károly: A társadalmi rend kérdése, ha nem lehet a kenyeret megkeresni!) Ha ezzel szemben figyelembe veszem, hogy a munkabérek milyen arányban emelkedtek, meg kell állapitanom, hogy az állami alkalmazottaknál, a köztisztviselőknél és általában a közalkalmazottaknál 1924 július l-e óta egy fillérrel sem emelkedtek az illetmények és a munkabérek; méltóztassanak jól visszaemlékezni, akkor történt a természetbeni ellátás megszüntetése és akkor kaptak a tisztviselők és közalkalmazottak a természetbeni ellátás helyett pénzbeli váltságot. Valószínűleg az akkori értékben kalkulálhatott az igen t. pénzügyminister ur, az akkori értéknek megfelelően adott ellenszolgáltatást a közalkalmazottaknak, pedig — mint az imént mondottam — azóta 100%-os emelkedés, tehát óriási eltolódás állott be és kétségbeesett, helyzet lehet ott, ahol a jövedelem megmaradt a régi, sőt annál kisebb lett, viszont ezzel szemben a szükségleti cikkek áfa és ezek között s legfontosabb, a búza ára ilyen horribilis emelkedést ért el. (Ugy van! half elől.) Tudni kell. t. Nemzetgyűlés, hogy a búza árának emelkedése egész természetesen magával ragadja a liszt- és kenyérárakat is, de nem áll mep; ezeknél a cikkeknél, hanem mint a múltban tapasztalható volt, magával ragadja az összes közszükségleti cikkek árát. is. De ha ez nem is igy volna, akkor is tudni kell, hogy a dolgozó nép legszegényebb rétegének legfontosabb szükségleti cikke a kenyér és ebből kell a legtöbb is, tehát a bnza áremelkedése a legjobban sújtja épen ezt a szegény néposztályt, amely kenyéren él, és amely úgyszólván kenyéren tartja fenn magát. Már pedig nekünk nem lehet közömbös, hogy ennek a dolgozó néposztálynak legalább a mindennapi kenyeret, a szó szoros értelmében vett mindennapi kenyeret -"biztosítsuk és hozzáférhetővé tegyük. Én nem bánnám végeredményben, hogy egyikmásik cikk ára az égig emelkedik, de akkor ennek elkerülhetetlen következménye kell hogy legyen az, hogy ugyanilyen arányban emelkedjék a munkabér, emelkedjék a jövedékim De hogy a szükségleti cikkek ára emelkedjék, a jövedelem pedig maradjon a régi, az teljesen lehetetlen állapot. (Rassay Károly: A munkanélküliség is nő! Napról-napra százával dobják ki, a vállalatok az embereket!) Most nem is beszélek azokról a szerencsétlenekről — jól emiitett Rassay képviselő ur —, akik saját hibájukon kívül hetek óta munka nélkül vannak, semmi támogatást, jövedelmet sehonnan nem kapnak, akik nagy kínnal tudták eddig is beszerezni a száraz, mindennapi kenyeret, akiknek ezután a mai árak mellett ez is meg lesz nehezítve. A helyzetben főként az kétségbeejtő — és különösen ez késztetett engem arra, hogy a mai alkalommal ezt a kérdést szóvátegyem —, hogy a kormány is foglalkozott ezzel a kérdéssel, de nem tett semmit sem. Az igen t. földművelésügyi minister ur kinyilatkoztatta az újságírók előtt, hogy a kérdést t ő is nagyjelentőségűnek és fontosnak tartja, sőt ő maga is megállapította, hogy itt nem lehet osztályérdekről szó, mert a búza árának ilyen arányban való emelkedése már nem kisgazda-érdek (Felkiáltások jobb felől: Nem bizony!), nem fogyasztói érdek, nem nemzeti érdek, hanem legfeljebb néhány spekuláns érdeke, akik annakidején a búzát olcsó ár ou összevásárolták a^ terme löktől, felhalmozták és most felverik az árát. Azt mondotta a földmivelésügyi minister ur — legalább is ilyesvalamit mondott —, hogy ő is feltétlenül szükségesnek tart valamilyen beavatkozást, de a ministertanács elé fogja vinni a dolgot és ott fogja a kérdést megtárgyaltatni. Ha jól tudom, péntek este volt a ministertanács és másnap a legnagyobb meglepetésemre azt olvastam a lapokban, hogy a ministertanács a kérdéssel foglalkozott ugyan, de arra a konklúzióra jutott, hogy semmiféle beavatkozásnak a szükségét nem látta fenforogni. Ha igaz a lapoknak ez a híre, ha igazak ezek a híresztelések, akkor a legkétségbeejtőbb helyzet az, hogy a kormány egyszerűen arra a megállapodásra jött, hogy itt nincs szükség beavatkozásra, De ezt a kétségbeejtő helyzetet fokozza ennek az indokolása, mert azt is megállapította volna a ministertanács. hogy azért nincs szükség beavatkozásra, mert nemzetközi spekulációval állunk szemben. Hát, ha spekulációval állunk szemben, akkor nincs szükség beavatkozásra? Én azt hiszem, hogy ha valaha van értelme annak, ha valaha van szükség arra, hogy a kormány erélyesen avatkozzék be és gátolja meg az iÍ3 T en visszaéléseket, az ilyen csúnya spekulációt, amely a szegény emberek bőrére, a szegény emberek életére megy. ha van valaha indoka a beavatkozásnak, akkor különösen megvan ebben az esetben és én nem is tudom elhinni, hogy a ministertanács ilyen határozatot hozott volna, Épen ezért szeretném hallani és nagyon is kérem a földművelésügyi minister urat, nyilatkozzék és nyugtassa meg a fogyasztóközönséget, hogy a kormánynak tényleg van-e valami terve ebben a tekintetben. Hiszen nagyon egyszerűnek találnám a magam részéről, ha a kormány pl. elrendelné máról holnapra a búza vámtarifájának felfüggesztését. Egy ilyen rendelkezés — bizonyára még több is van ilyen — hamarosan éreztetné hatását, Utána néztem a dolognak — nem hiszem, hogy tévedek, bár nekem csak a vámtarifajavaslat állott, rendelkezésemre —, és arra jöttem rá, hogy körülbelül százezer korona