Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-332

90 A nemzetgyűlés 332. ülése 1921. évi november hó 7-én, pénteken. keresztényekre és mennyi a zsidókra. Meg vagyok róla győződve, hogy sokkal több keresztényt zárnak ki ezen az alapon, mint zsidót. Az urak a keresztény jelzővel egyáltalában nagyon átlátszó taktikát folytatnak. Épen a mostani keresztény községi párt uralma alatt fordult elő, hogy egy nagy iparvállalatnál, amelynek tulajdonosa történetesen zsidó ember, sztrájk volt kitörőben és akkor felállott a főváros törvényhatósági

1 termében egy liberális községi képviselőtestületi tag — nem tartozik a mi sorainkba, mi nem is voltunk ott képviselve — és rámutatott arra, hogy más nagy európai városokban, ahol nagy ipar van, ha sztrájk van kitörőben, mely veszélyezteti a munkások exiszteneiáját, mely azt a lehetőséget hordja méhében, hogy sok ezer munkáscsalád exisztencia nélkül marad, a város polgármestere és vezetői igyekeznek közvetíteni a munkások és a munkaadók között. Erre a keresztény szellem dicsőségére a keresztény községi pártnak egy tagja azt mondta: kérem, azok a munkások kommunisták, mi azokkal nemi törődünk. A keresztény községi pártnak ez a tagja keresztény munkásokkal és zsidó munkáltatóval állt szemben és az urak nem találták meg a keresztény szivüket. Önök igenis gyűlölik a szegényt, a keresztény és zsidó munkást egyaránt, önök igenis a reakciót szolgálják, a politikai' és gazdasági reakciót és ennek szolgálatába akarják állítani a törvényjavaslat 2. %-ki is. Ha időm volna rá, összehasonlítást tennék Budapest és Bécs között és kimutatnám, milyen eredményeket produkált a községi párt politikája Bécsbem, ahol a domiciliumot a községi választójognál egyáltalában nem ismerik, ahol a községi és Országos választójog azonos, ahol nem csilláinak ilyen nagy szelekciót a város lakosai között és ahol úgyszólván minden felnőtt bécsi lakos, férfi és nő egyaránt, szavazhat és megállapíthatja szavazatával, hogy ki üljön» Bécs város községi tanácsában. T. Nemzetgyűlés! Csak el kell menni Bécsbe és körül kell nézni főleg a perifériákon — Floridsdorf, Hernals és Qttakring külvárosokon —, ahol százával épülnek a munkáslakások és kertek. Domiciliüm nélkül hat évi helybenlakás nélkül mindenki megkapja — ha rá van szorulva — a lakását, gyermekei részére a játszókerteket és mindazt, ami egy emberi élet leélhetését lehetővé teszi. (Zsirkay János: Majd megcsináljuk ezt maguk nélkül! Inkább szocialisták vagyunk mi, mint önök!) Elnök: Zsirkay képviselő urat másodszor figyelmeztetem, méltóztassék csendben maradni. (Peyer Károly: Eddig csak csaltak, hámi sitottak! Hogy a jövőben mit csinálnak, nem tudom!) Peyer képviselő urat kérem, méltóztassék a sértő kifejezésektől tartózkodni. A képviselő urat most használt sértő kifejezésért rendreutasítom. Pikler Emil: T. Nemzetgyűlés! Bécsben se a horögkeresztesek csinálták ezeket a dolgokat, hanem megcsinálta a bécsi munkásság pártja a bécsi szociáldemokrata párt. (Zsirkay János közbeszól.) Elnök: Zsirkay János képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani. — (Esztergályos János közbeszól.) Esztergályos képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Pikler Emil: T. Nemzetgyűlés! Nem tagadom, hogy a szociáldemokrata párt talán a saját erejével nem tudta volna mindezeket megcsinálni. A polgári lakosság nagy rétegének is része volt abban, hogy a szociáldemokrata párt ezt megteremtette. Hiszen Breitnerről, a Länderbank igazgatójáról, aki jelenleg Bécs város pénzügyeit intézi, akármilyen nagy antipátiával fogadták is a polgári körök, ma olyan nagy szeretettel beszél mindenki. Tessék csak Bécsben bankárral vagy gyárossal beszélni, mind elismeri, hogy Breitner Bécs város pénzügyeit genialitással intézi, s e mellett^ minden intézkedését a nép iránti szeretet vezérli. A legnagyobb áldozatokat hozták már népjóléti célokra, mégis bizonyos tranzakció keresztülvitelére Bécs városától kapnak kölcsönt a bankok és hogy mindaz, ami történt, a nép javára történt. Nincs tehát szükség erre a 2. §-ra. Vegye ennek a városnak az intézését egy olyan törvényhatóság a kezébe, amely szeretettel, megértéssel európai módon kíván foglalkozni a lakosság ügyeivel. Bárczy István volt polgármester ur és képviselőtársunk szintén kimutatta azt, hogy ez a domiciliumos intézkedés nem szolgál más célt, mint azt, hogy a választók akarata tisztán és korlátlanul meg ne nyilatkozhassak. Hogy ha a Keresztény Községi Párt lelkiismerete annyira tiszta és annyira tisztában vannak azzal, hogy kötelességüket teljesítették a várossal szemben, — a kis polgári társadalommal szemben a kisiparosokkal, kiskereskedőkkel és munkásokkal szemben, akik a választói tömegek legnagyobb részét alkotják, — akkor ne a választójog szűkítésén, hanem annak kiterjesztésén törjék a fejüket, mert minél több jót tettek, annál inkább meg lehetnek győződve, hogy a közbizalom feléjük fordul, annál több ítélő embert engedjenek be a községi választójog sáncaiba, hogy minél többen legyenek abban a helyzetben, hogy szavazólapokkal a kezükben az urnáknál kifejezést adhassanak irántuk való szeretetüknek és lelkesedésüknek. Ebből a paragrafusból a gonosz lelkiismeret szól és valósággal ordit felénk. N em t tudom, hogy a belügyminister ur, aki utóvégre nem tagja a Wolff-pártnak és a régi u. n. liberális érában tagja volt az u. n. szabadelvűpártnak — ahol talán mégis más szellem uralkodott mint a Wolff-pártban —, hogyan tartja összeegyeztethetőnek múltjával és politikai nevelésével, hogy ezt a paragrafust ebbe a törvényjavaslatba beiktatta. Mi nagyon jól tudjuk, hogy Tisza István gróf nem volt haladó ember, s jóllehet tagja volt a szabadelvűpártnak, meglehetősen maradi ember volt, s aki politikai szempontból mégis inkább csak a maradiságot képviselte, mégis igyekezett az igazságot megközelíteni, amikor koneedálta, hogy az ipari munkások választójogánál — akik ide-oda vándorolnak, s ma itt, holnap ott dolgoznak — ezt figyelembe kell venni, nem úgy. mint a belügyminister ur, az ő tanítványa, aki tőle tanulta a politikát, s aki nem követi nagymesterének példáját ebben a vonatkozásban. Egyet megjósolhatok. Budapesti ember vagyok, és úgyszólván az itteni lakosság érzelmeinek, az ütőerén tartom a kezemet. (Zsirkay János: Bizonyos rétegén!) Nem! Ha azt hiszi, hogy a zsidókén, téved. Én a kommün bukása óta kizárólag olyan helyeken voltam, ahol keresztény munkásokat akartak elcipelni és agyonütni s azok védelmére keltem. -Ezen reakciós intézkedés dacára, meg vagyok győződve, hogy ezzel sem fogják uralmukat^ megmenteni, mert még azok a választói rétegek