Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-332

A nemzetgyűlés 332. ülése 1924. évi november hó 7-én, pénteken. 91 is, akikre önök számítanak, titkos szavazás esetén bizonyára oda fogják rajzolni a keresztet, ahová nem önök gondolják. Már a múlt választásokon is tapasztalhatták, hogy nagyon sokan, akikre önök számítottak, nem Önökre szavaztak. Amit Petrovácz t. képviselő ur felhozott ma, hogy t. i. nagyon sokan kerültek illetéktelenül a névjegyzékbe, ez onnan yun, mert önök azt remélték, hogy ezek Önökre szavaznak. Mert ha nem erre számítottak volna, nem jutottak volna azok a névjegyzékbe. Titkos lévén a szavazás, nem is lehetett megállapítani, hogy hova szavaztak. Szóval, ha történt is valami szabálytalanság, nem mi követtük azt el, hanem az a hatóság, amely a névjegyzéket összeállította. Aláirom, hogy tudjuk mindnyájan, hogy nem helyes az összeirási módszer és nem helyes, hogy a választók maguk mondják be adataikat. Erre semmi szükség nincs. Hivatalból kell mindenkinek megállapítani a választói jogosultságát. Ott volt a Friedrich-féle választójogi rendelet. Nagyszerű volt. Ideálisan bevált. Miért kellett ettől a módszertől eltérni, amikor kitűnően bevált. Ugyanezen módszer szerint most is meg lehetne csinálni a névjegyzéket annál is inkább, mert hiszen a Friedrich-féleválasztó jogi rendelet önöket segítette nyeregbe. Ugy látszik azonban, hogy már nem biznak ebben. Azt hiszik, hogy megváltozott a választók hangulata, ezt azonban ezzel a 2. §-sal sem fogják elkerülhetni, mert az önök órája ütni fog, akármit csináljanak is, és akármilyen akadályversenyt akarnak is ezzel a törvénnyel rendezni. Én emlékszem arra, hogy Bécsben, amikor a községi választásoknál még a Lueger-korszakban kiszélesítették a választójogot, a liberális nagytőkés polgárság részéről szintén súlyos aggodalmak merültek fel, de akkor Lueger érezvén, hogy a hangulat mellette van, ragaszkodott hozzá és a keresztényszociális párt akkor tényleg nagy többséget kapott. A párt ekkor nagyon boldog volt, azt hitte, örökre megalapította uralmát Bécsben. Az idők változásával azonban ugyanennek a választójognak alapján a szociáldemokraták kerültek nagy többségbe, ebből^ láthatja a községi keresztény párt is, hogy a nép kegye, a néphangulat nagyon változó. Nem lehet testreszabott választójogot csinálni. (Meskó Zoltán: Az ember kihizik esetleg belőle. — Derültség.) Olyan választójogot kell csinálni, amely a mindenkori néphangulatot tükrözteti vissza és amely lehetőséget ad arra, hogy azok a férfiak jussanak mandátumhoz, akiket a nép tényleg meg akar választani. Látjuk, hogy Angliában az általános, egyenlő és titkos választójog mellett egyszer a konzervatív, másszor a liberális, majd pedig a munkás-párt győz; a választójog mindenkinek egyformán jó és egyformán rossz. A fődolog az, hogy a választójog igazságos legyen és hogy a népakarat, a néphangulat jusson győzelemre. Miután a 2. § ennek lehetőségét kizárja, azt természetesen nem fogadom el, hanem csatlakozom Várnai Dániel képviselőtársam indítványához. (Helyeslés a szélsőbáloldalon.) Elnök: Szólásra következik! Perlaki [György jegyző: Esztergályos János! Esztergályos János: T. Nemzetgyűlés! Ugy érzem, szinte felesleges már ehhez a tárgyhoz hozzászólani (Ugy van! jobb felöl!), mert érzem és látom, hogy hiába vaií itt meg részünkről a jóindulat, a jószándék, hiába hangoztatjuk, hogy jogtalan, igazságtalan mindaz, ami ebben a tervezetben le van fektetve, igazságtalan dolog, hogy polgárokat, adófizető polgárokat megfosztanak legszentebb polgári joguktól, hiábavaló a beszédünk. Nem is szólnék hozzá a kérdéshez, ha nem látnám épen a keresztény községi párt, az úgynevezett Wolff-rezsim támasza részéről, hogy ennél a kérdésnél is ugyanazt a kétszínű és hazug politikát folytatja, amelyet öt esztendőn keresztül állandóan csinált. Már maga az eredeti javaslat is reakciós. Az eredeti javaslatban hat esztendei helybenlakáshoz van kötve Budapest polgárainak szavazati lehetősége, de ezt is túlhaladja a keresztény községi pártnak legújabb javaslata, amely tiz esztendei helybenlakáshoz akarja kötni a választói jogosultságot. Nagyon helyesen állapította meg tegnap Vázsonyi képviselőtársam, hogy a hat esztendő tulajdonképen hét és a tiz tulajdonképen tizenegy esztendő minimálisan. Nem szólnék hozzá a kérdéshez, ha az urak itt is nem folytatnák azt a politikát, amelyet a kurzusnak egész öt esztendeje alatt folytattak. Hangosan hirdették az öt esztendő alatt, hogy a magyar keresztény munkásságot, a magyar keresztény népet akarják védeni és hozzájuttatni mindazokhoz a jogokhoz, amelyek Őket, mint magyarokat megilleti, ellenben nem akarják megadni ugyanezeket a jogokat a galiciai zsidóknak. A „galiciai zsidók" kifejezés az, amelyet ennek a jogfosztó törvényjavaslatnak, ennek a szegy en javaslatnak homlokterébe tettek. Olyan jámborak az urak, hogy feltételezik Budapest lakossáról, hogy tényleg van ebben a városban olyan meghibbant agyú ember, aki elhiszi, hogy ezzel a javaslatukkal, a tiz,^ illetve tizenegy esztendei helybenlakás kellékének a törvényjavaslatba való bevételével tényleg a magyarságot, a kereszténységet akarják védeni. Ilyen ember nincs és nem is lehet. A galiciai zsidóságnak hangoztatása semmi egyéb, mint a bűnös örménynek politikája. Egy szerencsétlen ember, aki a zsiványok elől szalad, bemenekül egy barátságos arcot mutató örménynek a házába, aki őt szívesen fogadja, látszólag barátságos arcot csinál, sőt sajnálja is őt, hogy a rablók megtámadták, megvacsoráztatja, kényelmes, puha ágyat is igér neki, és ez a szerencsétlen, aki a rabló zsiványok kezei közül menekül, reggel, amikor felébred, azt veszi észre, hogy örmény házigazdája, aki az este barátságos volt hozzá, minden vagyonából kifosztotta. Ehhez a bűnös örménypolitikához hasonlít az, amit a Wolff-párt, a keresztény községi párt ma csinál. Hangoztatják, hogy a magyarságot, a kereszténységet akarják megvédeni, csak a galiciai zsidóknak nem akarják a választójogot megadni. Ez ugyanaz, mint amit öt eszendőn keresztül hirdettek. Öt esztendő óta, illetve 1919 augusztus óta hirdették a keresztény magyar népnek védelmét, hirdették a fajvédelmet. És ha megnézzük ennek a bűnös öt esztendőnek politikáját itt a fővárosban, vagy az egész országban, a fajvédelemnek, a kereszténység védelmének parányi kis szikráját sem láthatjuk semmiféle cselekményükben, ellenben látjuk a bűnök palástolását, az elkövetett bűnök jutalmazását, az adott politikai helyzettel való bűnös visszaélést a fővárosi politikában. Hol van ebben a javaslatban a kereszténység védelme ? Hol van a galiciai zsidók ellen való védekezés ? Nézzük meg a kérdést köze-