Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-332
80 A nemzetgyűlés 332. ülése 1924. évi november hó 7-én, pénteken. tiv részét, mely az iparral van összefüggésben és amely épen munkaalkalom hiánya miatt kénytelen leginkább községi lakóhelyét változtatni. Azok lesznek tehát kizárva a választójogból, akik a leghasznosabb rétegét képezik az államnak és a társadalomnak, akik termelnek, produkálnak, értékeket hoznak létre, akiknek munkájából él az állam és az egész társadalom. Ennélfogva itt azt a szempontot figyelembe venni, amelyet emlegetnek, ismétlem, nem más, mint egyenesen kirekesztése ezeknek az elemeknek a választójogból. Érdekes Petrovácz képviselő ur fejtegetése. Ö egyszerűen azt mondja, hogy az országos ós a községi képviaelőválasztójog között nem lehet különbség, és ha figyelembe vesszük azt, hogy a nemzetgyűlési választásoknál van tizévi állampolgárság, kell hogy a városban is legyen külön tizévi helybenlakás, tehát egy ujabb állampolgárság. Azt mondja a képviselő ur, hogy a községben is legalább tiz évig kell laknia annak, akit a községi választójoggal fel akarnak ruházni. Hát községen kivül is lakik valaki Magyarországon'? Az a kikötés, hogy ha valaki egy községbe bejön, külön meg kell, hogy szerezze az illetőséget, mint választójogi kelléket, abszolúte tarthatatlan. (Petrovácz Gyula: Ez csavarás!) Ez nem csavarás, a csavarás az ön dolga, amikor azt mondja, hogy abból, hogy tizévi állampolgárságot követelnek meg a nemzetgyűlési választójognál, logikusan következik az, hogy^ tizévi helybenlakást kell megkövetelni a községi választójognál is. (Petrovácz Gyula: A törvényhatósági választójognál!) Hiszen különféle elemek laknak a községekben; egyesek olyan szerencsés gazdasági viszonyok között élnek, hogy nincsenek kényszerítve arra, hogy változtassák községi lakóhelyüket, s viszont vannak emberek, akik kényszerítve vannak erre. A jómódú, gazdag emberek nem változtatják lakóhelyüket, mert ezek ott, ahol megszületnek, leélhetik egész életüket, ellenben az ipari munkásság, a lateiner-osztály, amely jobban öszszefügg az iparral és a kereskedelemmel, helyváltoztatásra van kényszerítve, tehát nem alkalmazható rájuk ugyanaz a rendszer, mint a vagyonos emberekre. Nyilvánvaló tehát, hogy a tizévi helybenlakás kikötése tisztán a szegény emberek ellen irányul. Azt mondja a t. képviselő ur*, hogy az idevándorolt tisztviselők e tekintetben. azért kapnak privilégiumot, mert ők vis major következtében saját akaratukon kivül voltak kénytelenek idejönni, mig a munkásoknak saját akaratából folyik az, hogy munkanélküliekké válnak és máshova kell menniök. Csak a gazdasági és szociális élet ismeretének ek j kora hiányával (Petrovácz Gyula: Ekkora elcsavarodásával!) lehet felállítani azt a tételt, hogy a munkások önakaratukból változtatlak helyüket. Tetszik arról tudni, hogy 2—3 hónapra visszamenőleg a szombati napon 15—30 embernek mondtak fel a nagyobb gyárakban? Ezek a munkások nem' önakaratukból mentek el, hanem azért, mert redukálták az üzemet, mert ipari pangás volt és egyszerűen elbocsátották őket a munkából. Ha vis major az, hogy valakinek el kellett jönnie a megszállott területekről, akkor vis major az is, ha Valakit munkahiány miatt bocsátanak el, és az, nem találván itt munkát, elmegy Szegedre, Miskolcra, vagy idegen országba, hogy 1 magát fentarthassa. Talán még se büntessük azt az embert, aki munkát keres, aki munka után megy, szemben azzal, aki itthon marad és akit a nyomor talán betörésre hajt. Az utóbbinak, ugy látszik, privilégiumot akarnak adni azért, mert nem keresett munkát, hanem betört és lopott, mig azt a másikat, aki munkát keresett és e célból kénytelen volt egy másik községbe menni, ahol munkával tartotta el magát, meg akarják büntetni azért, mert nem maradt itthon, nem tört be, nem lopott, nem züllött el, hanem megmaradt tisztességes munkásnak. Ha tehát ez az elköltözés azzal a hátránnyal jár, hogy az illetőnek elveszik a választójogát, ez mintegy büntetés jellegével bír arra az ipari munkás- és lateiner-rétegre nézve, amely munkakeresés céljából idegen városba', vagy idegen országba kénytelen kimenni. Ha igy nézzük a dolgokat, akkor természetes, hogy egészen másként kellene ezt a kérdést elintézni, mint ahogy itt a nemzetgyűlésen tárgyalják és ahogy a kormány el akarja intézni. Mert azok a szempontok, amelyeket itt felhoznak, egyáltalában nem állják meg a helyüket. Felemiitette a t. képviselő ur, hogy a régi községi képviselőtestületben milyen nevű emberek voltak, és mondott egy csomó olyan hangzású nevet, melyből arra lehet következtetni, hogy az illetők zsidók. Hát kérem Petrovácz,^ ez â is jó magyar név, Frühwirth, Wolff szintén jó magyar nevek, csupa jóhangzásu magyar név. (Buday Dezső: Jobb magyarok, mint Farkas István!) Csodálom, hogy annak az irányzatnak, amely magyarnak mondja magát, nincs egy jó magyar nevű tagja sem, sőt egy jó magyar érzésű, legalább modern magyar érzésű embere sem, mert ha van — mint ahogy van — itt jó magyar érzésű, haladó gondolkozású ember, az nem közéjük tartozik, hanem más pártokhoz. Nem tudom tehát, miért jönnek elő ilyen kis szempontokkal, miért jönnek elő azzal, hogy a zsidókat akarják kizárni a választójogból. Dehogy a zsidókat! A munkás-osztályt, a szegényeket akarják kizárni és egyáltalában nem törődnek vele, hogy ezek zsidók-e, vagy keresztények; ők csak a szegényembereket akarják kizárni, mert a gazdag zsidók nincsenek olyan Asszonyok között, hogy kénytelenek lennének munkakeresés céljából egyik helyről a másikra menni. Csak a szegény munkás, ügy zsidó, mint keresztény, kénytelen erre, ós ez a kikötés egyenlően érinti a szegényeket minden vonalon. Azt mondja a t. képviselő űr, hogy abban a listában, amelyet ők összeállítottak, voltak a jogszabályok szerint oda nem tartozó egyének. Ezt én is állítom és elhiszem, de azt a listát önök "csinálták, önök állították össze annakidején, azzal a céllal, hogy győzzenek, hogy eredményt érjenek el. összeállították tehát ugy, hogy saját embereiket minden skrupulozitás nélkül bevették a listába. Akkor is, ha nem volt választói jogcimük, mert azt hitték, hogy ezzel győzni fognak. Most, amikor a közvélemény elfordult önöktől, megforditják a tételt, saját hibájukkal, bűnükkel és törvényes mulasztásukkal állanak elő és védik azt a jogtalan eljárást, amelyet a választók kidobásával elkövettek. Ez csak amellett bizonyít,, hogy az urak nem a jogegyenlőség elvének alapján állanak, nem azon az alapon állanak, hogy mindenki egyformán részesüljön a választójogban, hanem azon az alapon, hogy saját szűk^ pártszempontjaikat érvényesítsék és nagy néprétegeket megfosszanak választójoguktól. De tovább megy a t. képviselő ur és ráhe-