Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.

Ülésnapok - 1922-332

A nemzetgyűlés 332. ülése 1924. évi november hó 7-én, pénteken. m lyezkedik arra az alapra, amelyet Gömbös Gyula t. képviselőtársunk már bejelentett, hogy: ha pedig Budapesten liberális többség kerülne be a törvényhatóságba, akkor ezt minden körülmények között meg fogja akadályozni. Kérem, ez is egy módszer lehet, de nem kiyánatos módszer senki számára, azok számára sem, akik minden áron érvényesülni akarnak, lm másként nem, terrorral és erőszakkal is, és azok számára sem, akik ellenkezőleg a demokrácia módszerével akarnak érvényesülni. De nem kivánatos ez azért sem, mert ha ilyen módszerrel fognak dolgozni, nem lehet tudni, hol áll meg a dolog. Ne higyjék ugyanis azt, hogy Budapest népe olyan bárgyú lesz, hogy tűrni fogja, hogy itt egyszerűen terorral. jogfosztással intézzék a sorsát és kiközösítsék, mint ahogyan Magyarország ujabb alkotmányos életében évtizedeken keresztül kiközösítették és megfosztották választójogától a fővárosi lakosság nagy részét. Más viszonyokat élünk ma, mint ennek előtte és az a nagy átalakulási folyamat, amely a háború és annak borzasztó csapásai következtében «gesz Európában észlelhető, nem állhat meg ennél a politikánál, amely itt is érvényesül, hogy viszszacsinálni. mindent csak visszacsinálni, s aztán nem törődünk a jövővel, akármi lesz is. Ismétlem, az életet önök megállitani nem tudják és nem fogják Budapest népét elzárhatni attól, hogy ne foglalkozzék Budapest ügyeivel. Ha a törvényes utat elzárják előle, akkor olyan módszert fog alkalmazni, amilyent önök ezzel a jogfosztással rákényszeritenek. (Mozgás és zaj jobbfelől.) Ez nem fenyegetés, ez a rideg tény — és természetes is —, mert, ha nem számolnak is a meglevő erőtényezőkkel, ha elzárják is az érvényesülés útját, azok az erőtényezők azért élni, hatni és érvényesülni is fognak, sokkal helyesebb ós praktikusabb tehát, ha oda engedik a népet és nem jogfosztással sújtják, hanem jogegyenlőséggel egyengetik boldogulása útját. Ezért kérem a t. Nemzetgyűlést, ne helyezkedjék arra szűk látókörű felfogásra, amely csak egy kis csoport érdekeit képviseli, de korántsem fejezi ki a főváros közvéleményét. A főváros közvéleményében nem ez a felfogás él; Budapest lakossága sohasem kérte a hat-nyolc évi domiciliumot, Budapest lakosságának olyan választójog kell, amellyel szabadon nyilatkozhatik meg a titkos választójog rendszere alapján; ez felel meg a város és az ország közvéleményének is, s akkor tesznek önök jó szolgálatot a népnek, ha ezt számára lehetővé teszik, nem pedig akkor, ha elzárják a megnyilatkozási lehetőségtől. Kérem a t. Nemzetgyűlést, szivlelje meg ezeket a dolgokat. Komolyan kérjük és figyelmeztetjük erre a nemzetgyűlést, mert méltóztassanak elhinni, nem valami kicsi, hanem nagy dologról van itt szó. A törvény hatását mindig csak később látják, az mindig csak később következik be. de aki számol a szociális viszonyokkal, a mostani események követelte jogalkotásokkal, a mi speciális viszonyainkkal, annak tisztában kell lenni azzal, hogy ilyen szűk választójogot, ilyen korlátozást e javaslat formájában törvényerőre emelni nem szabad. T. Nemzetgyűlés! A magam részéről csatlakozom azokhoz a javaslatokhoz* amelyek e szakasz törlését kívánják, s azt gondolom — és ezt javasoltam annakidején a bizottságban is —, hogy semmi mást sem kellene ebbe kaszha felvenni, mint azt, ami az előző törvényben is benne volt, hogy: törvényhatósági választójoga van mindenkinek, akinek nemzetgyűlési választójoga volt. Szerintem ez lenne a helyes eljárás. Elnök: Szólásra következik? Perlaki jGyörgy jegyző: Pakots József! Pakots József: T. Nemzetgyűlés! A 2. § körül lefolyt eddigi vitában Propper igen t. képviselőtársam egy súlyos megállapítást tett. Ez a megállapítás helyes judieiumra vall a t. képviselő ur részéről s lehetetlenség, hogy bármelyik t. képviselőtársain el ne ismerné az ő megállapításának helyességét és igaz voltát, amikor azt a súlyos jelenséget kell tapasztalnia, hogy a már amúgy is reakciós hatéves helybenlakást statuáló törvénytervezettel szemben Csilléry t. képviselőtársam egyenesen a tizéves helybenlakás feltételét kivánja a törvényben megállapítani! Mert mi következik ebbőll Következik helyes megállapítás, hogy itt egy frivol játék folyik, amely azt célozza, hogy a reakciós hatéves helybenlakást mindenesetre biztosítsa, mert hiszen ott van az a mumus, a tizéves helybenlakás, amely egy szélsőséges álláspont kifejezése kíván lenni, és legyen boldog a t. Nemzetgyűlés, ha a hatéves helybenlakáshoz, mint nagy kedvezményhez hozzájuthat. Nem tudom, hogy ezt a frivol játékot egyoldalúan méltóztatik-e megjátszani, mert nem szeretném feltételezni, hogy a belügyi kormánynak is része van ebben (Csilléry András: Régi álláspont!), hogy — mondjuk — a belügyin iiiister ur is tud arról, hogy ez a tízévi egyhelybenlakásra vonatkozó indítvány tulajdonképen csak azt akarja eredményezni, hogy legalább a hatévi helybenlakásba mindenki belenyugodjék. Épen azért, amikor ezzel a kérdéssel foglalkozom és amikor ilyen gyanakvás tölt el bennünket, a belügyi kormányzat súlyos felelősségét vagyok kénytelen ebben a kérdésben is megállapítani, és egy csodálatos, megalkuvó álláspontot kell elfoglalnom, csak azért, hogy igy legalább elérjem azt a minimumot, amely mellett ez a törvénytervezet a választó jogosultságnak mégis bizonyos tágabb teret fog biztositani. A magam meggyőződése ellenére azért, mert az én meggyőződésem szintén az, amit az előttem szólott t. képviselőtársam az imént már kifejezésre juttatott, hogy a nemzetgyűlési választójog és a törvényhatósági bizottsági választójog között semmiféle különbség' sem lehet. Mondom, mégis teszek egy közvetítő javaslatot, amely nem pártom álláspontja, amely nem is lehet a baloldali ellenzék álláspontja, hanem csak egy közvetitő moLdus, amely azt akarja eredményezni, hogyha esetleg a hatéves helybenlakás — ami egészen biztosnak látszik — a mi álláspontunkból, valamint a többségi párt álláspontjából kifolyólag is, nem emelkedhetik határozati erőre, akkor legalább egy közelebb fekvő álláspontot tudjunk elfogadtatni. Mert az az illúzió valóban nem tölt el, hogy a kétéves, vagy pláne a féléves helybenlakás alapján megszerzett jogosultság mondassék ki. Határozati javaslat, amelyet még indokolni kívánok, a következő (olvassa): „Javaslom, hogy a 2. §-ban „hat év" helyett „öt év" Írassék". Kijelentem, hogy egyenesen meggyőződésem ellen teszem meg ezt a javaslatot. Távol áll tőlem, hogy ilyen javaslatot meggyőződésem szerint képviselni tudjak, de — ismétlem — módot akarok adni annak a veszélynek elkerülésére, hogy a többség, amely ügy látszik ez iránt a kérdés iránt nem viseltetik olyan nagy és beható érdeklődéssel, amint kellene: azon \rr