Nemzetgyűlési napló, 1922. XXVII. kötet • 1924. november 04. - 1924. december 11.
Ülésnapok - 1922-332
A nemzetgyűlés B82, ülése 192i. évi november hó 7-éh, pénteken. 73 798.076, ebből természetesen szaporulat 233.057, a bevándorlás utján való szaporulat 565.119. (Pikier Emil: És mennyi a honositás?) Azt hiszem, a statisztikának ezek a száraz adatai azt mutatják, hogy Budapesten a természetes szaporulat kétszernél is többször felülmúlja a bevándorlás utján való szaporulat, úgyhogy tehát a törzslakosság igy sokkal inkább ki van téve annak, hogy a saját párosában ne ő legyen az ur, hanem a nagytömegű bevándorolt, mint más metropolisokban. Hozzáteszem (Pikier Emil: Nézze meg csak a newyorki statisztikát!), hogy 1914-től 1924-ig, tehát nem a statisztikai hivatal decenniumaiban, hanem, mondjuk, a háborútól kezdődő azon tiz esztendő alatt, amely fölött most a mi disputánk folyik, a bevándorlás Budapestre 258.000 ember tesz ki és ebből csak 20 százalék esik a három budai kerületre, ellenben több mint 50 százalék esik az V., VI., VII. kerületre. Méltóztatnak tehát látni, hogy a bevándorlásnak bizonyos következményeit le kell vonnunk a községi választói jog megállapításánál (Szeder Ferenc: Galiciaiak azok? — Buday Dezső: Legnagyobbrészt! — Szeder Ferenc: Nem igaz!) Erre épen felelni szándékozom, amennyiben Kovács Alajosnak statisztikájában meg van mondva, hogy kik azok, akik ide bevándoroltak. Kovács Alajos statisztikája szerint... (Pikier Emil: Tudtuk, hogy abból fog citálni! — Zsirkay János: Forrásmunka! — Ügy van! a középen.) Természetes! Azt hiszem, hogy a m. kir. központi statisztikai hivatalban működő ministeri tanácsosnak kiadmánya eléggé autentikus forrás ezen a téren. (Zsirkay János: A számok nem lehetnek antiszemiták! — Pikier Emil: Statisztikai rémregény az, nincs abban valódi adat! — Fekete Lajos: Fáj az igazság! — Zsirkay János: Sajnos, hogy ezt a rémregényt a magyarnak szómon* valóságul kell elfogadni!) Elnök: Csendet kérek! Petrovácz Gyula: 1869-ben volt 44.890 zsidó, vagyis 16.6 százalék, ebből 1890-re már lett 103.317 zsidó, vagyis 21 százalék, holott a természetes szaporodás szerint nem lehetett volna több mint 66.000; a következő 10 év alatt 1910-re lett már 203,687 zsidó, vagyis 23.1 százalék, ami megint azt mutatja, hogy az előző 103-mal szemben 203 áll, vagyis 100.000-rel szaporodott 10 esztendő alatt itt a zsidók száma. Ami azt mutatja, hogy ez nem természetes szaporodás, hanem annak a szaporodásnak mértéke, amelyet a bevándorlás duzzasztott fel. (Pikier Emil: Tessék a szaporitás terén a konkurrenciát felvenni! — Halász Móric: Nekünk nincs még egy Galiciánk! — Zsirkay János: Haza akarjuk hozni Amerikából a kivándorolt magyarokat és magukat Palesztinába vinni! — Rothenstein Mór: Magát hová kellene transzportálni 1 — Buday Dezső: Itthon van! — Farkas István: Fenét van itthon!) Azt hiszem ezek a statisztikai adatokon alapuló tények, ezek az objektiv megállapítások minket fokozottabb óvatosságra intenek ama törvény rendelkezéseinek megállapításánál, amely most előttünk fekszik. Mert nem akarjuk, hogy megismétlődjék a helyzet, amely a múlt közgyűlésen volt s amely minket megelőzött. (Zsirkay János: És el akarjuk kerülni a pogromot! A maguk érdekében dolgozunk! — Derültség a szélsőbaloldalon.) Elnök: Zsirkay képviselő urat kérem, méltóztassék végre csendben maradni! (Esztergályos János: A kis vándordalnok! r— Egy hang a szélsőbál oldalon: A kis rémlátó! — Pikier Emil: ön a kinézésével méltán félhet a pogromtól, mert nagyon könnyen érheti! — Zsirkay János: Nem lehet olyan turáni arcom, mint önnek!) Pikier képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni! (Pakots József: A Dob ucca felé ne menjen, mert bajok lesznek! — Zsirkay János: Ez a közbeszólás roszszabb, mint egy Pakots-novella! — Derültség. — Pakots József: Mást sem tud, ebből az egy forrásból merit!) Petrovácz Gyula: Nem akarjuk, hogy megismétlődjék az az eset, amikor 23 százaléknyi zsidóság mellett Budapesten a 400 tagú, képviselőtestületben 216 zsidó ült benne. Mikor az ember végig nézi ezt a névsort és olvassa, hogy kik voltak Budapest székesfőváros községi képviselői, akkor egy oldal igy hangzik, (olvassa) : „Eiser Nándor, Eisler Samu, Ember Károly, Epstein Manó, Erős Sándor, Eulenberg Salamon, Faludi Gábor, Farkas Gyula, Feleki Béla, Fellner Sándor, Fischer Emil, Fischer József, Fleischt Sándor, Forbáth Imre, Földes Árpád, Franki Adolf, Freudiger Károly, Freund Lajos, Friedländer Man, Friedmann Bernát, Friedrich Vilmos, Frisch Ignác, Fülöp Károly (Zsirkay János: Elég, elég! — Derültség.), Füredi Gyula, Füredi Mór, Fürst László... Ha igy néz ki, mélyen t. Nemzetgyűlés ... (Zsirkay János: Ez fáj a szociáldemokráciának: Ez a munkáskérdés! — Farkas István: Nem ez fáj nekünk! — Pakots József: Azért ezek magyar emberek!) Ha igy néznek ki a székesfőváros törvényhatósági bizottságának névsora, akkor nem lehet az hű tükre a főváros lakosságának. Ha 23 százalékig képviselve vannak, helyes, nincs is az ellen kifogásunk, hogy eddig a percentig a közgyűlésen is képviselve legyenek, de hogy abszorbeálják az egész többséget és hogy ott a maguk megszervezettségóvel diktáljanak, ezt nekünk ebben a törvényben intézményesen meg kell akadályoznunk. Mi azt akarjuk, hogy a Monroe-elv itt is érvényesüljön: Budapest a budapestieké. És mondom ezt azoknak a képviselőtársaimnak is, akik a vidéki törvényhatóságokban laknak, mert én, igenis, azt az elvet követelem, hogy Pécs legyen a pécsieké, Szeged legyen a szegedieké, mert a domicilium kérdésében, ugyanezeknek az elveknek, amelyek most a székesfővárosra vonatkozólag vannak tárgyalás alatt, kell^ érvényesülniük a vidéki törvényhatóságok életében is, és abban a törvényjavaslatban, amelyet a vidéki törvényhatóságok megújításáról a belügyminister ur benyújtott, szórólszóra ezek az elvek vannak lefektetve. Nekünk fontos az, hogy a törzslakosság, ez a konzervatív törzslakosság védve legyen és a konzervatív törzslakosságnak az a joga, hogy a saját városának ügyeiben ő intézkedjék, törvényhozásilag biztosittassék azzal, hogy egy nagyobb mértékű helybenlakás, mint választójogi kritérium a törvényjavaslatba beiktattassék. Ez a törzslakosság sokkal érettebb is, a város érdekeinek felismerésében sokkalta fogékonyabb, ezeknek nem lehet akármit beadni, amint mondani szokás, ezek nem fognak a demagógia üres jelszavaira hajlani, mert ezek_ tudják, hogy mi van itt a székesfővárosban, mert ezek szeretik a maguk székesfővárosát ós azoknak nem tetszik az, ha itt székesfővárosi intézményeket, hatóságokat és egyéneket kisebbítenek, ócsárolnak és becsmérelnek. Ezzel a törzslakossággal a szociáldemokráciának nem lesz olyan könnyű elbánni; ez a törzslakosság 12*
